Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-343
132 Áz országgyűlés képviselőházának 343, nem, hogy a mögöttes országrész hangulata harcos, önmegtartóztató, fegyelmezett szeL lemre neveli a népet. Ellenkezőleg, vallásfelekezetre való tekintet nélkül halljuk az imákat aiz igazságos békéért. (Zaj a szélsőba< oldalon. —vitéz Jaross Anidtor: Könyörgés eket mindenütt!) Ezek az imák és könyörgések annak a; kijelentésével egyenlők, hogy mi gyengék vagyunk, kiesik vagyunk porszem vagyunk, (vitéz Jaross Andor: Aki saját magát porszeminek érzi, az porszieim!) ahelyett, hogy a győzelméig békéért hallanánk imát, amely erőt adna és felemelné a köztudatot olyan magasra, amelyre szükség van ahhoz, hogy feladatainkat meg tudjuk oldani. (Ügy van! Ügy van! — Taps a SzélsôbaloTdalon. — Hoíkky Károly: Ebben egyek vagyunk!) Meglátja t. képviselőtársam 1 , végig egyek leszünk abban, amit ma mondok. Anyagias gondolkozás, kényelemsze 1retet, szóraikiozásvágyl az, amit itthon talál a harctérről szabadságolt honvéd, (Gr. TakáchToïvay József: A Lipótvárosban!) aki ott kint szenved, -küzd, lemond, nélkülöz, harcol a mögöttes 1 országrész nyugalmáért. Amikor ezek a honvédek visszamennek, van idejük megbeszélni, hogy mit tapasztaltak, mit láttak itthon S' efe a tapasiztaliat nem egységesíti a harcoló honvédeket a möa-öttes országrésszel, hanem mélységes ««zaikadékot állít közéjük. (ÜQy van! Úgy vwntf a szélsőbaloMMoH) A Rádió működését is s>zóvá kell teaunem röviden. (Gosztonyi Sándor: Botrány! Olyan, mint az angol rádió!) Egyenesen ellenkező szellemet áraszt magáiból, mint amilyenre ma szükségünk van. (Ügy van! a szêlÊôbàkïïdalon.) Nem látszik meer egyáltalában! a katonai vezetés^— eat ifi nyíltan meg kell mondanom — az új vezetés) a Rádióban. Miért maradit el az ima, hogy: »Miért harcol a magyar?« (Ügy van! Ügy van! w szélsőbailo^dahn.) Hiszen ezután kell még ai legkeményebb harcot megvívnunk, a! miniszterelnök úr (állítása szerint is. (Üfftf van! Ügy van! a szé'sőüafoWdalon.) Mi indokolja tehát azt. hogy elhagyták aiz imát? A katonai cenzorok néhány héttel ezelőtt dobták egy honvéd-repülőszázad kimagasló fegyvertényének leírását, pedig egv magyar haditudósító írta le. Mit gondolnak, mit érez ott künn az ai repülőszázad, amely tudja, hogy a riporter ott kinn! volt, megírta ezt a. cikket és az újságban nem jelent meg. Az a cenzor, vaery aki őt irányítja, aet hiszi, el lehet sikkasztani azt, hogy mi harcolunk n> háborúban? Ha mi n^nii írj<uk meer homvédeink hősi cselekedeteit, akkor azt hiszik, hogy mi itt, kíméletesebb elbánásra számíthatunk? Ebben mindenki téved, (Ügy tan! Ügy van! a széfaőbaloldalom) mert hiai ellenségeink céljainak megfelel, akkor egészen bizonyosan, hogy éppen olyan kíméletlen támadásokat fogunk kímni, mint hármelyiF mláls hadviselő fél. (Ügy ^ van! Ügv^ vad! a szélsőbaldMalom. — Pándii Antal: Még ai cenzor is lógni fog! — vitéz Jaross Andor: Igazolni akarjuk, KOST oorszeTnelc! vagyunk!) A ! magyar célok érdekében itthou isi spártai jellemre, lemondásira és fee-yelemre van szükség, hogy a mögöttbs országrész laikusságai uéldát szolgáltasson annak a honvédnek, aki élete kockáztatáisával százszor és ezerszer nehezebb körülmények között, kénytelen helytiáílni é® ne azt a kemény harcos szilemet rontsa meg, mételvezzei ra^g. amely nélkül ma nem lehet háborút viselni. T. Fáz, mi nem ismerünk katona és civil köpött kiiÜlése 