Képviselőházi napló, 1939. XVIII. kötet • 1943. november 22. - 1943. december 9.
Ülésnapok - 1939-342
Âz ötszággyiUes képviselőházának 342, nem még mindig 55 százalék a zsidóság a budapesti ügyvédi kamarában és az ország legtöbb kamaraijában (Felkiáltások a szé sőbalo.aalon: Borzasz' ó! Szörnyűség! Hai n ailan!) Nem tudom, miért leihet előnyösebb helyzet a visszacsatolt területeken, Erdélyben- Nem irigylem tőlük, (hogy erdélyi testvéreink; megszabadultak a zsidó ügyvédektől, de kérdem, miért ne lehetne ezt elérni (RaJniss Ferenc: Például itthon is?) a csonka hazában is? Nincsen semmi, de semmi gazdasági vagy egyéb alkad'áilya, tisztán csak politikum. Ezen pedig segíteni és változtatni kell, mert az igazságszolgáltatást a zsidóság állandóani fertőzi. Egészen röviden egynéhány szervezeti, illetőleg nem is annyira, szervezeti, mini inkább gyaiko'rlati kérdésre szeretnék kitérni. Az igazságszolgáltatás akkor jó, ha gyo.rs^ — különösen aanaii időkben, — a gyoirs igazságszolgálta1 ásnak pedig ma többrendbeli akadálya vain> amelyeken a miniszter úr fog tudni segíteni. Az egyik ojk! at következő. A mai lapban megjelent már bizonyote végrehajtási korlátozás, bizonyos tekintetekben az értékhatár t'eleniiG'lése- Én tisztelettel kérem, méltóztassék a járásibírósági értékhatárt is fel emelni, mert ezáltal a törvényszéket mentesíteni méltóztatik a kis szabsztrátumú, nia azonban nagy tömegben ódazúduló ügyektő 1 " A 3000 pengős értékhatár nia már túlhaladott álláspont. Az igazságügyi kormányzat bölcsesége meg fogja találni a'zt a határt, hogy mennyire, milyen mértékirie! emelje fel az értékhatárt, aminek következményei az tefez« hogy a törvényszékek tehermentesítve lesznîeik, így tehát gyorsabb, rövidebb tárgyalási határnapokat tudnak majd adni. Kérem továbbá a miniszter urat, hasson oda,— tudom, hogy ez gazdasági és nagyon nehéz kérdés — hogy a bírák dolgozószobái ós a bírósági hejlyiségek megfelelően fűthetők legyenek- mert hiszen nem lőhet kívánni, bármennyire önzetlen a magyar bíró, hogy egészségét egy fűtetlen szobáiban tegye tönkre, ott végezzen végtelenül nehéz munkát és hozzon ítéletéket. Arra is kétr'em az igazságügyminiszter urat, hogy különösen nagy gondot fordítson arra, hogy a vidéki egyeshíróságoikhoz kiváló jogászok kerüljenek. Egy kicsit különösnek fog feltűnni, ha azt kérem, hogy a vidéki bíróságokhoz keirüljenek - kiváló jogászok: hiszen ezeknek talán inkább éppen a felsőbb bíróságokon volna a helyük, ezt a kéréseméit azonban azzal hátorkodom indokolni, hogy azok az alsó bíróságok érintkeznek a néppel, a nép széles rétegeiben pedig meg kell erősíteni a törvényekbe, az igazságszolgáltatásba vetett hitet- tehát odai kellenek a legjobb bírák. (Ű.qy van! Ügy van! -i szélsőbaloldalon,) Egy tanácsban, egy fellelbbeizésnél, ahol hárman vannak együtt* esetleg kévésbbé jó jogi készültségű bíró is meg tudja állni a maga helyét, mert hiszen ott többen nézik meg ég többen fontolják meg ä kérdést., ellenben vidéken az egye sbírq, —7 minthogy a perértékre -való tekintettel gyakran nem is fellebbezhető az ítélet -- az érintkezzék a néppel, tehát fontos, hogy m i n ~ den tekintetben kiváló tagja