Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-339

448 Az országgyűlés képviselőházának 339. kezébe került-e^ vagy sem!? (Baky László: Nem lehet ilyent indiszkréciót kívánni!) . Ma, amikor a zsidóktól elvesszük a földet, nem lehet közömbös, hogy hova juttatják azt. Nem lehet ezzel a földdel manipulálni, speku­lációkat és üzleteket csinálni csak azért, mert egyes uraknak sikerült jó állásaikban' pénzt gyűjteni és most a keservesem kiharcolt zsidó­birtokokba akarják fektetni a pénzüket, hogy azután majd jól értékesítve továbbadják. (Meskó Zoltán: Akik a harcunkban sem vettek részt! Akik elítélték a harcunkat! — Maróthy Károly: Az Aladárok kapják!) Ezeket a dolgokat mai állapotukban fenn­tartani nem lehet, ha azt akarjuk, -hogy a ma­gyar falu tényleg megnyugodjék, hogy a ma­gyar faluban nyugalom- legyen. Mindenki elismeri és nem is lehet letagadni, hogy a ma­gyar falu népének legégetőbb és legfájóbb pro­blémája a földkérdés. Nemcsak annak fáj ez a probléma, akinek már van egy pár hold födje, hanem annak is, akinek nincs. (R. Vozáry Ala­dár: Még inkább!) Minden egyes földmunkás ember, mindenki, aki földtaukával foglalkozik, arra törekszik, hogy legyein egy-két hold földje. (Baky László: Ügy van!) Ezeket a szegény em­bereket tehát hozzá kell segíteni, hogy megve­heissék ezeket a földbirtokokat. (Piukovich Jó­zsef: Házhelyük és házuk legyen.) Ha kell, tes­sék hosszúlejáratú kölcsönt adni nekik, de vala­miképpen segíteni kell rajtuk. Én nem osztóim azt a véleményt, hogy nem adhatunk egy-két hold földet az embereknek, mert nem tudnak rajta gazdálkodni. Nem helyeslem azt az elvet sem, hogy csak birtokkiegészítést adjunk, mert én igen sok olyan földmunkást, gazdasági cselé­det, mezőgazdasági napszámost ismerek aki a maga szorgos kétkezi munkájával szerzett ma­gának egy hold földet, majd két, öt és tíz hold földet és lett belőle gazdaember. (Ügy van! Ügy van!) Ezt így nem lehet tovább csinálni. Hóna alá kell nyúlni annak a nincstelen emheT-nßiV é« oda kelli neki adni azt a földet, oda kell adni a foga­tot is, hogy meg tudjon indulni, mert ha meg tud indulni, akkor majd meg is fogja tudni be­esülni azt, amit kapott és tényleg gazdaemberré tud válni. T. Képviselőház! Ezeket a kérdéseket most meg kell oldani tekintet nélkül arra, hegy há­borúba^ vagyunk-e, vagy sem. Vannak dol­gok, amiket a háború miatt talán nem. lehetnie megoldani, de ezeket meg kell most oldani, mert hiszen a szemünk előtt oldódik meg most is, csak legfeljebb nem úgy, ahogyan azt a ma­gyar paraszt érdekei megkövetelnék. (Ügy van! Ügy van! — Taps a sdélsőbaloldayoU. — Maróthy Károly: És aztán ne idegeinek old­ják meg!) De továbbmegyek, t.' Képviselőház! A költ­ségvetés vitája során kevés szó esett még a magyar szarvasmarha állomány mai állapotá­ról, arról a, veszélyről, amely a magyar szarvas­marhaállományt fenyegeti. A mai rekvirálási rendszer a jövő marhaálloTnányunkat — ha így megy tovább^— teljesen ki fogja pusztí­tani. (Balky László: így van!) Arra kérem a miniszter urat, hogy a rekvirálásnak mai rend­szerét azonnal szüntesse be és egy teljesen új rendszert alkosson, olyat, amely módot fog adni a gazdáknak arra, hogy a rekvirálások­kal kapcsolatosam megváltoztassák mai állás­pontjukat. Ma ugyanis a. helyzet az, hogy ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. minden egyes