Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
498 Az országgyűlés képviselőházának 340. Ülése 1943. november 19-én, pénteken* ux m személye iránti bizalomból eüfogaídoni. (Eisende esi iéps. — Efoómkat íöbbew üdvözítik.) Elnök 1 : Szólásirai következik'? Árvay Árpád jegyző: Beké Ödön! Elnök: Beké Ödön képviselő urat i-lleti a szó. r Beké Ödön: T. Ház! Valamely ország költségvetése ntetmosiak számtani' feladat, nem-csak pénzügyi problémia, hanem egyben bű kifejezője annafc a részbem tudatos, részben ösztönös előreiátáisnak, amellyel az illető ország vezetői az ország egyetemes jövőjét biztosi tani kívánják. À mai vágtató ütemű életben azonlban valamely ország ^ verseny képességét, sőt sok esetbem fennmaradását is az; előbb említett előrelátó gondoskodáson kívül elsősorban az; a körülmény határozza meg, hogy milyen érzékenységgel rezonál) az. őt érintő életjelenségeikre és milyen rugalmassággal tud hozzál illeszkedni ásókhoz az időszerű társadalmi ' és gazdasági problémáikhoz, amelyek- iránytszabó an! befolyásolják jövőjét. Eta a kereskedelmi tárca előttem lévő költségvetését ebből a szetmoontlból teszem vizsgálat tárgyává, jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy azon a gazdasági helyzet helyes felismerése és a segíteni akarás szellemei vonul végig. Hiszen már egymagában az a szimpla számtani megállapítás, hogy az 1944. évi költségvetés öszszege jelentősen! -magasabb a megelőző évi költségvetés- összegénél, beszédesen dokumentálja azt a körültekintő alaposságot, amely az egész költségvetésen végigvonul s amely elismerést és tiszteletet érdemel. De a rideg számok érzéketlenségén felülemelkedve, kötelességemnek tartom leszögezni, hogy bennünket erdélyieket, akikéit egy fél elmberöítőn át tartó elszakítottság után bizonyos várakozáisteljes érzés vezetett, őszinte örömmel és büszkeséggel tölt el az az alkotó munka,, az építő szellemnek,, a segíteni akarásnak az az őszinte megnyilatkozása, amelyet mind a kereskedelem, mind a közlekedési élet terén tapasztalhatunk. (Helyeslés a középen.) Nekünk, akik minden reménységünkkel, minden vágyunkkal a hazatérést, a magyar életet vártuk, legnagyobb elégtételünk 1 aß a szorgos munlka, amely Erdély országútjain és vasútjain ma is folyik (Ügy van! Ügy voên! a középen.) és Erdély kereskedelmének; az a hathatós megsegítése és fellendülése, amelynek szemlélői lehetünk Erdély falvaiban ^és városaiban. De nékünk ezen a megkezdett úton nieta szabad megáiUnunk, tovább kell haladnunk. Mindannyian érezzük és tudjuk, hogy a most folyó és eddig soha nem látott méretű világhár borii nem katonai célokért, nem területhódításokért, hanem 1 egy új gazdasági világrend kialakításáért folyik és nekünk magyaroknak ebben; az új gazdasági világrendben a Kárpátmedence* keretén belül új hivatásunk van. Magyarorszáignaki ez az áj hivatása azonban nemcsak földrajzi helyzetén, földrajzi adottságán, nemesalk politikai megbízhatóságán, hanem elsősorban gazdasági felkészültségén folg felépülni. Éppen ezért végtelenül fontos, hogy az ország gazdasági életét a jövő magyar problémák tengelyébe állítsuk és a magyar parlamentre, mint a magyar élet hivatott ^ formáló szervére vár az a szerep, hogy ezt valóban meg is valósítsa. Elvitathatatlan 1 érdemié a ;> magyar usmzetnel. hogy a múltakban mindig ott volt a szereplések színipia dán. valiáhánysz , or