Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. alkotni. Történelmet alkotni e nélkül nem le­het, márpedig a miniszterelnök úr minden né­ven nevezendő programmaitotást és eszmeisé­get elvet magától és feleslegesnek tart, pedig én úgy tudom, hogy te egész ország politi­kai problematikája az ellenforradalomból in­dult ki^ éj ennek az ellenforradalomnak esz­meiségéből fogant minden magyar kormány­program m. A szegedi kormányprogramm is eszmei programm volt, a koreszmék előre váló megérzésében fogant és mégis azt kell megálla­pítanom, hogy éppen a miniszterelnök úr egy­éves kormányzása alatt felburjánzóban vannak azok az erők, amelyek r kopirozzák a nyugati demokráciák és a levitézlett francia demokrá­cia metódusait. (Ügy van! Ügy van! a szélső­bSoldalon.) A legutóbbi időben hétről-hétre módunk­ban állott már a miniszterelnök úr nagybecsű figyelmét ezekre a jelenségekre felhívni. Nap­ról-napra szaporodnak azok a jelenségek, ame­lyek az úgynevezett szociáldemokrata munkás­ság, parasztiság és a haladó szabad értelmiség összefogását propagálják. (Felkiáltások a szél­s\"^batoldalon: Népfront!) Ez. igenis a népfront gondolatának a körvonala, és ha lehetséges volt az, hogy a szociáldemokrata pártvezető egy másik magyar upságírónak nyilt színen, lap­jának hasábjaim azt írhattat, hogy »Remélem, nincs messze az az idő. amikor célhoz érünk«, akkor meg kell állapítanom, hogy itt a világ­háború kellős közepén, a tengelyhatalmak mel­liettt küzdő frontunk mellett és mögött olyan politikaii célkitűzések vannak és olyanoknak szolgálatába kívánják állítani bizonyos erők a magyar társadalmat, amelyek 1 ellenségeink ér­dekeivel azonosak. (Ügy van! Ügy van! a szélà' l bal oldalon.) T. Képviselőház!' Igenis, mert ha a szociál­demokrácia célhoz ér, akkor, azt hiszem, ez kizárólag az angolszász hatalmak fegyvereinek győzelme nyomán történhetik csakis meg. A tengely győzelme esetén, airnely győzelem mel­lett ki kell tartanunk és amely győzelem mel­lett számos ezer és ezer honvédet áldoztunk, igenis semmi keresnivalója nincs a magyar politikában és a magyar társadalmi életbem semmi néven nevezendő olyan tervezgetésnek, amely a jövő Magyarország körvonalait a le­vitézlett nyugati népfront szellemében kívánja kikovácsolni. T. Képviselőház! Tisztelettel javaslom,, mél­tóztassék ezeket a gondolatokat megfontolni, hogy ennek a nemzetnek az önérzetére appellál­va, adjuk vissza ennek a nemzetnek a teljes és tökéletes bizalmát, adjuk meg a lehetőséget, hogy a képviselőház ezekben a kérdésekben le­szögezhesse a maga álláspontját. Méltóztassa­nak tehát ia napirendet kiegészítő javaslatomat elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbal­oldalon.) ' Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: Tisztelettel kérem* hogy a benyújtott, napirendet kiegé­szítő javaslatot elutasítani méltóztassék. Elnök: Kíván-e még valaki szólani 1 ? (Raj­niss Ferenc: Tisztelettel szót kérek.) Rajniss Ferenc képviselő úr kíván szólani. Rajniss Ferenc: T. Ház! a magam részéről természetesen támogatom Jiaross Andor t. kép­viselőtársam indítványát. Támogatom pedig azért, mert tiszta lehetetlenségnek tartom, hogy hosszú hónapokon keresztül tartó szünet után az ország közvéleménye előtt ne tudjon meg­nyilatkozni az a magyar jobboldali irányzat, ülése 1943 április 30-án, pénteken. 