Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Az országgyűlés képviselőházának 342. most is szabad legyen felhívnom az igazság ügyminásxter úr figyelimét. A községi bíráskodás hatáskörét valahogy ki kellene szélesíteni olyan érteleimben legalább, hogy a járásbíróságok és törvényszékek elé ikerül© ügyeiket valami egyeztető eljárásnak kellene megelőznie, hogy a falusi lakosság 1 * ne legyen kénytelen ' — esetleg a jog nemismerete következtében — bírósághoz fordülni, míg egy egyeztető vagy felvilágosító eljárás során megtudja, hogy tényleg mi a joga és kötelessége- Ezzel felesleges és haszontalan perlekedéstől kíméli meg saját magát és a bíróságokat is. Ez nekünk nagyon régi kérésünk és nagyon fontos ügyünk, mert a mi munkaidőnk nemcsak a jelenlegi viszonyok között, de minden körülmények között rendkívül ki van szabva. Nekünk a termelés céljaira; kell felhasználnunk minden rendelkezésünkre álló munkaidőt, tehát teljesen haszontalan dolog az, amikor bírósági székhelyre kell utazgatnunk, ott időt veszítenünk!, mert ez a termelésitől és a munkától von el, bennünket. EzzeCJ kapcsolatban az a kérésem azi igazságügyminiszter úrhoz, méltóztassék odahatni, hogyj a bíróiságok ügyvitelében a muníkaidőpazarlás ne. legyen olyan nagymértékű, mint amilyen most, A saját tapasztalatomból elmondhatom azt, hogy Gödöllőre voltam idézve tanúnak és ötször kellett elmennem Gödöllőre, amíg végre, az ötödik alkalommal kihallgattak, egy egészen minimális, egy 100—200 pengős ügyben öt napot veszítettem el azzal, hogy ki keltett mennem Gödöllőre tanúkihallgatásra. Ha nem megyek ki, megbüntetnek, hiszen állampolgársági kötelességem, hogy tanúnak elmenjek, — de ötször talán mégsem vagyok köteles elmenni. Egy másik eset. Méltóztassék bármikor" beállítani a törvényszéki tárgyalótermek előszobáiba, ott mindig 20—25 embert méltóztatik látni, ügyvédet és magánembert, akik mind azt várják, hogy a 9—10 órára kitűzött tárgyalásion! sorra kerülj ének ők is ? ami azonban 12-kor vagy 1 órakor fog megtörténni. Rengeteg időpazarlás ez, nagyon sok munkaidő, millió munkaóra vész el azáltal, hogy ott töltik az emberek napszámrai az idejüket és nem tudják dolgukat végezni- Jgy azután kénytelenek úgyv védet alkalmazni ügyeik ellátására; a fel, akár kereskedő, akár gazda, akár újságíró, vagy iparosember legyen az, nieimr tud a magái dolgai után menni. Nagyon jól tudom, ho^y roppant nehéz a tárgyalási idő beosztása, azonban valahogy mégis segíteni kellene azon a téren, hogy egy-egy órára ne legyen annyi sok tárgyalás kitűzve; és ha az a helyzet következik be, hogy a 9 órára kitűzött tárgyalásra! a fél nem jelenik meg, akkor a bírónak ott helyben módja legyen dolgozni, más ügyek intézésével. Tudom, hogy a bírósiág ideje rendkívül drága é& nagyon fontos, hogy ne akadjon fenn a munkájában, hanem ott^ legyenek a felek. De nekünk, a feleknek is drága az időink-, különösen most, amikor a munkaerővel, olv nagymértékben 1 kell takarékoskodni. Ezzel a gyorsítással kapcsolatban rá kell mutatnom a telekkönyvi ügyek elintézésére'. Nem tudom, mit mond e tekintetben a statisztika, azonban azt kell látnom, a gyakorlati életben és azt kell tapasztalnom saját ügyeimben, hogy évek is elirnúluak, sajnos, amíg a telekkönyvi átírások megtörténnek, mert annyira össze vannak halmozva a telekkönyvi hivata*loknál az elintézendő ügyek, hogy képtelenek ezeket gyorsabban elintézni. Ebben talán annak is része van, hogy mim den egyes telekkönyvi ülése 1943. november 23-án, kedden. • . 