Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. szabályrendeletalkotás teljes mértékben megoldhatja a helyzetet és meg tudja

1 valósítani a kitűzött célokat. Ha most már magára a javaslatra térek át, legyem szabad az 1930. évi népsiziámiáláslból eredő következő statisztikai adatokra utalnom. A tanyai igazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat körülbelül nyolcszázezer »lélek. jobb gondozását helyezi kilátásba. Ha én az 1930. évi népszámlálási adatokat vizsgálom, akkor megállapítom, hogy a népességhői a Dunántúlon 16% lakik a varoson, illetőleg községen kívül; (Gesztelyi Nagy László: Ez nem tanya!) az Alföldön 26.6 százalék, az északi hegyvidéken 12%. Ez azt jelenti, hogy 1930-ban a trianoni Magyarország területén 1,896X00 lélek lakott külterületen. Ebből sehogy sem tudom kiho'zni a 800.000 lelket, (Gesztelyi Nagy László: Majd én el fogom mondani! — Palló Imre: Köszönjük szépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) annál kevésbbé, mert valószínű, hogy itt egy miUiós tévedés van Csonka-Magyarországra vonatkoztatva is. (Gesztelyi Nagy László: Ez a tévedés!) Ha figyelembe veszeimi a bekövetkezett Örvendetes területgyarapodásokat,, akkor már itt vannak Erdélynek a problémái is a 'havasi gazdálkodással kapcsolatban. Örömmel látom, a föl dmíve lésügyi miniszter úr tisztában van azzal, hogy a székely községek ne 40 és 80 kilométerről kezeljék az ő havasi gazdaságukat, szakemberekét akar odavinni és azzal a gondolattal foglalkozik, hogy azokat kiviszi a havasokra. Aki ismeri, járja a székely havasokat, az nagyon jól tudja, hogy nem egészen néptelenek, igen sok ember él kinn a havasokon és nincs gondozás alatt. (Gesztelyi Nagy László: Ez azonban nem tanya! — Vitéz Imrédy Béla: Éppen arról beszél, hogy a tanyán kívül egyéb is van! — Börcs János: Majd elmonhatlja a képviselő úr beszédét! — Zaj.) Elnök: Kérem Gesztelyi képviselő urat, ne zavarja közbeszólásokkal a szónok beszédét. Piukovieh József: Nekem tehát az az érzésem, hogy ha mi a község és a város belterületén kívül élő népesség gondozását vesszük a kezünkbe, sokkal többet teszünk, mert lm csak a tanyákérdést veszem, akkor ezzèl a kérdésnek csak egy töredékrészéhez,„jutok eil, amely parciális réssze-l szemben az előadó úr igen súlyos kritikát gyakorolt, éppen az 1927-ben megjelent belügyminiszteri rendelettel kapcsolatban, amelyről ő is kényteflen volt megállapítani, hogy nem hajtották végre. (Egy hang a balközépen: Nem tudták végrehajtani!) Ennek következtében bátor vagyok a r belügy mi; niszter urat arra kérni, hogy ha már rendezni akarja ezeket a külterületi kérdéseket — mindannyian egyetértünk vele abban, hogy rendezni kell, — ne csak a tanyaproblémát vegye figyelembe, hanem a külterületi kérdéseket is. mert meggyőződésem az, hogy ezzel nem 800.000 emberen r segít, hanem legalább 3 millió embernek nyúl a válla alá s azok hálásak lesznek azért, hogy a gondoskodás végre hozzájuk is elérkezett. Annál is inkább va^ gyök bátor ezt kérni, mert magam is alföldi ember vagyok s az ember akaratlanul is lokálpatrióta. Mindamellett kérem, hogy ne csak az alföldi tanya világról történjék gondoskodás, hanem az összes külterületi, gondozásban netm! részesülő lakosságról is. (Meskó Zoltán: Mátéteilkéről. — Egy hang a szélsőbalddaJon: Szép hely! — Palló Imre: Ott vett birtokot magának Deák Leó főispán! Zaj a szélsőbaloldalon.) Annak bizonyítására, hogy a statisztikai ülése 1943 április 30-án, pénteken. 