Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-343

148 Az országgyűlés képviselőházának 34S. ülése 1943. november 24-én, szerdán. vélhetjük el. mert ez olyan katonai, szervezési és kiváló teljesítményű cselekedet volt, amely Európát bámulatra ragadta. Maga ez a tény a magyart Európa legelső katonaijává minő­sítette. A magyar 1 fegyvernek hírneve és dicső­sége nem csökkent mindaddig, míg- tehetséges árpádházi királyaink uralkodtak, de tovább­fejlődött a későbbi kiorban is Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás korában, is, tovább korszerűsítve. A katonailag jelentéktelen, ha­tásában tannál súlyosabb mohácsi ßsata utáni korban pedig éppen a magyar katona volt az, aki szinte láhról-lábra védelmezte a magyar földet és ezzel egész Európát az őt elsöprés­sel fenyegető áradattal szemben. Az 1500-as évek korában egy nyugati író a következőket írta (olv-axssrh): »A világ l'egikü­lönb népei közé tartoznak a magyarok, kikben «ok erő és erény van. Ez képesíti őket nagy dolgok véghezvitelére s ez hírüket egész-Európá­ba elvitte. A magyarok nem sírnák, mint a nyu­gati népek, sőt inkább harcokkal foglalkoznak, amihez nagyszerűen értenek. Mind - testileg, mind lelkileg erősek; a lelkükben lakó harcias­ság és az örök veszély folytán többre becsülik a háborút, mint, a békét Ha kell, hideg télen is a földön hálnak, lenézik, aki egészséges létére fedél 1 alatt él. Megszokták, hogy az. életet ke­vésbe vegyéki és a legértékesebb tulajdonság­nak a bátorságot, a testi erőt, a furfangos gyors észjárást tekintik. Fegyvereik tisztaságára na­gyon' sokat adnak.« És így tovább. De tovább él azj ősi szellem a Bethlen-, Bocskai- és Rákóczi-korban is, tovább él az 1848—49-es szabadságharc ideáén, a nagyatyáink idejéből ismert nemzeti harcok korában, ami­kor szintén bámulatos eredményeket ért el, mondhatni a semmiből, hadsereg.szervezési, gazr dasági és erőkif ejtési szempontból a magyar nemzet. Emlékezhetünk azonban a ferene Józsefi korszakra, 1914—18. évi világháborúra is, és annak legtöbbször győzelmes csatáira, aminek eredményeként a vörösördögök és a magyar honvéd hírneve, Európa legelső harcosaivá tette a magyar katonát. A jelen korban pedig a múltjában patinás, de szervezésileg talán még fiatal nemzeti hadseregünk, honvédségünk', önálló hadseregünk szintén babérokat aratott. Hogy mást ne mondjak, gyorshadtestünk di­csőséges katonai fegyvertényét említhetem, repülőerőínk kiváló teljesítményét és egyéb alkalmazott csapataink kiváló teljesítmé­nyeit is. T. Ház! Történelmi síkon haladva, azt sem feledhetjük el, hogy mementóként mögöttünk áll trianoni megosonkítottiságunk korszaka, enn'eik terhes múltja is éis ma is érezhetjük a nemzet eleven testébe, vérébe vágódott szomorú tanulságát annak, örök tanulságát, mely sze­rint egy nemzedék igen könnyen elvesztheti a nemzet sorsát, de nem olyan könnyen szerezheti vissza. (Ügy mm!) Ezért kell katonai felemel­kedésünket szem előtt tartaraunki és ezért ter­mészetesen 1 az annakidején Szegeden kivirág­zott nemzeti hadseregbői. a mai napjainkig fejlődött magyar honvédségünik a maga összes fejlődési problémáival maradéktalanitíl 1 nem jut­hat nyugvópontra a mai háború szempontjából sem, mert hiszen! nincs megállás a háborús tapasztalatok levonása tekintetében, nincs megállás a háborús korszerűsítés útjának kö­vetésében és egy pillanatra sem 1 állhat meg a magyar hadsereg fejlődése a mai korszerű háború