9 9 átírásról külön végzéseket készítenek több példányban, azokat le kell gépelni és ki kell adni. Azt hiszem, hogy vall ami blankettaszerű átírás^ sal különösen az egysizerű ügyekben segíteni lehetne, de hanem, akkor több személyzetet kell oda felvenni; mindenesetre valamit tenni kell, mert borzasztó nagy anyagi károk származnak a falusiakra abból, hogy a telekkönyvi átírások nem történnek meg a kellő időben és nem tudunk hozzájutni azokhoz az okiratokhoz, amelyek feltétlenül szükségesek a telekkönyvi birtoklás zavartalanságához. Mélyeim t. Képviselőház! A költségvetéssel kapcsolatban volna egy pár tiszteletteljes észrevételeimi. Elsősorban is a kisemberek érdeké: ben* mély tisztelettel terjesztem az igazságügy, miniszter úr élé azt a kérést, hoigy a javító, a letartóztatása intézetekben alkalmazott szakiparosokat ne mint kisegítő szolgákat vagy órabéres szolgákat alkalmazzák. Tudok esetet, hogy 10—15 esztendeje még mindig kisegítő szolga egy olyan szakiiparos, akinek iparigaz olv anya van, akinek az iparigazolványát az illető javító-, nevelő, vagy letart ózta tási intézet igénybeveszi s aikinek ipara alatt dolgoznak. Mélyen megrendítő és lealázó ezekre a szakképzett iparosoknál, hogy ők!; mánt kisegítő szolgák az egyszerű tanulatlan emberekkel vannak ejrysorban, akiknek semmi szakképzettségük sines, hanem egyszerűen felveszik őkíet börtönőröknek, vagy más ilyen foglalkozásba, amihez szakképzett, ségre nincs szükségük. Kérésem tehát az hogy amennyiben új alkalmazottaikat vesznek fél, illee tőleg a. -mieiglevő alkalmazottak, a szakképzett iparosok legalább el&őosztályú altiszti, vagy legalább szakaltiszti kategóriabeli fizetést kaphassanak, vagy ennek arányában fizessék! őket. A költségvetés indokolásában nagy öröm. mel látom az igazságügyminiszter úr többféle bejelentését. Ezek közül 1 kettőt vagyok bátor kiemelni és figyelembe venni. Az, első az, hogy a kisajátítási jog újból való szabályozását vette tervbe. Nagyon bölcsen méltóztatott mondani, hogy ez a 60 éves kisajátítási jog már tényleg 60 évesi. a mi időnket is túlhaladta, elavult, tehát feltétlenül szükséges az. hogy ez egy korszerű törvénnyel pótolta sséfcl Akkor talán nem fog előfordulni az, ami ma általános gyakorlat, hogy akár a vasútépítéseknél, akár a honvédelmi vagy egyéb kisajátításoknál a kisemberek az ő kisajátított kisbirtokaik 1 ellenértékét évek múlva kapják meg, ha. megkapják,. A pénzükért annyit kell hadaközniok, hogy végre is beleunnak s végeredményben televannak keserűséggel a miatt, hogy az állani, amelynek ők tulajdonképpen szolgálatot tesznek azzal, hogy kisajátítás révén az ingatlanaikat átadják, őket mostohán kezeli és rossz elbánásban részesíti, Ennek a gyakorlati életben súlyos következményei voltak. Tessék csak utána érdeklődni, mi történt a Horthy-repülőtér részére történt kisajátításoknál, akár pedig a gráci műútnál történt kisajátításoknál. Ezek az ügyek még most sincsenek közmegnyugvásra elintézve Nem akarok konkrét személyi dolgokkal előjönni, de tényleg igaza van az igazságügyminiszter úrnak abban, hogy a kisajátítási jog szabályozása rendkívül fontos. Nagyon kérem, hogy ezt valóban minél előbb méltóztassék idehozni a törvényhozás elé. A másik bejelentés, aminek igen örülök, mert már sokszor kértük és az előző kormányok is többször magukévá tették, a birtokelaprózódásnak megakadályozására vonatkozik. Ez nagyon fontos javaslat, különösen a mos•13*
