Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-340
Äz országgyűlés képviselőházának è4Ô. és ez el is fog- következni, akármit csinálnak, altkor öklökkei fenyegetett ara orrom alatt az a HU zsidó es mégis kiálltuk a küzdelmet és lógjuk is állani a küzdelmet mindvégig:, amíg mindannyiunk meggyőződése, akik itt ai Házban ülünk, érvényre nem Jut, amikor nemcsak a ióiü, hanem az ipar és a kereskedelem is testvéreink kezeoen lesz. (laps joooteiől és a széiSÖIÖOÍ oldalon.) En megkéreimi tehát Bapcsányi képviselőtársamat, elégedjek meg alinytival, amennyit most említettem. (Börcs János: Egyelőre!) En neki részletesen fogok válarszólni az appropriációs vita során, mindenre. kiterjedően, hogy t- i. milyctn keretek között nyílik majd meg a munkalehetőség a Baross Szövetség számára, • és én erről a, kérdésről meglehetős nyíltsággal fogok beszélni. Most pedig már el is térek a mai napra szándékolt beszédem fonalától é s inkább azokkal a felszólalásokkal és azokkal a tanácsokkal foglalkozom, amelyek az ország kereskedőinek és iparosainak a sorsával kapcsolatiban itt elhangzóittak. Hogy teljes megvilágítássiat] szolgáljak a régi kereskedelmi helyzetre, megkérem a Házat arra, jöjjön most velem egy pillanatra vissza a századelejei időkbe, amikor még Ferenc József császár élt Schönbrunnban; mindennap végigment a Mariahilf erStrassen és a Bellarian át behajtott a városba. Ugyanakkor a Tuohcaltbeui, Sebottentoron és a Belváros házaiban nyitották az üzleteket a bécsi nagykereskedők. Bécs volt akkor a régi osztrák-magyar monarchia kereskedelmi központja: Bécsiből rajzottak ki Magyarországra, Horvátországba, a Balkánra és más országokba is azok a kereskedelmi ügynökök, akik a bécsi, nagyobbrészt zsidó cégeknek voltak ügynökei. És hiába jelentkezett Nagyváradról, mondjuk, Nagy István új keresztény iparengedélyés áruért, ha oitt 4 Nagyváradon Grosz Ignácnak volt üzlete, (vitéz Lüpcsey Márton: Ez igaizi!) Nagy István niemi tudott áruhoz jutni, mert láthatatlan kezek irányították Bécsiből Magyarország gazdasági helyzetét. Ebiben az időben, amikor így állott a dolog, nagyon nehéz volt — amint az előadó úr is mondotta — külföldi piacokat megszerezmünk, vagv visszaszereznünk. De még egy góndolatfűzéssel továbbmegyek, uraim, és a> kettőt összekapcsolva igyekezem az elhangzott felszólalásokra vonatkozólag észrevételeimet megtenni. Az előadó úr azt is mondotta, hogy a kereskedelemügyi kormányzat üdülőket építtet és igyekszik az idegenforgalom szempontjából jelentős szállodákat is rendelkezésre bocsátani, Megint viszszamegyek egy kicsit ugyanebbe az időbe. Emlékeznek az énvelem egykorú igen t. képviselőtársaim, hogy akkor Bad Gasteiniba, Karlsbadiba., Rohitsehba és máshova jártak a magyarországiak. Kinek jutott akkor az eszébe, mondjuk, Szovátára, Tusnádfürdőre vagy kisebb fürdőhelyekre elmenni, kinek jutott eszébe elmenni a Hargitára, ahol most a kereskedelmi kormány szállót építtet és kinek jutott akkor eszébe Balatonfüreden kívül elmenni és ilyen fürdőhelyre a Balaton mellett?! (Ügy v?n!) Egynéhány főurunk elment a Tátrába, Tátra^mniera vagy Tátrafüredre, na elment még Balatonfüredre is, mert az divat volt, az »nobel« volt. És szórtuk kifelé a magyar vagyont a külföldi országokban. Nem volt divat a ruszinszkói hegyekbe járni turisiáskodni, hanem inkább Stájerországba, Alsóausztriába, Felsőausztriáiba, de hogy RuszinfCSPVISELÖHAZI NAPLÓ 3ÇVH. ülése ÎÙ4È. november 19 én, pénteken. . 