Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Az országgyűlés képviselőházának 340, ülése W43. november 19-én, pénteken, 503 Ezempontból, tudniillik a révkapitányságíoík szempontjából a belügyminiszter úrhoz tartozik s almi megmarad, az a maradék osztatik be tulajdonképpen ábboz a szakminisztériumhoz, amelynek egyedül és kizárólag kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia. T. Ház! Nemi akaróim a t. Ház türelmiét igénybe veni tovább a hajózási kérdésekkel, hifs'zen talán már unalmassá is válik, hogy 'minden esztendőben erről a témáról} beszéllek, de sajnos, csak egyszer van lehetőség erre,, azon-ban méltóztassék^ megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt még egy másik kérdést is felvessek. Ez a másik (kérdés a magánalkalmazottak szolgálati viszonyának rendezése. Itt röviden csak annyit sizeretnélk a miniszter úrtól kérni, hogy végre egyszer gyökereseid rendeztessék a magánalkalmazottak szolgálati viisizonya. Enmekl a kérdésnek rendezetlensége igen fáié pontja a magánalkalmazottak nagy táborának. A magánalkalmazottak úgy békében, mint háborúVan és sokszor nagyon mostoha körülmények között is megteszik és megtettéík a kötelességüket. Méltóztassanak elhinni, én 1 gyakorlati tapasztalataim alapián beszélek éis gyakorlati tapasztalataim alattián ilyen keserű a hangoan. mikor ebeket a kérdéseket feívetem. A magánalkalmazottak nagyon nehéz, és mostoha körülmények között teljesítik Iköteilesséigükef!, Ne méltóztassanak elfelejteni, hos-y erre az úgynevezett köizémoisztályra nagyszükség van, ezt sokkal erősebbé kell tenni, pókkal szélesebben k^H kiépíteni. Legyünk, őszinték, ma. azt mondhaJtom. közpposzta!yunk nrnes, illetőleg a meglevő 'középosztályunk olyan gyenige. hogy nem fogja tudni a nemzetveVetés nagy feladatát ellátni. Errera rétegre szükség le«z a háború után is, de szükNég van rá ma is. Ènj arra kérem a miniszter urat, hasson oda, hogv a magánalkalmazottak jogviszonyainak rendezésével támassza és erősítse meg eszif; a kiépülő középosztályt. A célunk 1 véigeredményben még ; s csak az, hogy a zsidóságot a magyar élet minden vonatkozásából kiszorítsuk, (úgy vem! úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert a mai úgynevezett közénosztály elzi&ido«odottsága minden kétségen felül áll. A kereskedők, iparosok és mindéin néven nevezendő j tisztviselő emberek között még ma 's nagy számban vannak olyanok, akik a kivételezett fajhoz tartoznak és ezeket: alulról, a földmiívesés munkiásirétegiVIől feltörő ifjú nemzedékeknek kell egyezer kiszorítniok a helyükből. (Úgy v><n>! a ssélsőba odaRon.) Kérem a miniszter urat, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozni és minél j hamarabb megoldani méltóztassék ezeket a kérdésieket. A harmadik kérdés, amelyről rövid pár szóval szeretnék megemlékezni előttem fel szó- j lalit*igen tisztelt képviselőtársaimi után:, a kereskedelem kérdésével kapcsolatos-. Ezzel kapcsolatba íi csak egyetlen témát: szeretnék szintén megemlíteni, Írszén esyefcikenit a kereskedelemről már 1 tészéltek előtteml- szólott képviselőtársaim. Én egy olyan kérdésre szeretnék rámutatni, air"r 1 v yaliahpsrvaiii, őszintén szólva nem in>?gy a f-iembe. A két z'^idótöirvénv célja részben az volt.