Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

510 Az országgyűlés ttepoiseloházának 340. helyesen értékeli. Magam is örülök, ha eizen a téren bármi sikeres intézkedést tehetek. Ami a képviselő ixr által említett ha jós­utánpótlás és nevelés kérdését illeti, íieniesak az a 60.000 pengő áll rendelkezésre., amely a költségvetésben szerepeli, mert ezenfelül ai Mftr, is költ erre a célra nevelői intézetei révén és költ a sziabadkikötő is. Hajógépüzemvezetői tanfolyamot magam is nagyon szeretnék létesíteni. Folyamatban is van ez az ügy, egyedüli nehézsége: most a meg­felelő helyiség hiánya., mert a másik két tan­folyam délelőtt és délutánra való tartása az egyetlen rendelkezésre álló épületet lefoglalja. Remélem azonban, hogy sikerül megoldást ta­lálnunk. A - névkapitányság kérdéséiben teljesen azon a nézeten vagyok, hogy egy révfőkapi­tányság felállítása indokolt. A belügyminisz­ter úrral ebben a tekintetben érintkezésbe! lép­tem, tudomásom szerint ő is osztozik! már eb­ben a mézeiben, remiéüem* hogy nem, tűi. fo­kára, ez a kérdés is megoldásra fog jutni­Két kérdést szinte irnterpelláeiószarűen méltóztatott hozzám intézni. Az egyik volt az optikai cikkeknek a zsidó Ikereskedelem út­ján való forgalomba hozatala. Ezt meg fogom vizsgálni. A helyzet teirmâsizstesein Németor­szág felé az, hogy kedvezőtlen külkereskedel­mi mentegünkre való 'tetkintöttel a Németor!; szágbói történő behozatal Magyaíroríszág ftvlé semmi különösebb kontroll alá nem esik, el­kmkezŐleff örülünk, ha onnan bármifélig ám bejön. Hogy e miatt ezen a téren nem tör­tént-e valamilyen kisiklás vaigy intttzkedés, lazt ne jm, tudom, meg fogom vizsgáltai. Ami niár most a másik kéíridést illeti. amely Kaesóh Bálint volt állalmititkár úrm vonatkozik, ezzel nekem, amióta; miniszter va­gyok, még dolgom., hála Istennek, meffií volt, csak most, hogy a, képviselő úr ezt a kérdést hozzám intézte. Erre tehát most wem tudok választ adni. Sejtelmem sincs, hogyan) ál] a dolog. Azt tudom, 'hogy valami pelrieskediÉis fo­lyik, de hogy ennek melyek a fázisai, azt nem tudom. Az idegenforgalom kérdéséről szeretnék e,s,aik egészen, röviden annyit mondani, hogy az ijjdegenforjgalom szerte ágazó problémáját, (kü­lönféle hatáskörökbe tartozó kérdését iparko dóim összefogni és ennek bizonyos eredménye látszik is. Az idegenforgalmi beruházások, amelyeket a pénzügyminiszter űr jóindulata és megértő támogatása révén sikerült eddig vé geznünk. főleg a keletmagyarországi és az er­délyi országrészek ben történtek. Máramaros­szigeten és Csíkszeredán épült sízálloda, Har­gitafürdőn sportszálló épül, remélem jövőre be­fejeződik; a ma dara si Hargitán lévő »Hargitai menedékház, ai radn ai havasokban lévő »Anikó« menedékház-, végül Borsafüreden a Magyar Sí Szövetség menedékháza létesítésére, támogatást folyósítottunk. A z ifjúság és a szerény jöve­delmű közönség elhelyezése érdekében 60—100 személyes diákturistaszállók létesültek, ame­lyek körülbelül 1000 ágyat biztoisítanak. A ma­gyar községeik idegenforgalmi helyzetének javítására minden esztendőben 10—10 község részére engedéilyezek támogatást. Az utóbbi években, amióta Isten segítségével erre mód nyílik, mindig Erdély részére. r Ezt azért hang-súlyozom 'ki a'ninaik a ve­szélynek ellenére is, hogy itt egyes egyéb vi­iiïèse 1943. november 19 