harcmodorának, harci eszközeinek vál­tozása miatt sem s nem állhat még fejlődésünk a döntések kiküzdéséhez annyira fontos hadi meglepetésekkel rendelkező erőtényezőkJ mérle­gelése szem pontjából sem. Méltóztassanak megengedni, hogy e rövid kitérés után rátérjek a honvédelmi tárca költ­ségvetésének vizsgálatára abból a szempontból is, hogy vájjon az előirányzott költség, mely a háborús honvédelmi tárea^ céljára igénybevé­tetik. megfelelő-e. reális-e és elérhető-e ezzel az a. cél, amely kitűzetett. Vizsgáljuk azt, hogy a totális háború sodrában azit a célt, aimire ren­delve van, elérhetjük-e, röviden: alkalmas-e az előirányzott összeg arra, hogy a nemzet en­nek keretében erőkifejtését megtehesse és váj­jon végea-edményben fokozza-e ez; a költségve­tés barátaink előttt a bizalmat és emeli-e teíkiin­télyünket ellenségeink szemében. Ezekre a kérdésekre a költségvetés résizüe­teinek taglalása folyamán az igen t: előadói úr a megnyugtató válását nagyrészt már megadta. Én a, magáim részéről csupán, néhány általános szempontra kívánnék még rámutatni és azt vizsgálni, mát láthatunk és várhatunk a jövőt illetőleg. Ha egy általánosan levont összehasonlítást tennénk, példáiul a legutóbbi 1848/49-es nem­zeti erőkifejtéseik tekintetében, vagy akárcsak &z elmul't világháború folyamán kifeiitetit hábo­rús erőkifejtésünket illetőleg is, úgy arra a megállapításra juthatnánk, hogy ezek arányo­san is sokkal rövidebb idő alatt kimerítették a nemzet teherbíróképességét még a végső dön­tések beállta előtt. Ma © tekintetben is sokkal szerencsésebb helyzetben vagyumkl A kor­mányzat megfontolt és helyes politikája foly­tán a nemzet végső teherbíróképessége amnjaik ellenére, hogy a háborúnak már ötödik évébem vagyunk; még nines kimerítve; a nemzet nagy tartalékokkal rendelkezik és minden remé­nyünk meglehet arra, hogy az erők kifejitése éppen a legszükségesebb időponoklban fog ér­vényesülni. (Ügy van! Ügy van!) Megállapít­hatjuk ebből a szempontból, hogy az egész költségvetés konstrukciója és így a honvédelmi tárcái is észszerűen veszi igénybei a nemzeit te­heribíróiképességét, 'de egyúttal nem lépi túl: a háborús erőkifejtések végső határait- Ennek ellenéore a multévi költségvetéshez viszonyítva mintegy 655 milliós tárcái emelkedéssel számol­hatunk; természetesen ez a nyers anyaghatárok; korlátain bélül érvényesül és lehetőyé teszi honvédségünk legszükségesebb fejlődését. Ha levonásba is hozzuk] azt az össizleget, amely a személyi járandóságok emelkedése folytán mu­tatkozik, valamint a nyersanyag és egyes más síkok árnívó emelkedéséiből adódik — hadsereg­fejlesztési szempontból még így is jelentékeny aktív többlettel számolhatunk. A. részleteiket illetőleg méltóztassanak meg­engedni, hogy néhány kérést is intézzek az ige» t. honvédelmi miniszter úrhoz. (Hulljuk! Hall­juk?) Az egyik a jutalmaik és segélyek alrova­tainak tételét illeti, mert amint a költségvetés­ből -megállapíthatjuk, ez egyike azoknak a téte­leknek, amelyeknél a multévivel szemben semmi emelkedés nem irányoztatik elől Kétségtelen, hogy ai jutalmazás tulajdon­képpen hiálborúntáni feladat. Kétségtelen vi­szont az is, hogy polgári vonalon^ a, háborús ' jutalmafeás bizonyos fokig a, többi tárca kere­tében máris érvényesült és így nem annyira méltányossági, mint inkább általános szem­pontból kérném, hogy ha lehetséges^ méltóztas­siéfe megfontolás tárgyává tenni ezt ai kérdést

Next

/
Thumbnails
Contents