Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
510 Az országgyűlés ttepoiseloházának 340. helyesen értékeli. Magam is örülök, ha eizen a téren bármi sikeres intézkedést tehetek. Ami a képviselő ixr által említett ha jósutánpótlás és nevelés kérdését illeti, íieniesak az a 60.000 pengő áll rendelkezésre., amely a költségvetésben szerepeli, mert ezenfelül ai Mftr, is költ erre a célra nevelői intézetei révén és költ a sziabadkikötő is. Hajógépüzemvezetői tanfolyamot magam is nagyon szeretnék létesíteni. Folyamatban is van ez az ügy, egyedüli nehézsége: most a megfelelő helyiség hiánya., mert a másik két tanfolyam délelőtt és délutánra való tartása az egyetlen rendelkezésre álló épületet lefoglalja. Remélem azonban, hogy sikerül megoldást találnunk. A - névkapitányság kérdéséiben teljesen azon a nézeten vagyok, hogy egy révfőkapitányság felállítása indokolt. A belügyminiszter úrral ebben a tekintetben érintkezésbe! léptem, tudomásom szerint ő is osztozik! már ebben a mézeiben, remiéüem* hogy nem, tűi. fokára, ez a kérdés is megoldásra fog jutniKét kérdést szinte irnterpelláeiószarűen méltóztatott hozzám intézni. Az egyik volt az optikai cikkeknek a zsidó Ikereskedelem útján való forgalomba hozatala. Ezt meg fogom vizsgálni. A helyzet teirmâsizstesein Németország felé az, hogy kedvezőtlen külkereskedelmi mentegünkre való 'tetkintöttel a Németor!; szágbói történő behozatal Magyaíroríszág ftvlé semmi különösebb kontroll alá nem esik, elkmkezŐleff örülünk, ha onnan bármifélig ám bejön. Hogy e miatt ezen a téren nem történt-e valamilyen kisiklás vaigy intttzkedés, lazt ne jm, tudom, meg fogom vizsgáltai. Ami niár most a másik kéíridést illeti. amely Kaesóh Bálint volt állalmititkár úrm vonatkozik, ezzel nekem, amióta; miniszter vagyok, még dolgom., hála Istennek, meffií volt, csak most, hogy a, képviselő úr ezt a kérdést hozzám intézte. Erre tehát most wem tudok választ adni. Sejtelmem sincs, hogyan) ál] a dolog. Azt tudom, 'hogy valami pelrieskediÉis folyik, de hogy ennek melyek a fázisai, azt nem tudom. Az idegenforgalom kérdéséről szeretnék e,s,aik egészen, röviden annyit mondani, hogy az ijjdegenforjgalom szerte ágazó problémáját, (különféle hatáskörökbe tartozó kérdését iparko dóim összefogni és ennek bizonyos eredménye látszik is. Az idegenforgalmi beruházások, amelyeket a pénzügyminiszter űr jóindulata és megértő támogatása révén sikerült eddig vé geznünk. főleg a keletmagyarországi és az erdélyi országrészek ben történtek. Máramarosszigeten és Csíkszeredán épült sízálloda, Hargitafürdőn sportszálló épül, remélem jövőre befejeződik; a ma dara si Hargitán lévő »Hargitai menedékház, ai radn ai havasokban lévő »Anikó« menedékház-, végül Borsafüreden a Magyar Sí Szövetség menedékháza létesítésére, támogatást folyósítottunk. A z ifjúság és a szerény jövedelmű közönség elhelyezése érdekében 60—100 személyes diákturistaszállók létesültek, amelyek körülbelül 1000 ágyat biztoisítanak. A magyar községeik idegenforgalmi helyzetének javítására minden esztendőben 10—10 község részére engedéilyezek támogatást. Az utóbbi években, amióta Isten segítségével erre mód nyílik, mindig Erdély részére. r Ezt azért hang-súlyozom 'ki a'ninaik a veszélynek ellenére is, hogy itt egyes egyéb viiiïèse 