legyen a bírói testületnek. T. Ház! Kénytelen vagyok a bíróságok tehermentesítése végett azt a kérelmet is előterülése 1943. november 23-án, kedâen. Ö 5 ' jeszteni, hogy a statisztikai munkát lehetőleg, méltóztassék csökkentenU hogy ezáltal a bíróságoknak . több, idejük maradjon az érdemi munkáira. , Azt isi kérem, hogy méltóztassék megíonr tolás tárgyává tenni a tanúkihallgatásoknál a büntetett előéletű tanuk tanúvallomásának mérlegelését és kiértékelését. Sajnos. - ibaszédidőm lejárt. • :''.•'.''?'•'?? T. Ház! A költségvetésben nem látom azt a nagy, átfogó és mindent felölelő koncepciót, amely a Kárpátokon 'bejül, a Dunamedencében élő magyar nép és testvérnépeinek jövő boldogságát, a. justi ti át és a Bax Hungarica-t biztosítaná, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Boezonádi Szabó Imre jegyző: vitéz Zerinváry Szilárd, Elnök: vitéz Zerinváry Szilárd képviselő urat illeti a szó. vitéz Zerinváry Szilárd: T. Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Budinszky László előttem szólott igen t. képviselőtársamnak érdekes fejtegetéseit és sietek megjegyezni, hogy amiket különösen a frontról hazatérő katonák javára való alkotmányos jogkiterjesztésről, ta munkaügyi kódexről, továbbá a bíróságok javadalmazásáról és részben a bíróság függetlenségéről mondott, igen értékes gondolatoknak találom és sok tekintetben csatlakozom is az elmondottakhoz. Beszédének politikai részével foglalkozni itt a költségvetés keretei között nem feladatom, viszont ahol beszéde egyes részekben támadásiba ment át, nem ismervén a tényállást és nem az én feladatom lévén válaszolni, ezeket a részeket hallgatással mellőzöm. ! ' Önkénytelenül is arra kell azonban gondolnom, amikor itt az igazságügyi költségvetést tárgyaljuk, hogy mennyire igaza volt Kelsen , híres német jogfilozófusnak, amikor belátta eredeti jogászi álláspontjának tévességét. Az ő eredeti jogászi álláspontja ugyanis jogfilozófiai és módszertani vizsgálatai során az volt, hogy a jog puszta norma, amelynek a valósághoz semmi köze nincs, vagyis, ahogyan ö egy szóval kifejezte:: »kell«, »sollen«. A jog valóságoldalához azonban, a »van«-hoz, vagyis a »sein«-hez ennek semmi köze nincsen. Valahogy az egész költségvetés tárgyalásán és az érdekesnél érdekesebb beszédeken vörös fonálként húzódik végig az a meghatározhatatlan gondolat, hogy hogyan lehetne összekötni a »kelí«-t a" >>van«-nal, Ismétlem, ha a jogot úgy fogjuk fel, mint puszta normát, akkor a tényleges jog követésének világába a »vari«-ba nem fogunk eljutni. Ezért volt kénytelen maga Kelsen is megtalálni a kapcsolatot a »van« és a »kell« szükségszerűsége között és kénytelen volt azzal foglalkozni, hogy mi van és mi kell; Ez a felfogás azonban nem jelent mást, mint bevallott csődjét annak az állás : pontnak, hogy a jogfogálom meghatározásánál a jog való ságoldalát nem szabad figyelembe venni. A magyar Somló Bódog, mint szintén kiváló jogfilozófus, a jogélet kérdésének ezt az oldalát nem is tévesztette egy pillanatig sem szem elől. Talán mi, az ő követői, szintén '• nem tévesztjük szem elől. •Felveszem én is à kapcsolatot a »van« és a »kell« fogalmai között. Erinél a kapcsolatiéi-
