Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
50Ö- Az •ofszággijulés képviselőházának '. 34&. jártunk ja fi'zalimiában. az. udvarokon. Miért kellett vájjon a szalmát elszórni azokon az óriási udvarokon^ hisszen ott nemi lépésekben, kimért udvarok vanmak, mint itt Magyarországon? Ott óriásiak az udvarok és azokr mind tete voltak szalmával, úgy hogy -- istmétlem — térdig 1 jártunk a szalmában. De más terményekkel ugyanez volt a helyzet. Itt is sokszor konstatáltam, hogy a mezőgazdasági teriményeikinek majdnem 40—50%-a haszontalanul elfecsérlődik. Már .most ha jó, becsületes, jószándékú kereskedők, vannak, azok ráveszik a gazdát arra, hogy terményeinek legkisebb résziét is árubai bocsássa. Én, csak elnézem, amint az asszonyok batyuban viszik a piaora a produktumaikat. Ungvárom például még fedett piac sincs. Esik az eső, a nagysága tönkreteszi a ruháját s megáznak azok a termények is, amiket az az asszony behici 2 . Tönkremegy tehát a termény és tönkremegy, tönkreázik az asszonynaik a ruhája is. Tessék elképzelni, micsoda óriási gazdasági kár ez. • A kereskedelleimí tölti be a közvetítő szerepét a fogyasztó és a termelő közlöttl. Ha a kereskedelem jóindulatú és együtt érez a teumte> tovel és a fogyasztóval, akkor van g'azdasági haszon. Ezt azért mondtam, hogy lássák képviselőtársaimig miért követelem, én, hogy a kereskedelem céljaira előirányzoitit százezreket arm fordítsák, hogy a helyi íeimbereklből csinál janak kereskedőket és ráa más vidékről hozjzatnialk oda kereskedőket, akük között (bizony vannak olyanok, akik otthon nem tudtlaík boldogulni, nem tudtak reuzálni. Ha otthon nem tudott az illető reuzálni, akkor azt gondolják, hogy a mi vidékünkön talán megtanulja, hogyan keli reuzálni és a kereskedelmet folytatni 1 ? Azt hiiszieim, nem tanulja meg és tragikus folyománya ennek az, hogy a 10.000 vagy 20)000 pengőnyi önállósítási segély, amit kapott, elúszik és az illető elmegy. Ha az;o-nba,n egy ottani ember kapja meg ezt a segélyt akiinek nines hova mennie, sokkal inkább öszszieífogjia a gondolatait és a figyelmét ós yalóblam, írnegszerzi azt a hasznot, amelynek érdekében találtuk ki ezt az egész akciót, az Önállósítási Alapot Az önállósítási segély arra való, hogy a helyi emberekből, a saját eimlbeiteikből csináljfanak kereskedőt {Úgy van! a középen-), 'nempedig arra., hogy idegen kereskedőket, hozzanak más helyről, akik nem érezhetnek együtt a laikussággal. Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezt az ungvári kormányzói biztosságnak megmondani és utasítani hogy elsősorban a helyi lakosságból támogassák a kereskedelemmel foglalkozni szándékozó embereiket, (Egy hang a középen: És ka nem jel&ntk&zneld) Nem vettem szívesen a kereskedeleimiügyi miniszter úrnak a ; cégtáblákról; szóló rendeletét. A cégtáblákról szóló törvény, amely azt hiszem, a70-és vagy 80-as érvekben látott napvilágot, azt mondja, hogy a cégtáblán 1 fei keil tüntetni a cégtulajdonos nevét. (Patzkó Elemér: Ez helyes is! — Helyeslés a jobboldalon) Erre a törvényre hivatkozik^ a iminiszter úr és a?t rendeli,, hogy a nevet, kiét nyelven tüntessék fel és az egész szöveget két nyélven írják ki és a mi agyar szöveg legyen az első hely en.; (Zaj- a jobb oldaton. — Tosi Gyula: Hát Magyarországon yagyunk, vagy hol?) Ez a rerudelet új tŐTvéinyes intézkedés és efoben semmi esetre sem hivatkoznia tinak arra a törvényre, amely ezt nem mondja., «siak azt mondja, hogy a tulajdonos neve