Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-340

Az országgyűlés képviselőházának 840. nek tartom megköszönni azt a tárgyilagosságot, sőt jóindulatot, amiely ,

a kereskedelem- és közlekedésügyit tárca költségvetésének tárgyalása során ai Ház valamennyi oldalián és valamennyi felszólaló képviselői úr részéről megnyilvánult. Kötelességem megköszönni azt a jó véleményt is, amelyet munkatársaim! iránt, és a tárca, két nagy intézménye, az állam.vasút és al posta iránt a felszólaló' ' képviselő urak legnagyobb

1 része' külön is hangsúlyozni szíves volt. Ehhez a dicsérethez a magam részéről ről is teljes szívvel és őszinte lélekkel csatlakozom. (Éljenzés és taps a jobbodalon, 0 kögér penv és bafelÖX) Végül (megköszönöm azt a, szíves jóindulatot is, amely szerény személyem, iránt érdemeimen felül, megnyilvánult. A jóindulatnak mindemíei köszönetre érdémes jelenségei után, amelyeket most felsoroltam és azutáni ai sok hasonló után, amelyeket felsorolni nincs módom és időm, nem ezek viszonzásaképpen!, hanem az idő előrehaladott volta miatt miegigérhetem & t Képvisel őháznak. hogy túlhosszú ideisr nem vésziem igénybe szíves türelmüket és túlhosszú ideig beszélni nem fogok. (Haljuk! Haljuk!) Elsősorban azért nem, mert a kereskedelmi és közlekedési politikának azok az, alapelvei, amelyeket követni szándékozom, írásban a költségvetés indokolásában le vam'nak fektetve, másrészt azokat kifejtette az előadó úr, akinek értékes előadásaiért ezúton is köszönetet mondok. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ezeknek ismétlésére azt hiszem nincsen szükség. Inkább azokból a szempontokból egészítem ki a költségvetésnek talán hiányos indokolását, aimely szempontok itt a felszólalások során merültek fel és amelyek talán szükségessé tesznek bizonyos kiegészítést. T. Ház! Kezdem a kereskedelemmel. A kereskedelem a háború következtében hatáskörében és működési területe tekintetében jelentős módosulásokon ment keresztül mind pozitív, mind negatív irányban, talán inkább negatív, mint pozitív irányban. Nagyons jól esik, mint kereskedelemügyi miniszternek, az a szintén minden oldalról megnyilvánuló óhaj, hogy a kereskedelmi ügyek teljesen a kereskedelemügyi miniszter rendelkezése alá tartozzanak. (Helyeslés jobbfelol.) Ez nagyoni helyes volna és egészen bizonyos, amint erre a lehetőség meglesz, így is fog történni. A háború azonban közbejött és ez az a bizonyos valami, ami — hogy Kunder Antal -t. képviselő úr szarvaival éljek — belenyúlt a kereskedelembe. A háboní és az ezzel kapcsolatos küzellátási kérdések voltak azok, amelyeknek elsőiegességét tala'n nem annyira a fontosság, mint sürgősség tekintetében, mint kereskedelemügyi miniszternek, nekem is és gondolom, az ország minden \ tárgyilagosan gondolkodó emberének, el kell! ismernie- (Ügy van! jobbfeW.) ? Hogy a közellátásügyi miniszter úr a maiga közellátásügyi feladatát, amely a>z ország belső élete, de a háború szempontjából is elsőrangú fontosságú, el tudja látni, bizonyos befolyást ate áruk elosztásánál feltétlenül biztosítani kell számiára. Ha ez elvileg igaz. akkor lehetetlen a kereskedelemi ügykör csorbítását mellőzni, mert hiszem ez az áruelosztás, a javaknak a termelőtől a fogyasztóhoz való iuttatása normális viszonyok közt telje» egészében a kereskedelem feladata és így a keresülése 1943. november 19-én, pénteken. 