1943. november 19 én, péntekem, t dékekről szármiazó képviselő urak részéről bizonyos féltékenység kezdetit meigmutatlkozni, {Mozgás a középen. — R. Vozáryi Aladár: Irigység!) mert hiszen ez a vidék húsz évig úgy sem élvezett semmi megértést és támogatást. (K. Vozáry Aladár: Hát a leigmehezebb helyzetiben volt, az bizonyos!) Azt hiszem tehát, nyugodt lélekkel lehet a részrehajlásnak vagy elfogultságiiiaik ezt a vádját vállalnunk. {Éljenzés és taps a középen.) Ezek hangsúlyozása ntán sem 1 mehetek el szó : nélkül amellett a szemrehányás mellett, amelyet! Patzkó Elemér képviselő úrtól az Erdélyrészi Fürdőszövetség támogatása dolgában kaptam- Először is azt hiszem, hogy bennünket elsősorban az erdélyi idegenforgalom kérdése érdekel, nem pedig az Erdélyrészi Fürdő Szövetség ügye. Ezeket nem tartom egymással ellentéteseknek, de teljesen kongruenseknek sem. Ami a fürdőszövetséget illeti, amelyet a múltban jelentősebb összeggel támogattam, mint a, jelenben, annak idején hivatali elődöm közölte már a szövetséggel, hogy ez a tláimoigatás csak átmeneti jellegű lehet. A szövetség ugyanis egiy érdekeltség, amelynek mjagát kell alime!ntálnia>. Egyáltalán nem olyan jellegű, mint a Balatoni Intéző Bizottság, amellyel tévesen össze méltóztattak! hasonlítani. Ez érdekeltség, még pedig olyan érdekeltség, hogy tagjainak nem szabad üzletileg rosszul járniok' a fürdőszövetség működése révén. Ez nem állami feladat. Lehet, hogy vágánybahotziatala és átmeneti támogatása, a segítés céljából pénzt követel az államtól, de nlem lehet költségvetés szerint működő valami, mert akkor célját téveszti. Különbeni erről a kérdésről máír több ízben beszéltünk és nem aklarowii a t- Ház idejét ezzel túlságosan igénybevenni. De amikor egyrészt! megállapítottam, hotgyl a túlsó oldalról "elfogultságnak minősítik, aat az elbírálást, amelyben az erdélyi ügyeket idegenforgalmi szempontból részesítettem, ugyanakkor rá akartam mutatni arrai, hogy ennfek a kérdésnek ilyenforma beállításai hitem szerint nem indokolt. Ezek után csak két kérdésről kell még megemlékeznem és örömmel emlékezem meg _ mind a kettőről. Az egyik a Máv., a másik at posta. Két olyani intézményünk, amelyekre európai vonatkozásban is méltán lehetünk büsizkék. (Ügy/ van! Ügy van!) Most ismételten is köszönetet mondok azért az egyöntetű véleményért, amely ebben a tekintetben) minden felszólaló részéről megnyilvánult. Szabó Gusztáv t. képviselő úr nagy: örömömre és hálámra már kifejtette annak a látszólagos deficitnek a kérdését, anielyet a Máv. a tényleges helyzettel szemben feltüntethet. Ezzel különben a pénzügyminiszter úr sokkal jobban tisztában van, mint bármelyikünk és honoráljla is mindig, mert hiszen ő nietmi a számokból, hantem a lényegből indul) ki a kérdések elbírálásánál, Abonyi Feinetac képviselő úr a Máv. forgalmában a háború folyamán bekövetkezett kisebb zökkenőket és a beállott korlátozásokat annak a körülménynek tudta be, hogy a Máv., illetőleg a kereskedelemügyi! kormányzat nem rendelt idejében elegendő mozdonyt és vagont. Nem akarok erről hosszasabban beszélni, nem akarok most az egyes visszakapott területek kocsiparkjának helyzetével foglalkozni, (Helyeslése) dé ez a kérdés niem is ezzel függ össze, hanem; főleg a s'zénhiánínyal, A szénhiány viszont