Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339 Nem rosszindulatból mondom ezt, de nálunk majdnem miden harmadik faluba telepítettek; bei székelyeket, sőt házat épitettefe nekik, belsőséggel és én mégis szertném, hogy) mindenféle^ szolgálatba neveztessenek ki ruszinok, az erdészetnél, meg mindenféle más íöldlmivelésügyi szolgálatban, hiszen nagyon sok négy polgárit, négy középiskolát végzett ifjú van, aki szívesen vállalna ott bárminő Legalacsonyabb foglalkozást is. Még egy fontos problémára, szeretném felhívni a mélyen t. Ház és a fö»ldmívelésügyi miniszter úr ő exeellenciájai figyelmét, A medveirtás tiltva van, pedig egyedül csak SUTI én vidékemen körülbelül 35.000 pengfö medvefcár történt a nyáron, olyan beigazolt kár 1 , amelyet a medvék okoztak & dolhiai hegyekben, Kereeske, Kovácsrét, Bereznik, Szuohab arankái és Dolha községekben: Én a múltkor beszéltem Kökényesy Hápka Péter képviselő' úrral, aki azt mondta nekem, hogy egy ilyen ügyiben neki nyert jpexe van, a bíróság kimondottál, hogy a kincstár köteles a kárt megfizetni. (Demkói Mihály: Jogos! Meg kell fizetni!) Beszéltem erről a bustyaházai erdőigazgatóval, aiki nagyon tiltakozott ellene. Én kénytelen vagyok megvédeni a kerületem gazdáit bármi ellen, e« ai kötelességem, kénytelen leszek egy ügyvédnek átadni az összeg dolgokat és a kincstár ellen pert indítani. Mondom, van már precedens, Hápka megnyert egy ilyen pert. (Uzonyi György: A per' költségeket ki fogja viselni? A képviselő úr?) Ez is idetartozik, mert a mezőgazdákat érinti. T. Ház! Bevégeztem szerény .beszédeimet. Bizalommal vagyok az iránt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr méltányolni fogjai kéréseimet a mi mezőgazdáink és munkásaink érdekében. Bizalommal vagyok a kormány iránt é© a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Több vezérszón ok? nincs. Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Rátz Kálmán;! Elnök: Rátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Ház! Valóban sold igazság van abban, hogy most a háborús idők nem alkalmasak arra, hegy a földbirtokpolitikát, amelyet már régen megkezdtünk, továbbfolytassuk abban az irányban, hogy minél nagyohb birtoktesteket mozgassunk meg. Tudjuk, hogy az 1940 :IV. törvénycikk végrehajtása sem történt meg, illetőleg ennek ai törvénynek csak a házhelyekre vonatkozó részét hajtottálfc végre. Ez sem megy olyan gyorsan, mint kellene, mert hiszen kicsiny az apparátus és sokféle akadály van. Ami a- kishaszonbérleti részt illeti, m törvénynek ebből árrészéből semmit sem hajtottak végre, még kevésbbé éltek a keresztény nagybirtokokhoz va»ló hozzányúlás lehetőségével. Lehet, hogy ez nagy, általános termelési szempontból helyes. Én különben sem hirdettem SiOha, hogy az országot ötholdas pántlikaföldekre kell felosztani, mert az a véleményem, hogy a földünkkel való gazdálkodás elavult, helytelen és minél előbb, amant csak mód van rá, át kell térnünk a legmodernebb gazdálkodásra, külső üzemkörrel, stb„ (Helyeslés a középen.) egysizóval a fÖldbirtokpoliti-kát is és ai gazdálkodást ig. korszerű alapra kell helyezni. Elismerem, hogy e'nnek most nincs itt az ideje, nincs rá módunk, de fel kell készülni a jövőre, legalább is megf e'elő szerveknek kell lenni a modern tervgazdálkodás bevezetésére. '. ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. 