Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.

Ülésnapok - 1939-342

Az országgyűlés képviselőházának 342. ülése 1948. november 23-án, kedden. 101 tóztassék elhinni nekem, hogy nincs olyan falu, ahol egy nap legalább egy szomszédjogi ügy nem merülne fel. Ez állandó téma. amelynek következménye a pereskedés a bíróságoknál. Ezek azok a bizonyos határperek, amelyeket méltóztatnak ismerni, (vitéz Hertelendy Miklós: Közbirtokosságok, stb.!) ÁlUaindó ellentét van ilyen ügyekből kifolyólag és ez állandó időtöltést jelent minid az érdekelt szomszédok, mind a bíróságoik részére. Nemi tudom, hogy ezt ki lehet-e szakítani ai magánjogi törvénykönyv keretéből, nierai: tudom, hogy milyen alapon lehetne ezt az egész kérdést rendezni, — talán; a bíróságoknak! adandó útmutatás formájában, avagy rendeleti alapon — de mindenesetre valamit kell már egyszer csinálnunk, hogy a magyar életnek ez az átka, a szomszédjog rendezetlensége végre lehetőleg a legminimálisabb mértékre csökkentessék. Egy kényes, .azonban rendkívül fontos kérdésre kell még rátérnem: a valorizáció kérdésére. Visszaemlékszem ai mult háború idejére é>s az azután következett időkre, amikor borzalmas küzdelmet kellett vívnia a gazdasági életnek saját létének fenntartásáért azzal a, bírói, illetve állami állásponttal széniben, hogy korona egyenlő koronával és nem a szolgáltatások belső tartalmát és egyensúlyát tartották? szem előtt, hanem azt, hogyi korona egyenlő' koronával. Végeredményiben, azt hiszem, tíz évig, vagy öt évig tartó küzdelem után elismerték a. valorizáció elvét először kártérítés és más alakjában, utóbb pedig általános szempontból is. Hiába dugnók fejünket ai homokba, me«- kel! állapítanunk, hogy a valorizáció kérdése ma is itt van (Piukovich József: Aktuális!) és idő •szerű. Tavaly előtt 20 pengő volt egy mázsa búza, most 40 pengő, hatósági áron. Tavalyelőtt, ha 20 pengőt adtam kölcsön, egy mázsái, búzát adtam, inai csak 50 kiló búzát kapok viszsza. Ez egy egészen egyszerű séma«, azonban nyilvánvaló, mélyen t. Képviselőház, hogy aránytalanság állott elő és aizi aránytalanság fokozódik a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás belső tartalma között abban' az esetben, lia- a követelések és a kötelezettségek pengiőértékre szólnak é3 változatlamtulf fenntartjuk a »pena-ő egyenlő pengő« elvét. Elismerem, hogy a kormányzatnak pénzügyi politikai szempontból és egyéb szempon' tokból feltétlenül szüksége vaní arra, hogy az ara:ntypenigőt egyenlőinek tekintse azregy pengő értékével, én merni is akarom a pengő értékét kikezdeni, távol áll tőlem; sőt a legnagyobb mértékben: ragaszkodom ahhoiz, hogy a! péniz értékállandósága minden eszközzel fenntar'tassék, de a dolgok lényege nem a pénz értékállandósága, hanem am, hoigy a szolgáltatások és aiz ellenszolgáltatások közt meglegyen az egyensúly, az egyenértékűség, tehát az én szolgáltatásom; kiegyenlítse azt a, szolgáltatást, amelyet ént kapok. Ez ma nem áll fenn. Lehetetleni ezt letagadni, mert

1 méltóztassék csak figyelembevennii azt, hogy ~h

a valaki három esztendővel eizelőtt egy banknál felvett százezer pengő kölcsönt, azt ma hogyan tudja visszafizetná, alhhoiz képest, hogy