— és a. gyakorlatban is láthatók márr ennek eredményoi. — himry ia zsidó kereskedelmet keT"es7té"y kereskedő ffieue^á.c'óval, kertésztény kereskedelemmel helyettesítsük. . Ezen a téren néhai egészen furcsa dolg-okat tapasztalok. A helyzet az» hogy az elinduló fiatal, illetve — hogy így mondjam — új kereskedők sokszor komoly szakemberek, akik hosszií esztendőket vagy több évtizedet töltöttek el egy-egy szakmában, el fűrészelésére — ha szabad ezt a szót használnom — untig elég az, hogy a minisztérium illetékes osztályánál valaki, akár rosszindulatból, akár valami más oknál fogva bejelenti, hogy az illető zsidó' tőkével dolgozik vagy zsidó ál] a háta mögött. Ne méltóztassék félreérteni. Távol áll tőlem, hogy a zsidóságot védjem ezen a téren, (Börcs János: Az Aladárokról van szó!) hiszen amit mondok^ az éppen a. zsidóvédelem ellenkezőjét bizonyítja, de ennyire rigorózusak Vagyunk a kisembereknél, azi újonnan elindult kereskedőknél, a jövő keresztény magyar kereskedelemnek ezeknél az őrszemeinél, akkor felteszem a kérdést, vájjon miért nem részesülnek éppen ilyen radikális elbánásban a hivatalok, a minisztériumok' részéről azok a, nagy vállalatok, amelyek a második zsidótörvény érteiméiben csak árjásítottak, ahol tudniillik tökéletesen eleget tettek a követelményeknek azáltal, hogy a<z, 1939 : IV. te. vonatkozó szakasza alapján az igazgatóság, illetve a felügyelőbizottság tagjainak többségét nem zsidókból állították össze. T. Ház! Szinte lehetetleini egy -, egészséges kereskedőgeneráció kinevelése, amikor ilyen nehézségékikel kell megküzdenie az elinduló keresztény kereskedőnek. Hiszen tagadhatatlan,, elismerem, hogy egyes szakmákban, sajnos, meg ma sem lehet kikerülni a zsidót Magyarországon. Vannak egyes szakmáik, ahol a piac annyira a zsidóság kezében van, hogy nem kerülhetők meg. (Boros János: Cián ózni kell, aztán megvan!) Ezzel kapcsoltban csak azt kérem, méltóztassék egyenlő mértékkel mérni: ha a nagyvállalatok, a nagykereskedők az 1939 : IV te. vonatkozó szakaseza állapján már eleget tettek a követel menyeknek, akkor legalább abban az esetben, ha azok ellen a keresztény exisztenciák ellen, akikről még nem bizonyosodott bei, hogy zsidót bujtatnak >vagy zsidó tőkével dolgodnak, azonban de facto ilyen följelentés érkezik a minisztérium, illetékes ügyosztályába, méltóztassék ezeket a dolgokat egészen szigorúan megvizsgálni és csak akkor, megvonni a kontingenst vagy a kedvezményt a) keresztény kereskedőtől, ha minden kétséget kizárólag beigazolódott, hogy csak annyiban kereskedő, hogy a nevét ráíratta a címtáblára; (HelyeBéa. — R. Vozáry Aladár: Agyonrágalmazzák egymást a keresztény kereskedők!)-Sajnos, ez a helyzet, (R. Vozáry Aladár: így van!) T. Ház! A kereskedelemmel kapcsolatban legyen szabad még megemlítenem a. következőket. Szükséges volna, hogy a minisztérium, egyes osztályai, különösen, a külkeresíkedelemmel kapcsolatos intézmények: — és m miniszter urat is kérem, hasson oda, hogy ez megvalósuljon — száz százalékig tegyék magukévá a miniszter úr intencióit, amelyek többek között ennek a költségvetésnek indokolásában ^is le vannak fektetve. Mm csak 1 elismeréssel adózhatom a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium tisztikarának 1 , különösen azoknak az osztályoknak, ahova közérdekű dolgaim, elintézésére néha be kell mennem, mert valóban az a helyzet, hogy ezeket a dolgokat ai legnagyobb igyekezettel intézik el akkor is, amikor — sokszor — olyan aktahalmaz fekszik minden egyes tisztviselő előtt az asztalon, hogy abból alig látszik ld. 71*
