Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-329

60 Az országgyűlés képviselőházának csiráit tehát ezekben az intézkedésekben, már á XVI. század elején látjuk. Később a török megszállás és a törökdúlás idejében a kiszivárgás erősebb lett; egyes emberek ugyanis vagyonukat lábasjószágba fektették azért, mert a lábasjószágok elhajtása és elrejtése a török rekvirálások elől sokkal könnyebb^ volt. A törökdúlás alatt is volt tehát kiszivárgás, sőt még erősebb lett a törökdúlás és török megszállás megszűnte után, amikor már az intenzivebb békés gazdálkodás kezdett kifejlődni, mert a békés gazdálkodás mellett a gazda igyekezett közel lenni a földjéhez, hogy ott mezőgazdasági munkásságát a nemzeti vagyonosodás és a nemzeti munka javára minél jobban kifejthesse. Törvényes rendelkezések, amelyek büntetéseket szabtak ki arra az esetre, ha valaki ezeket a tiltó'^ jogszabályokat megsérti és a külső szállásokon állandóan lakik, úgy, hogy ott a rendet megzavarja, később is voltak, így pénzbüntetés, sőt botbüntetés is, de amikor ez sem vezetett megfelelő eredményre, elrendelték, hogy ezeknek a szállásoknak kemencéit és kéményeit bontsa le a hatóság vagy pedig magát a házat is rombolja szét. Ha most összefoglaljuk a tanyavilággal szemben alkalmazott elsődleges különböző intézkedéseke^, akkor Összegezésként azt állapíthatjuk meg, hogy kezdetűén a tanyaüerdés rendezésére vonatkozó intézkedések inkább abban állottak, hogy a tanyai település ellen rendelkezett a hatóság, később pedig a hatóságok kimerülvén a folytonos intézkedések és aeiköréttumok statuáiásában, a passzív magatartás álláspontjára helyezkedtek: egyszerűen nem törődtek a tarayák fejlődésével. Az 1848-as törvények a tanyakérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak, azonban az egyik 48-as "intézmény, a jobbágyság megszűntetése lényegesen erősbítette a tanyai élei fejlődését, mert a jobbágyság idejében a jobbágytelek oszthatatlan volt és ennek következtében, ha a jobbágynak nem volt örököse, akkor más jobbágynak adták oda azt a telket, de megosztani semmiesetre sem lehetett. Később, .amikor a jobbágy teleknek ez a kötöttsége megszűnt, a jobbágytelek osztható lévén, több részre esteit a jobbágytelkek és így . . . (Folytonos mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sarvay Elek: ... ezek a jobbágyokból lett szabadbirtokosok most már egyenkint és külön-külön sokkal nagyobb számban foglaltak el ta.nyaterületeket, illetőleg telepedtek le külterületeken és így a tanyásodás folyamata sokkal intenzívebben haladt előre. : A tanyakérdés és a tanyai élet fejlődésének javára szolgált a tagosítás, a különböző parcellázások, továbbá a gyümölcstermelés és a szőlőművelés, amelyek mind azt igényelték, hogy az ezekkel foglalkozók — különösen az utóbbiak — lehetőleg ott telepedjenek le, ott lakjanak és ott intenzívebben fejlesszék mezőgazdasági munkájukat. Tulajdonképpeni jogi intézményes alapon csak az 1871-es évben kezd foglalkozni a törvényhozás a tanyakérdéssel, amikor az 1871 : XVIII. tc.