55 amely a kormányzat hivatalos politikáját min­den erejével a tengelyhatalmak oldalán való világháborúban támogatta. Leheti en ségnek tartjuk, hogy csak általá­nos megjegyzések hangozzanak el arravonat­kozóan, hogy Magyarországon mi a rémhírek­nek, mi az ország hangulata elrontásának az oka. Lehetetlenség, hogy ne tudjunk világosan és egyenesen beszélni arról, hogy mik a forrá­sai annak a lelki destrukciónak, amely az or­szág területén- kétségtelenül jelentkezik és <? amelyre a háború 43-ik hónapjában az ország végzete vagy jövendője szempontjából sokkal, de sokkal nagyobb erővel kell figyelnünk, le­hetetlenség, hogy ne tudjunk ebben az ország­ban beszélni. Nekünk nemcsak jogunk, bainem kötelességünk is nyilatkozni az egész or szag népe előtt, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) kötelességünk pedig azért, mert a leghatározottabban állítom, hogy a magyar­országi belső sajtófront egy esztendő alatt olyan mértékben csúszott el balra, (Ügy van! a szélső­baloldalon.) hogy egy esztendő előtt nem mer­ték volna leírni azokat a mondatokat, amelyek­kel ma minden áldott nap a legkülönbözőbb formában, a legkülönbözőbb csomagolásban igen magasrangú, állami életben álló, nyugdíj­ban lévő magasrangú katonák között és a szo­ciáldemokraták között hidat akarnak verni, nagyon jól tradjuk, hogy milyen célokra, mert bennünket ennek a veszedelemnek a lebagatelli­zálásával elámítani nem lelhet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az az idő régen el­múlt, amikor valamely miniszter úr felállt és azt mondotta: Kérem, én vállalom a felelős­séget. Vérrel és halállal, mindenkinek vállalnia kell ma a felelőisséget, mert sohasem tudjuk; bogy holnap-holnapután mi következik és mi­lyen megpróbáltatások előtt áll ez az ország. Ha pedig arról beszélünk, hogy hivatottak vezessék ezt az országot, akkorj meg kell mu­tatni és meg kell látni, kik a hivatottak. - A zsidó-fronton történő bomlás hallatlan mére­teket öltött ebben az országban. Méltóztassék megnézni a nagyszállodák halijait, éttermeit, tele vannak az ebben a háborúban meggazda­godott, túlságosan meggazdaigodott zsidókkal. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalotdalon.) A magyar törvények szellemét ebben az ország­ban.nem teljesítik, magasrangú emberek nem teljesítik, magasrangú hivatalnokok, nyug­díjasok nem teljesítik, akiknek ezer pengőket és nagyobb összegeket a szegény magyar nép adójából fizetünk, ők pedig a zsidóikkal össze­szövetkezve, a szentesített magyar törvények érvényesülése ellen dolgoznak. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Hiába hozunk mi itt bármilyen törvényt az ói-szag számára, hiába ülünk itt össze a kis részletkérdések megbeszélésére, iha ugyanakkor megenged­jük ezt a folyamatot, amely csak végzetbe za­varhatja Magyarországot. Mert vagy eltöröl­jük ezekéit a törvényeket, amelyeiket hoztunk, vagy pedig gondoskodunk arról, hosy becsü­lettel és puritán lélekkel érvényesülésihez se­gítsük őket. A középső út a korrupció útja ebben az esetben. (Nagy László: TTgy van!) Mi nem óhajtunk csupán a kis részletkérdések­ről, a cizelláló kicsi munkáról beszélni. Mi igenis az ország alapvető nagy kérdéseiről akarunk nyíltan egymás között beszélni, és ha ezt nem tartja a miniszterelnök úr helyesnek az úgynevezett nagy magyar közvélemény miatt, attnely nagy közvéleményt napról-napra

Next

/
Thumbnails
Contents