ott legyen, de hogy milyen \nyeiveü } arról nincs szó, (Egy ülése 1943. november 19-én, pénteken. hûms a jobboldalon: Raffinait!) Nem azért mondom, mintha, izolálni akarnám a mi népünket (Turchányi Imre: Hát ki akarja izolálni?), (Sä mtégis csak lehet anmyi jogunk, hogy saját nyelvünkön írjuk ki az elnevezést és _• első helyre, tegyük ezt a szöveget (Zaj.) Mir(eí való a, cégtábla, és a ,niév?i Arra való a cégtábla, hogy az ember tudja. (R. Vozáry Aladár: Hogy v kihez megy be!), hogy kinek a cége ez, kineki az üzlete ez. (Egy hang a jobboldalon: Nem tudunk bemenni a boltjába!) Ha oroszul van felírva, akkor a német, a magyar, a roimán, a szeilb, a tőt azt mondja, hogy ehhez néni megyek, ez orosz. Már most annak az orosznak érdeke, hogy más nyélven is odaírja, ha, látja, hogy az üzlete úgy jobban megy, dlé ha nem érdeke, ha van elég vevője, akkor az az ő dolga. Ennyi • szabadságot mái? csak lehet adni egy _kereskedőnek vagy egy iparosnak 'most, amikor olyian nehéz, sorsdöntő viszonyok közt vagyunk és az orosz, nép semmiben sem oka annak, hogy a helyzet ilyen nehéz, miért ép most kellett ezt a törvényt kibocsátani. (Zaj a jobboldalon.) Azt hiszeim, ha »igen sok dolgot és újítást nem, hajlandó a kormány megtenni hivatkozva a, nehéz helyzetre, szerény véleményem szerint, ezt sem kellett volna, megtennie. T. Ház! Uraim, a közlekedésügyi nem kevésbbé fontos ága a közéletnek, Igenis óriási segítségére vam a kereskedelemnek és a 'kultúrának egyaránt. Hála Istennek a minisztérium közlekedésügyi osztálya jól dolgozik, az utak jók. Azt kell azonban nézni, hogy a® utak rendbentartásával végeredményben elsősorban (R. Vozáry Aladár: Bekötő úták!) a hegyi lakosságból toborzott útkaparók foglalkoznak, az elsősorban az ő érdemük. Ezeket az útkaparókat az előző miniszter úr mirnix-dirnix áthelyezte az egjész országban. (R. Vozáry Aladár: Kapart eleget, kaparjon más is! — Derültség.) Egy lítkaparónak nincs olyan jövedelme, hogy családját abból a fizetésből fenntarthassa. Az útkiaparónak. mint hegyi embernek egy kis 1 földecs'kéje is van, azt a földet ő, a felesége és a gyermekei megművelik, ez az ő mellékjövedelme. Más mellékjövedelme nem lehet, mert az útkaparással az egész idejét elfoglaljál reggeltől-estig, talán estétől-reggeíig is. (Patzkó Elemér': Ott va,n a széna az út mellett!) Írtam a miniszter úrnak. Azt adta válaszul, hogy adja bérbe a földjét.' Azt hitte a miniszter úr, hogy ez egy nagybirtok, amelyet bérbe lehet adni. (Zsindely Ferenc kereskedelem- és köz[etkedésügyi miniszter; Nem emlékszem!) Nem a miniszter úr, hanem az elődje. Az ai föld három-négy, vagy éppen hét darabban van, hiszen, a kommasszáció nálunk olyan gyönyörű, hogy tizennégy darabban- is lehet pár hold. Hogyan adja ő azt bérbe? Szemenként, azonban összeszedi a családja, meg a gyerekek, összeszedik az összes terményeket és mégis kihozzák annak a holdnak megfelelő termést, ha nem, is olyan jól, mintha nem tudom, valathol az-Alföld közepén volna az a. három-négy hold. (R. Vozáry Aladár: Csak ha megbízhatatlan, akkor kell elhelyezni! De akkor igen!) De mi az; hogy megbízhatatlan? (R. Vozáry Aladár: Ha rosszul' kapar! — Derüítség.) Ha olyan na'gyon megbízhatatlan, akkor is mit tehet ő, az egyszerű földmíves? Semmit sem tehet. Ha ' nem akart elmenni, ha vonatkodott, akkor a. miniszter úr egyszerűen elcsapta és mindennek vége lett. Ezt azért még sem kellene tenni. Ök hivatkoztak: egy dekrétumra, amelyet a