1 hanoim! esztendővel ezelőtt milyen volt a pénz értéke. Más volt; a búzaár, más! volt a ruhaár, más • volt a tisztviselői fizetés, más volt a munkabér és minden más volt. Mélyem t. Képviselőház! Én az^ igazságügy minisztérium és a m. kir. bíróságoki legnagyobb feladatát éppen abban látóim, hogy ebbeni a rendkívül kényes és nehéz kérdésbein időben megtalálják a kivezető utat, a megoldást és az egyensúly helyreállításának a lehetőségét. Nem mondom azt, hogy derűre-borúra lehessen valorizációs pereket indítani, de amikor a királyi Kúria nemrégiben már kimondta azt, hogy a baleset által bekövetkezett károk kártérítési díjainak felemelése kérhető a kereset arányában!, ezi már egy lépés ezen, az úton. Én nem szeretném azt, sőt'attól óhaijtanáimi megóvni a bíróságot, hogy rengeteg' per legyem,* másrészt pedig szeretném megóvni a gazdasági életet a rengeteg veszteségtől, a kevésbbé ügyeseket az ügyesekkel szemben; cro hátránytól és hogy miost hosszú évtizedes bírósági'gyakorlat után alakuljon ki az, aminek ki kell alakulnia, vagyis, hogy helyreállítsák a! szolgáltatás és az elleniszolgáltatás közt a* egyensúlyt. (Mester Miklós: Nagyon helyes!) Most tehát az volna a helyes, ha az igaz

: ságügyminiszter űr megelőzné ezt akar törvényjavaslata akár valami más formájában. Mondom, én mezei jogász vagyok, nem is végeztem* (DerüUség.) de az igazsagugyminfis^ tórium szakemberei mindenesetre kell, hogy megtalálják &. módját, hogy ezekben a, kérdésekben olyan kivésető utat találjanak, amely tényler lehetővé teszi, hooigy az egyik tel • o© károsodjék, a másik pedig jogtalannl ne gazdagodjék. . . Azért nagyon kérem aa igazságugyminiszter urat, hogy ha ai valorizálás mia a kormányzatnak bizonyosi hivatalos álláspoofoayal ellenkezik és talán, nagyon kényes k

er

4

es

\

s

;

n

^is hozza ezt ai kérdést szőnyegre es ™™u megoldási lehetőséget! találjanak ama, bogy a követelések és a kötelezettségiek _ kozott az egyensúly, az arány, az ekvivalencia, meg legyeníMég egy tiszteletteiljes, kérésem volna, amelyet alz, igazsálgügyminiszter úr figyelmébe ajánJjanók, mégpedig az ingójelzálog kérdésében. Ez, a dolog már annyiszor) szőnyegre került, de most roppant időszerű, nrfjrt nyilvánvaló dolog, hogy a; mezőgazdaságnak ujabb es„ újabb tőkékre van szüksége ahhoz, hogy ered-* menyesen tudjon gazdálkodni. Minden törekvésünk arra irányul, mélyen t. Képviselőház, hogy a, mezőgazdaságot kellő forgótőkével es kellő üzemi tőkével lássuk el, mert többtermieíést csak akkor fogunk tudni biztosítani. Mar most erre a célra akár atz állattartásnál, akár a gépi beruházásnál, akár aiz emberi munkaerő alkalmazásánál feltétlenül csak ezek a könynyebben, mozgatható, ezek a rövidebb lejáratú és mobilabb, ingó jelzálog útján terhelhfető hi. telek alkalmasak. Ez nemcsak a bérlőknek és mondjnk a nagygazdáknak, hanemi a kisgazdáknak is rendkívül fontos érdekük; volna,; rendkívül fontos, hogy ilyen módon az, átmeneti egy-két évre sfzóló tőkéjüket megszerezhessék, mert hiszen tőkére feltétlenül szükségük lesz. Már most igaz, hogy maga a törvény nem fog majd a kisgazdáknak és a nagygazdaságoknak hitelt előteremteni akkor, ha' erre .nekik szükségük lesz, de viszont mi, hogy esetleg ] a mezőgaizdaságban elhelyezendő rövidlejáratú hitelek ott elhelyezkedjenek, nem is fogja megakadályozni az, a körülmény, hogy nines olyan konstrukció, amely mellett ai tőke kellő hitelbiztonságot és nyugodtságot találhatna^ ! Tudom, hogy ez roppant nehéz kérdés, — |ezfb harminc, vagy nem tudóim hány esztendő óta igen sokan szőnyegrehozták és több tör-