gazda arra törekszik, hogy a le­adandó marhát, amelyet kivetnek rá, a lehető légkisebb súlyban adja: le és megveszi a vásá­rokon a növendék-borjúkat, amelyek 300—350 kilogrammot nyomnak, de már 4 mázsás súly­ban nem ad le áll at oií azért, mert különben a maximális ár és a tenyésztési ár közötti kü­lönbözet miatt sokat fizetne rá a rekvirált marhára. Itt az volna tiszteletteljes' kéréseim a mi­niszter úrhoz, hogy teremts etn egy alapot, amelyből azután kártalanítsa, azokat a gazdá­kat, akik állatállományukból: egy-egy darabot leadnak rekvirálás formájában, Fizesse meg a kormányzat azt a differenciát, amely •>& for­galmi érték és •&, tenyésztési értékesítés között van és ezt az alapot, a pénzügyimiiniszterrel egyeténtiően közadók módjára, hajtsák be. (He­lyeslés és taps a baù- és széhöba'oldtMom,:) Most ugyanis a, jelenlegi rekvirálási rendszer mel­lett csak a magyar gazdák viselik ennek tea­hét. már pedig ezt egyetemlegesen az ország összes polgáraiinak kellene vis&lniök (Helyes­, lés a szélsőba oldalon.), hiszen a magyar, pa­raszt mindenki érdekébein: adja le azt a szarvas­marhát. Ez a probléma sürgős megoldásit kö­vetel, mert ha így megy tovább, akkon* oda lyukadunk, hogy a jövő marhaállomány, a fia­tal növendékmarhák teljesen kipusztulnak és ott maradnak a gazdák istállóiban a nagy Ök­rök, amelyek már kinőtték magukat, amelyek már tényleg levágásra, várnak és nem nevel­nek a gazdáknak semmit siem, Ez olyan kényes kérdés, amelyen ha: : gyorsan nem segítünk, akkor neon fogjuk tudni a háború után, a béi­kés időben: sem behozni ezt a mulasztást. Lesz háborúutánra elég sok bajunk és a nyakunkra jön maijd még az a baj is, hogy nem lesz állat­állományunk, amellyel tudnánk bizonyos ba­jokat orvosolni. • Sürgősen meg kell oldani a mezőgazdasági munkásság betegségbiztosítási kérdését. Erről már hallottunk az ellenkező oldalról, a kor­mánypárt oldaláról is elég szívből jövő megál­lapításokat. Mindenki látja., hogy mennyire sürgős és "fontos ez a kérdés. Itt sincs ha'lq­• gatnivaló idő, hanem gyorsan kell cselekedni, mert a miezőgazdasági munkásság valóban nem tudja magát orvosoltatni. Feltétlenül kell len­ni© egy szervnek, amelynek kebelén belül ő is tudná magát rendszeresen gyógykezeltetni. Megint csak arra kérem az igen t, p miniszter urat, méltóztassék gyorsan előterjeszteni az errevomiatkozó törvényjavaslatot, de feltétlenül én is arra kérem, hogy az Ombi.-n belül csi­nálja meg és semmi esetire' se tévedjen arra a vágányra, amelyet már hallottunk hangoz­tatni, hogy az. Oti. keretén belül kell azt meg­csinálni. Azi Ötii egyébként is annyira ellen­szenves a falun, hogy ha az Oti szót_ kiejtik, mindenki megirtózik, mindenkinek libabőrös lesz a háta., hogy issak az Oti-ba ne kelljen menni, mert az a legrosszabb, A legrosszabb vélleménnyel' vannak az Oti iránt. (Ügjt van! Ügy van! a szélsőbaoldaon.) Ezzel szemlben az Ombi. mégis csak elég közel áll a falusi néphez és elég lelkiismíeiretesen intézte eddig a dolgo­kat. (Meskó Zoltán: Az az; előnye megvan, hogy még nem ismerik! — Derültség.) A mezőgazdaság aktuális problémái közé tartoznék még a munkaerőgazdálkodás is. Feltétlenül segíteni kell a mezőgazdaságon gépesítéssel. A maii helyzetben ott tartunk, hogy nem kapunk mezőgazdasági gépéig ket, nem lehet kapni ekét- nem lehet kapni

Next

/
Thumbnails
Contents