akár pol U-i lkai, akáír társadalmi akár gazdasági vajúdások közep2tte új utat kellett az emberisé/? számára mutatni. De míg a; multakban ez- a szereplésünk inkább ösztönöis niegériziéb alapján történtti, addig ma az irányított életszemléletek, az öt- és tízesztendős tervgazdálkodások korszakában nem; elégséges a történelmi felismerésnek, a lelki hozzáhangoláslnlak éte hozzác résnek ténye, hanem ezeket a . meglévő -adottságokat tervszerű céltudatossággal megfelelő irányba is kell terelni. Jól tudjuk, hogy az 'első világháborút megelőző' időikben az ország gazdasági munkás- és energiafeleslege Amerikaba vándorolt ki, hogy ott keressen, ott- találjon a maga számára megélhetíÉtat. Ez a folyamat, sajnos, még mia sem állt lel egészein, csak formai miegnyilatkozásában módosult, mert véleményem szerint gazdasági életünknek még ma is. egyik legfontosabb feszítő tényezője ez a^ gazdasági energiai el eisteg, amelynek levezletlélséirie meg kell találnunk a megfelelő utat és módot. Ez egyúttal a magyar társadalmi egyensúly kérdését is jelenti. El kell érnünk, meg kell találnunk a, megoldást aura,, hogy a jövőben, az, elhelyezkedést kereső tízezrek lelkében ne a mai elhelyezkedési lehetőségek vágyálma alakuljon ki, amely azután akarva, neim akarva egy-egy nagynehezen megszerzett altiszti állásban talál megalkuvást, hanem a gazdasági élet a maga> váÜlailkozó rugalmasságával önkeretébem oldja meig ezeket a problémákat. (H&iyes'ês a hujközépen.) Én jól tudóim, hogy ehhez nem elégséges az államhatalom'szuverenitása, nem elégségesek a ; legideálisabb am megalkotott törvények, úgyszintén! a költségvetés keretié sem, mert ehhez az egész egyetemes magyar társadalom ' célközösségi tudatának összefogó ereje szükséges. (Úgy van! Ügy van! a baiközépm.) Magyarország a legutóbbi időikig, sőt nyugatieurópai vonatkozásiban tuiagidonképpen még ma is agrár-államnak számít. A múlt évszázad korszakalkotó nagy reformjai, sajnos, nálunk legfeljebb a jobbágyfelszabadulás tényében élték ki magukat, azonban a -nyugati államokban ( bekövetkező meirikantilizálódá-s nagy eredményei, nagy kihatásai nálunk nem következtek be vagy legalábbis nem- abban a mértékben. Nem tartozik ennek a költségvetési tár; gyalusnak a 'keretébe részleteiben fejtegetni azt a kérdést, hogy mik voltak azok a- kórokozó tényezők, de kétségtelen, hogy Ausztria gazdasági és kereskedelmi politikája nyomta el a felkívánlkozó magyar kezdeményezést. Téiny, hogy ez így volt. Tömegeink életszínvonala és ezzel^ kapcsolatosan életigénye is — eltekintve a városi lakosság, kisebb tömegeitől — álig emelkedett valamit, iparunk . alighogy egy lendületes kezdeményezésbe indult, úgyhogy' ennek következtében [& kiegyenlítő kereskedelem sem tudott mégerősödni, Ami kereskedelmünk' volt, azt pedig sajnos, neim lehetett magyarnak, nevezni. így ért bennünket 1919-ben Trianon tragédiája, amikor a mindenéből kifosztott, megcsonkított magyar haza gazdaságilag letört, az idegenbeszakadt magyar testvérek pedig egy velük ellenszenves és ellenséges hangulatú gazdasági beállításnak és önkénynek a hatása alá kerültek. Az 1940~es évben bekövetkezett felszabadítás ilyen lerongyolódott gazdasági és kereskedelemi helyzetet talált főképpen a viszszaesatölt részeken. De mégis a bizakodás hitével indultunk neki ennek az új helyzetnek s ez a bizakodási hitünk tényleg igazolást is