-ben kimondja, hogy minden pusztának egy bizonyos község kötelékébe kell tartoznia. Ez volt az első lépés a községek szervezetének magasabb színvonalú mégha tarozását biztosító 1886. évi törvényhez, amely azután lehetővé tette azt, hogy a puszták községekké s a kisebb községek nagyközségekké fejlődhessenek és majd lehetővé tette azt is, hogy bizonyos külterületek az egyik községit, ülése 1943 májw 4-én, kedden. tői, ahol életfeltételeik nem voltak meg, ahol I tehát a közigazgatási funkciókat nem kapták ' meg, saját előnyükre más községhez csatlakoz; hassanak. A történeti adatok szerint azonban ! még ez a jogszabály sem vezetett megfelelő 1 eredményre; annak ellenére, hogy ez a kérdés intézményesen rendezve volt, a gyakorlatba mégsem vitetett át a törvény elgondolása, ; mert a községesítésnek, a tanyából községgé válásnak, vagy pedig egy tanyának egyik községből a másikba való beosztásának különböző ;i előfeltételei voltaik, amely előfeltételek teljesítése többé-kevésbbé nehéz volt. Ezek közül az előfeltételek közül csak a jogi, a pénzügyi, azután pedig az erkölcsi előfeltételt említem j meg. A jogi előfeltétel az volt, hogy ha valamely i puszta községgé akart szervezkedni, akkor az egyenesadót fizetők többségének kellett jelentkeznie s ezt a kérvényt beadnia a megfelelő hatósághoz, hogy vágyuk valóra váljék. Igen i ám, de ez roppant nehézkesnek bizonyult azért. i mert a birtokosok inkább a belterületen laktak, a belterületen pedig ők közigazgatási igényeiket teljesen ki tudták elégíteni, nem volt tehát szükségük arra, hogy a külterület erősebb közigazgatási hatáskört kaphasson, illetőleg községesíttessék. Vonakodtak is ettől a lépéstől annál inkább, mert ez megterhelést jelenthetett számukra. A pénzügyi előfeltételek tehát itt állottak be: a községesítés kiadást jelentett arra a tanyai népességre nézve, amely a községesítést, a magasabbrendű közigazga tási egységet a maga számára megnyerni kivárna. A további komplikációt az okozta, hogy ha valamely terület egy községtől el akart csatlakozni és egy más községhez (kívánt tartozni, n i két ( község között arról is vita volt, hogy a régi község törzsvagyonából, amelyből egy rész, nyilvánvalóan az elcsatoiódni vágyó teriiletet is illette, ez milyen mértékben fog részesülni, avagy pedig — mondjuk — ha a régi községnek adóssága volt, ebből az adósságból milyen rész fogja terhelni azt a területet, amely tőle elpártolni akar. Nehézkessé tették a tanyakérdésnek ilyen módon; való megoldását a törvényes jogszabályok, mert nehezen teljesíthető előfeltételeket létesített a törvény. Itt kell megemlékeznem a közoktatásügy kérdés megoldását nem segíthették elő tökéletesen. Sokkal nagyobb szolgálatot tett a tanyakérdés részbeni megoldására az 1921:

XXX. te, a tanyai iskolákat szabályozó törvéray. Itt kell megemlékeznem a, közoktatásügyi kérdésével kapcsolatban a tanítóság hervadhatatlan érdeméről, amely őket illeti a tanyakérdés felkarolásával és a tanyakérdés előbbrevitelével kapcsolatban. Lehet mondani, hogy a tanító az első intelligens' ember a tanyaközségben. A tanítóság lélekkel is dolgozott, hogy a tanya világ szellemi nívóját emelje, és arra törekedett, hogy a tanyakérdés akutí bajai volamiképpen meggyógyíttassanak. A tanítók azonban nemcsak egyenkint^ külön-külön, elszigetelten, hanem az országos tanítói egyesületben, korporative is foglalkoztak ezzel a témával, s egy egészen új világot akartak

1 a tanyákon létesíteni, és különösen azt kívánták, hogy külön tanyai tanítóság . szerveztessék, amely ismeri a tainya összes bajait, ismeri azokat az utakat és módokat, amelyeken ezek a bajok orvosolhatók. Elhatározták tehát, hoigy- egy külön országos tanítói bizottság létesíttessék, : amely a tanyakérdést állandóan felszínen ! tartja és munkálja, mint ahogy munkálta is.