511 kedelemügyi tárcához tartozik. Mihelyt ebben valamilyen oknál fogva korlátozás történik, sízükségsizerűen csorbul ez az ügykör. Ez következe tt be a közellátásügyi miniszter úr ügyikörének kifejlesztésével, amelyi kifejlesztést viszont szükségtelennek mondanunk, azt hiszem, semmiféle szemponttól nem lehet. Mindenesetre arra, hogy a közellátásügyi miniszter úr jogköréiben, lévő területeken ai kereskedelem szempontját érvényesíthessem, megvan a mód intézményesen is és miegvam annál a meleg barátságnál és együttműködésnél fogva, amely köztem és a közellátásügyi miniszter úr közt állandóan fennáll. (Kunder Antal: Ez a minisztérium, de nem ai kereskedelem!) Ebbe Megay igen t. képviselőtársamnak az a megjegyzése kapcsolódik talán bele, amelyet ő a kereskedelmi élet terén a racionalizálásról mondott. Külkereskedelmi vonatkozású megjegyzéseire majd a külkereskedelem tárgykörénél leszek bátor rátérni, mert így talán rövidebben összefoglalhatom a témát. A kereskedelemről szólva először meg kell állapítanunk azt, hogy amint megindult a kereskedelemnek úgynevezett átállítása, a zsidóság kezéből való kivételére irányuló törekvés, közteszólt a háború és ez. lényegesen módosította a feladatot. Azelőtt ugyanis joggal lehetett törekedni arra hogy mentől több embert csábítsunk keresztény oldalról a kereskedelmi pályára, mert hiszen szabadság volt és joggal lehetett számítani arra, hogy a verseny révén úgyis szelektálódnak a nem odavaló elemek. Közbejött azonban a háború a maga kötött gazdasági rendjével és egyszerre kirívókká váltak azok a hifcák, amelyek a kereskedelembs újonnan bekapcsolódott eliemek egy részénél enélkül talárt nem ilyen hamar lettek volna nyilvánvalókká. Természetes, hogy ezeken ia hibákon, segíteni! kell. Kereskedelmünk kétségtelenül túldimenzionált. Ebben a túldimenzionált kereskedelemben egyes elemek nem azzal az elhatározással és felkészültséggel nyúltak mesterségükhöz, mint aíhogyan azt m'pg kellene kívánnunk. (Padányi Gulyás Jenő: Ez igaz!) Ezen segítenünk kell és a segítés útja; szerény véleményem, szerint egyrészt az arra érdemes kereskedők erkölcsi és alnyiagi téren való segítése, másrészt pedig a meg nem felelő elemek kizárása. (Helyeslés a közénen.) Valamelyik felszólaló képviselő úr azt kívánta hogy a keresztény kereskedelmet segítsem. Ennek a gyámolító támogatásnak a kezdete a kereskedelmi képzésnél, és iskolázásnál van. Ezen a téren megint csak a Ház minden oldaláról igen hízelgő módon

1 számos óhajtás hangzott el abban az irányban, hogy a kereskedelmi oktatás kerüliön át 3 kultuszminisztérium ügvköréből a kereskedelemügyi miniszter ügykörébe. Osiak pár esztendeje anmak. hogy a Ház bölcsesége a kereskedelmi oktatást pedagógiai szempontok alapján, — mert hiszen itt ez ,a kétféle szempont lehet irányadó — tette át a kultuszminisztérium hatáskörébe. Minden köszönetem mellett, . atmelynek kifejezést kell adnoirra azért, hogy a felszólaló képviselő uraik most ai kereskedelemügyi miniszter ügykörébe kívánják utailind, (vitéz Imrédy Béla: Csak ennek a tárcának a tárgyalásánál kérik ezt, ®l kultusztárcánál mást szoktak kérni! — Derültség.) nem hiszem., hogy ez a módszer hasznára válnék magának a kereskedetaiii oktatásnak, 72*