1943. november 24-én, szerdán, lönbséget a mai háborúban. Ma az egészs nemzet egyeteanie totális háborúban van (Ügy van! Ügy vad!) és sohasemi lehet tudni, hogy abból' a civilből mikor lesz katona. Ma a maga posztján mindenki katonai szolgálatot teljesít a nemzet egyeteme érdekében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalow, — Gosztonyi Sándor: Militarizmust akarunk!) így érjük el azt a célt, hogy harcoló csapataink és a mögöttes országrész között egybehangolt lelki kapcsolat lese. - ' í T. Ház! Még egy kérdést kell felvetnem: határaink megvédésének kérdését. A határokat . kétféleképpen lehet , megvédeni : vagy a határokon, vagypedig a határoktól távol. Nekünki az a) felfogásunk, hogy százszor inkább a # ha tároktól távol védjük meg határainkat, mint a határokom állva. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps.) Miniéi távolabb tudjuk tartani az országtól a háborút, annál jobban szolgáljuk hazánk és nemzetünk egyetemes érdekeit. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és tops) T ; Ház! A vérrel szerzett haditaüiasztalaítok érvényesítés© a csapatok kiképzésénél a legfontosabb í kötelességünk. És f itt kénytelen vagyok» a miniszter úr személyét aposztrofálni, aki maga is résztvett a háborúban, megszerezte a tan ászt allatokat és máris érvényesíti azokat. (Êljenzê*, hrtyesíés és twps.) Én csak arra kérem a miniszter urat hoe-v ezen az úton, a gyakorlatiasság útián haladton továbbra is/Helyes 1 és), mert a jó gyakorlati kiképzés védi a legjobban a magyar honvéd életét. (Ügy van! ügy van!) A ma folyó háború embertelen kö véltet menyeket támaszt >a ősapátokkal! szemben, márpedig a tisztik s rr niak a személyes példa adásához nagy fizikai erőre is szüksége vau. (ügy van! a jobboldalon.) Nem véletlen az, hogv kiváló snortbajnoikaink a hkrctefrekem kiválóan megállották á helyüket (Ügy van! a jobboldalom ) hogy az első tiszti aranvvítézségi érmet a hősi halott vívó- és uszobajnoTc Massánvi Tibor őrnagy kapta meg, hogy Maszlav József, Hatzi József, Bueskó^ Jenő őrnaeryok, Bedő József, vitéz Orbán Nándor és Lipták századosok maffas kitüntetésekelt kíaptak. akik itíthoini bajnokságaik után;, amfelyeket győzelmesen kivívtak", harctéren- is ktimagaísló ife^yveTltényekklel bizonyították be a sport kiváló^ hatását. Az -elméleti' kiképzésnél soksaor százszor fontosa Wb a íizikai rátermettség és erő. (Ügy van! Ügy van! Taps.) A horavédség sportkikérjzésének a honvéds-oorttanáirképziő intézet aldlja meg az «lapját Kiváló szellemű -intézet ez. kifogástalan és szakszerű vezetéis alatt áll, azonban felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az elhelyezése rossz, a lehető legegészségtelen ebb területen van^ a felszerelése pedig elavult. (Ügy van! é szélsőbaloldaJon.) Az eílérendő cél az volna hogy minél előbb legalább egy tiszt és legalább- egy tiszthelyettes legven minden leeres zászlóaljnál vagy r osztálynál, aki spoirltképző intézetben képesítést szerzett, hogy a c&spajtokat megfelelőképpen tudna. kikiépezni'. ÍÍIbvszky János: Nagyon helyes javaslat!) Erre azonban a jelenlegi körülmények között megfelelő elhelyezés és felszerelés nincs és felvetem azt a gondolatot, amely talán már rég megvalósult volna, ha Gömbös Gyulai olyan korán el nem távozik az élők sorából, hogy ai svábhegyi golfpályára telepítsük ki a sportbktató-tanfolyaimJoít (H&^QjeèMs. — îïncze Antii: Nagyon helyes! — Taps-) és gitt adják!