35 adatok mennyire alátámasztják azt a szerény megállapításomat, hogy itt nemcsak tanyaproblémákról van szó, hanem a külterületi mépesség gondozásáról, méltóztassék! megengedni, hogy összehasonlítsak két vármegyét, amelyek ellentétes viszonyok között vannak, azonbatn mind a két helyen derék, jó magyar emberek laknak. Talán nem lesz indokolatlan és helytelen, ha Somogy és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéket ebből a szempontból összehasonlítom. A két vármegye területe természetesen nem egyezik egészein. Somogy vármegye területe valamivel egymillió holdon felül van, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területe valamivel kevesebb, mint egymillió; a megyeterületekben tehát jelentős eltolódások nincsenek. Az 1930-as statisztikai adatok szerint Somogy megye lakossága 390.000, Jász-NagykunSzolnok megyéé pedig 410.000. Ha közigazgatási tagoltságban nézzük ezt a két vármegyét, megállapíthatjuki, hogy amíg Somogy vármegyében ez a népesség 309 községben éli a maga életét, ugyanakkor Jász-Nagykun-Szolnok megyében 47 községben. (Felkiáltások a baiMdalon: Fantasztikus!) Látjuk a különbségeket, de nézzük meg, hogy a külterületi lakosság mi' lyen arányban szerepel egyik vagy másik vármegyében. Somogy vármegyében a külterületen a lakosság 21-7%-a lakiks, Jász-NagykunSzolnokban 29%. Én azt hiszem, nem helytelen, ha mi nemcsak a jásznagykunszolnoki tanyai kérdéssel kapcsolatos 29% ügyeit nézzük, hanem megvizsgáljuk a somogymegyei 21-7%-nyi kültelki lakosság sorsát is. Nézzük közelebbről a két járást. Az egyik a kaposvári járás, a másik a tiszai feleőjárás. (Mjeskó Zoltán: Ismerem!) A két járás területe között aüg van valami nüansz-eltérés, mert a kaposvári járás 178.000 hold, a tiszai felsőjárás 165.000 hold. Ami pedig a lélekszámot illeti 1930-ban mind a két helyen 53.000 lélek lakottHa most azt nézzük, hogy a kaposvári járásnak melyik a legnagyobb községe, azt látjuk, hogy ez Nagybajom, több, mint 5000 lakossal. Ugyanakkor a tiszai felsőjárásban Dévaványa a legnagyobb község 15.000 lélekszámmal, tehát háromszor annyi lakossal. A kaposvári járásban a legkisebb község volt Kaposszentjakab 511 lélekkel, viszont a tiszai felsőjárasban Tiszadercs 3000 lélekkel. Ezekhez az adatokhoz kiegészítésül hozzá klell tennem, hogy a kaposvári járásnak 55 községe van, a tiszai felsőjárásnak 7 községe. Ami pedig a külterületi kérdéseket illeti, hogy a témánál maradjak, a kaposvári járásban külterületen lakik a járás lakosságának 26%-a, a tiszai felsőjárásban szintén 26% a külterületen lakók száma. Én azt hiszem, mem tévedek, ha a tanyai kérdést nemcsak alföldi vonatkozásban tárgyalom, hanem az egész külterületi lakosság gondozását szeretném a javaslat központjába állítani. Igen érdekes volna összehasonlítani a kültelki lakosságot a lakott helyek szempontjából, például a kaposvári járás 55 lakott helyét a tiszai felsőjárás 71iakott helyével, mert kétségtelen dolog, hogy a mostanában annyit tárgyalt és visszautasított feudális szempontok bizonyos nyomaira akadnánk például Somogy megyében, magában a. kaposvári járásban is. Ezeket a részletkérdéseket azonban nem kívánom tárgyalni. Engedjék meg azonban, hogy tovább analizáljam Somogy és Jász-Nagykun megyék ezen különböző tagoltságából eredő kérdéseket. Azt hi-