én, péntekem, t dékekről szármiazó képviselő urak részéről bi­zonyos féltékenység kezdetit meigmutatlkozni, {Mozgás a középen. — R. Vozáryi Aladár: Irigység!) mert hiszen ez a vidék húsz évig úgy sem élvezett semmi megértést és támoga­tást. (K. Vozáry Aladár: Hát a leigmehezebb helyzetiben volt, az bizonyos!) Azt hiszem te­hát, nyugodt lélekkel lehet a részrehajlásnak vagy elfogultságiiiaik ezt a vádját vállalnunk. {Éljenzés és taps a középen.) Ezek hangsúlyozása ntán sem 1 mehetek el szó : nélkül amellett a szemrehányás mellett, amelyet! Patzkó Elemér képviselő úrtól az Er­délyrészi Fürdőszövetség támogatása dolgá­ban kaptam- Először is azt hiszem, hogy ben­nünket elsősorban az erdélyi idegenforgalom kérdése érdekel, nem pedig az Erdélyrészi Fürdő Szövetség ügye. Ezeket nem tartom egy­mással ellentéteseknek, de teljesen kongruen­seknek sem. Ami a fürdőszövetséget illeti, amelyet a múltban jelentősebb összeggel tá­mogattam, mint a, jelenben, annak idején hi­vatali elődöm közölte már a szövetséggel, hogy ez a tláimoigatás csak átmeneti jellegű lehet. A szövetség ugyanis egiy érdekeltség, amelynek mjagát kell alime!ntálnia>. Egyáltalán nem olyan jellegű, mint a Balatoni Intéző Bizott­ság, amellyel tévesen össze méltóztattak! hason­lítani. Ez érdekeltség, még pedig olyan érde­keltség, hogy tagjainak nem szabad üzletileg rosszul járniok' a fürdőszövetség működése révén. Ez nem állami feladat. Lehet, hogy vá­gánybahotziatala és átmeneti támogatása, a se­gítés céljából pénzt követel az államtól, de nlem lehet költségvetés szerint működő valami, mert akkor célját téveszti. Különbeni erről a kérdésről máír több ízben beszéltünk és nem aklarowii a t- Ház idejét ezzel túlságosan igény­bevenni. De amikor egyrészt! megállapítottam, hotgyl a túlsó oldalról "elfogultságnak minősítik, aat az elbírálást, amelyben az erdélyi ügyeket idegenforgalmi szempontból részesítettem, ugyanakkor rá akartam mutatni arrai, hogy ennfek a kérdésnek ilyenforma beállításai hi­tem szerint nem indokolt. Ezek után csak két kérdésről kell még megemlékeznem és örömmel emlékezem meg _ mind a kettőről. Az egyik a Máv., a másik at posta. Két olyani intézményünk, amelyekre európai vonatkozásban is méltán lehetünk büsizkék. (Ügy/ van! Ügy van!) Most ismétel­ten is köszönetet mondok azért az egyöntetű véleményért, amely ebben a tekintetben) min­den felszólaló részéről megnyilvánult. Szabó Gusztáv t. képviselő úr nagy: örö­mömre és hálámra már kifejtette annak a lát­szólagos deficitnek a kérdését, anielyet a Máv. a tényleges helyzettel szemben feltüntethet. Ezzel különben a pénzügyminiszter úr sokkal jobban tisztában van, mint bármelyikünk és honoráljla is mindig, mert hiszen ő nietmi a szá­mokból, hantem a lényegből indul) ki a kérdé­sek elbírálásánál, Abonyi Feinetac képviselő úr a Máv. forgal­mában a háború folyamán bekövetkezett ki­sebb zökkenőket és a beállott korlátozásokat annak a körülménynek tudta be, hogy a Máv., illetőleg a kereskedelemügyi! kormányzat nem rendelt idejében elegendő mozdonyt és vagont. Nem akarok erről hosszasabban beszélni, nem akarok most az egyes visszakapott területek kocsiparkjának helyzetével foglalkozni, (Helyes­lése) dé ez a kérdés niem is ezzel függ össze, ha­nem; főleg a s'zénhiánínyal, A szénhiány viszont

Next

/
Thumbnails
Contents