Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
144 Az országgyűlés képviselőházának 343, a magyar munkás kin l t a harctéren_ kiválóan teljesíti kötelességét. (Ügy van! Űffy t van!) Ugyanakkor, sajnos, idehaza meg kell állapítanunk — minden tiszteletem a munkásé, ezt hangsúlyozni kívánom — ho,gy fordulnak , elő esetek, amikor a hazatért munkás a harctéren, a katonaságnál kapott szellemről megfeledkezik a nem megfelelő kezekbe r került vezetés vagy az anyagi le züllöttség révén, ez pedig a honvédség erejét sem mi kép sem fogja támogatni. Méltóztassék a miniszter úrnak megtalálni a módot árira, hogy a honvédség érdeké.ben a hazakerült munkásságot megtartsák ugyanolyan szellemben, mint amilyen szellemet odakint kapott. (He yeslés a középen és jobb felől.) Végül legyen szabad még egy fontos momentumra felhívnom a figyelmet, mégpedig arra, hogy tisztelet adassék hősi halottainknak. Amikor róluk megemlékezem, akkor minden hősi halottat ki akarok emelni, aki életét áldozta, akármilyen kötelékben harcolt is és közöttük megemlékezem a délerdélyi magyarokról, akiknek m veszteség© legsúlyosabb a román hadseregbein. Elnök: "Lejárt a kép viselő úr beszédideje, szíveskedjék befejezni. Nyírő József: Csak a fejemet akarom meghajtani hősi halottaink eimléke előtt Mivel az eddigiekből is nyilvánvaló' a t. Ház előtt, hogy a honvédség vezetését biztos, erőteljes kezekben tudom és mivel kétségtelen, hogy minden, utolsó csepp vérünket, életünket is oda kell adnunk a hon védelemért, mind magam, mj,nd pártom nevében az 1944. évi honvédelmi költségvetést örömmel elfogadom. (É>énk éljenzés és taps a jobboldalon és œ ttöziépen. — A szónokot számosam üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boezonádi Szabó Imre jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre! Eniök: Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő urat illeti ai szó.' ' Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! 1939 óta évről-évre _ résztveszek a képviselőház, homvé: dlelmi vitájában, de miátr évek óta az ae érzésem s ennek tavaly, mint pártom vezérszónoka / kifejezést is adtaim^ ihogy talán kisisé túlsók lírát keverünk ebbe a vitába és- a sok szép szó mögött némileg háttérbe szorul a legfőbb, a cél, amiért itt vagyunk: a kormány őszinte és • tárgyilagos bírálata és a magyar honvédelem törvényhozási előmozdítása^ T Távolról sem kívánom kétségbevonni, hogy a T iormánypiárt l és az ellentaék padsoraiban megnyilvánuló honvédelmi líra szívből eredő és természetesen folyik abból az ősi tényből, hogy a magyars ágnak az ő hadserege mindig bálványa volt (Ügy van! u középen.) és a katonaság ügy& mindig szíve ügye. De valójában mégsem azért vagyunk itt, hogy évrőlévre elsősorban honvédségünk irányában való olyannyira természetes szeretetünket ós gondoskodó szándékainkat ünnepeljük, haneim. inkább, hogy rámutassunk a hibákra-, tévedésekre, mulasEtásokra és igyekezzünk azokat kiküszöbölni. Már tavaly szóvátettem a pénzügyminiszter úr kissé hervadt floskul usait, amelyekkel *• imiagát militarista pénzügyminiszterként ünnepelte. Valóbán:, a pénzügyminiszteri álláshoz szerintem; jobban illik a szürke tónus, a flfcámok konkrét tömkelege, mint a lírai ömlen* ülése 1943. november 24-én, szerdán. gés és ha egy kicsit - jobban belenézünk, ebbe az úgynevezett militarista: pénzügyi politikába, alig szabadulhatunk attól az érzéstől, hogy az ilyen ömf elköszön tők legfeljebb arra jók, Ihogy a túlságos önelégültség hangulatát terjesszék az orsEiággyűléis mindkét Házában és azt a jóleső érzést keltsék a magyar törvényhozókban és ai közvéleményben, hogy ebben az. országban valóban mindent • mlegtettünk és megte- , szünk, amit csak kell és lehetséges,, honvédéi- . műnk érdekében. _ . • Tavalyi szorongó érzésem e téma körül azóta csak megerősödött és emésztő aggodalommá mélyült. Igenis a honvédelem felelőd miniszteréhez, kell ^intéznem tiszteletteljes, kérdésemet: vállalhatja és vállalja-e aa igém t. miniszter úr ezt a szerintiem túlságos optimizmust 1 ! Ha, pedig nemi és elismeri ámult bizonyos mulasztásait, a jelen kétségtelenül súlyos hiányosságait, elsősorban katonai felszerelésünk; kérdésében-: hogyan, milyen eszközökkel kíván, ezeken, a. bajokon segíteni? A mi pártunk erős hangsúllyal vallja a történelmi magyar állam eszmei és területi sérthetetlenségét. De azzal is tisztában va- . gyünk, hogy államunk fenntartásának feladata, puszta önvédelme is, csak a legnagyobb és a legszüntelenebb katonai erőifeszítéssel valósulhatott meg a múltban is. Nem kívánok mai haderőnk felszerelésbeli és egyéb hiányosságainak részleteibe menni s nem is kívánhatom a t. miniszter úrtól, hogy aa országgyűlés nyilt színén töviről-hegyire ismertesse ezt a sok vonatkozásban kényes kérdést. De annyit talán szabad megmondanunk itt a plénumban is — nekünk is, akiket, mint engem és pártom ügy vezető elnökét, Tildy Zoltánt sok) évtizedes jogszokás ellenére szorított, ki a t. túloldal a véderőbizottságból (Mozgási), — hogy igenis, nem, vagyunk megelégedve hadseregünk felszerelésének mai mértékével. 1939 őszétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy akár kívül maradunk az új .világháborúban^ akár pedig belesodródunk, a nemzetnek eidami önvédelmi kötelessége szám-« arányának megfelelő, tehát minimálisan egymillió főnyi erős hadsereget felállítania és azt a lehető legtökéletesebben és legteljesebben minden' korszerű fegyverrel felszerelnie. Azóta, fájdalom, a független kisgazdapárt idejében elhangzott aggodalmai és figyelmeztetései ellenére országunk is belesodródott ebbe a háborúba és napnál világosabbá vált nehéz helyzetünk már a háromhatalmi 'egyezményhez való csatlakozásunk óta, amikor is nem — sőt azóta sem — tisztázódott Magyarországnak a szintén csatlakozó más kisebb államokhoz való viszonya. Az, igazság az, hogy a csatlakozó kisebb államok közül, éppen a szomszédosak, mindmáig fenntartották legalábbis barátság talán 1 magatartásukat hazánk irányában, Románia pedig azóta is állandóan nemcsak ellenséges, de fenyegető és a délerdélyi magyarságot kíméletlenül üldöző politikát folytat. (FelkiáltásoU a btùMiozépem: Êz ïgo&J — Egy hang a jobboMalomw Mindig azt tette!) Ekkora elvi és gyakorlati' tisztázatlanság és zűrzavar már egyenesen magának a csatlakozásokkal alkotott rendszernek jogi érvényét és politikai értékét teszi kétségessé. Valójában a háromhatalmi egyezmény kereteiben egy új kisantant alakult meg ellenünk, és ez nem mai dolog, ez immár többi mint háromesztendős állapot. Ha tehát nem korábban, legalább azóta kellett volna nem. rossz líra rózsaszín bárányr felhőivel borítani be honvédelmünk egét. ha-