443 Mégis aggasztó tünetek vannak azzal kapcsolatban, hogy a z 1940 : IV. tcikket nem hajtották végre'. A zsidób irtok ok kérdése meglehetősen felkavarta a lelkeket. A zsidóbirtolkokból nem annyira a föld népe részesült, mint inkább egészen másvalakik, akiknek a földhöz nagyon kevés közük van. (Piukoivich József: Agglegények!) Nagyon sokan kaptak ilyen földeket, nem mondom, hogy nemzeti ajándékkép, sőt aßt a szót is kijavítom, hogy kaptak; inkább »jutottak« földhöz, mert ennek a hozzájutásnak többféle módja volt. Nagyon szomorú dolgok játszódtak le. Talán elég, h,a a miniszter úr által ismert Bekéwy-féle ügyet, a tolcsvai ügyet említem, amely végül is öngyilkossággal végződött; nagy lkérdés, hegy az illetőnek az ereiben, aki ezt ai hatalmas értékű gyümölcsöst megkapta, szintén nem zsidó vér folyik-e. (Megay Károly: Ki kapta meg?) Nem akarok nevet mondani. Olyani állást visel, hogy nem akarom itt a nevét megemlíteni, különben azt hiszem köztudomású. (Egy hrniQ jobb felől: Nem kell szegy élni! — Tost László: Anyai ágon?) Ha a neveket fel akarnám sorolni, mondhatom, csodálatos dolgok sülnének ki arról, hogy ki mindenki kapott zsidó földet. Éppen ezért én is nyomatékosan kérem a miniszter urat, nevezze meg egy kimutatásban azokat, akik a legutóbbi években akármilyen módon is zsidó földhöz jutottak és jelölje meg azt is, hogy mennyiért és milyen körülmények között jutottak zsidó földhöz. A föld népe természetesen érdeklődött . a zsidó-földeik osztása iránt, de konstatálták, hogy minél kevesebb a zsidóföld, annál több az igénylő. Előfordult egy faluban a következő eset Összeírták az igénylőket egy König nevű izraelita földjére, a segédjegyző, úgylátszik, egy kicsit nem figyelt oda, és amikor egy idő niulva odanéz, látja, hogy már 3000 holdon feliili területre jeleotkezteik a földmívesek. Megkérdi, mi ez, hiszen Könignek csak 22 holdja van. Azt mondják erre: hiszen mi nem ig a König földjéből, hanem a báró úr 10.000 holdjából szeretnénk megkapni ezt a 3000 holdat, válaszolták. így van &z máshol is. A föld népének föld-éhsége természetszerűleg megnövekiedett. Ma, akinek van egy kis pénze, szeretne rajta földet venni; 'nemcsak a földmívesek, hanem másoik is .és vesznek is. sajnos, mások, nem földmívesek. (Bródy András: A háború után meg fog ez változni!) Azt hiszem, tanácsos volna ilyen körülmények között a föld népének hangulata^ emelendő, amely a mai időikiben nem lekicsinylendő tényező, az 1940 : IV. törvénycikket legalább részleteiben végrehajtani olymódon, hogy azokon a helyeken, ahol az 'Okvetlenül szükséges, méltányosnak és igazságosnak látsdk. hozzá kellene nyúlni szükség esetén a •keresztény nagybirtokhoz is, a nélkül természetesen, hogy a termelés érdekeit sértenénk és valamely egészséges birtoktesteit súlyosan megb oly gatnánk. Arra nézve, hogy milyen anomáliák keletkeznek aibból, hogy a miniszter úrnak nincs hatalmában e téren- intézkedéseket tenni a törvény végrehajtási utasításának hiánya következtében, csak egy elég szomorú példát vagyok bátor elmondani. Lónyay ^Eíeimér; herceg úrnak van Bodrogolaszi, Sára és Zsadány határában, Sárospataktól nem messze, egy körülbelül 5500 holdas b ; rtoka. A herceg úr már megöregedett és nem is gazdálkodott mindig szereinesésen. Birtoka meglehetősen eladósodott.