4Ô3 szklóban gyönyörű táj szépség van, ki törődött azzal? Senki. Miért? Mert a z idegenforgalom^ kérdését mi még nem fogtuk fel, S most, amikor én beszélek, figyelemmel vagyok arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak ma lesz először alkalma, mint miniszternek válaszolni a mai ülésen elhangzottaklra. Én tehát szordinóvai kezelek most minden kérdést, azért, hogy ne vessek fel olyan nehéz problémákat, amelyekre a válaszadást rögtön megkonstruálná nera # lehetne. Ezért foglalkozom csak az előadó úr beszédével. Az előadó úr tehát azt mondotta, hogy igyekezzünk piacokat megszerezni, másodszor pedig, hogy szállodákat s általában idegenforgalmat létesítsünk. Hát igen, létesítünk, mert egyetlenegy képviselőtársam sem tud nekem olyan ipart mondani, amelynek haszna száz percentig abban az országban maradna, mint ahogy ez így van az idegenforgalom révén jelentkező haszonnak. Mert ha a vendég idejön, itt tartózkodik, akkor itt fizeti a szállodát, itt szívja a magyar dohány jövedék áruját, itt költi el pénzét, itt issza Badacsony vagy Tokaj borát, s ez a pénz száz százalékig ittmarad. .Nagyon helyes tehát, ha a kereskedelmi kormány ezt meg tudja tenni, hogy orvosoltassék az a sok kifogásolni való, amely különösen Erdélyben tapasztalható, akikor igen hasznos munkát végez. Nem, fognak haragudni erdélyi képviselőtársaim azért, amit most mondok. En szeretem Erdélyt, boldog voltam, mikor a Hargita jelképes községét megalapították itt, mintegy kifejezőjéül annak, hogy Erdély ide Magyarországhoz tartozik. Megemlítem mégis, hogy amikor a belső forgalom révén vendégek leutaznak Tusnádfürdőre vagy Szovátára, azok nincsenek megelégedve szállásukkal. (Mikó Imre: Ez igaz!) hiszen minden egészségügyi berendezés kell, hogy hozzátartozzék egy szállodához, minden idegenforgalom első alapja, hogy a vendégek számára . minden kényelmet biztosítani tudjunk. Ezért nagyon örülök annak, hogy az előadó úr említette, hogy szállókat építtet a kereskedelmi kormányzat, mert ezzel jó példát szolgáltat arra, hogy a m agán válla Ikozásiotk is felismervén az idegenforgalom óriási lehetőségét, igyekezzenek arra, hogy az idegenforgaloimból nyerhető óriási hasznot a maguk számára biztosítsák. (Helyeüés.) Piatzkó képviselőtársam szóvá tette, hogy a Balatoni Intéző Bizottság 65.000 pengővel van dotálva és ennek elnöke — nemi jól hallottam, mert egy kicsit messze volt, de azt hiszem, azt mondotta — havi 1800 pengő tiszteletdíjban és •egy autóban részesül és ugyanezt kéri a« erdélyiek számára. Kérem, adják meg az erdélyieknek. Vezetés és irányítás nélkül és teljes ssöáiz szátzalékig terjedő odaadó szolgálat nélkül valiamiben eredményt elérni nem lehet. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Felületesein nem lehet eredményt elérni, hanem csak akkor, ha vannak emberek, akik valamilyen dologgal foglalkoznak. Miután azonban a képviselő úr felvetette itt a Bib. kérdését, beszélek a Bib.-ről is. A Balatonnak, — amelynek én egyik szerelmese vagyok — a fejlődése az utolsó évtizedekre nyúlik vissza. Az igazi fejlődés tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor Ripka Ferenc, Budapest székesfőváros akkori főpolgármestere kierőszialkolta ac akkori kormánytól a balatoni műutat. Akkor egymásután százszámra épültek a villák a Balaton mellett, akkor ketetke7ü
