Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
436 At országgyűlés képviselőházának 339. dolltam, — és 'bocsánatot kérek, mean gondolhattam — hogy kizárólag egy új középosztály keletkezik, amely mohón ráveti moet magát a közgazdasági életre és most ebben az alkalmas pillanatban akar gazdagodni és mindenáron meggazdagodni. Jhilnök: Lejárt a képviselő úiri beszédideje. Szeder Ferenc: Csak tízpeirces meghosszabbítást kérek. (Zaj. — Palló Imre: Annyira még nem vagyunk, hogy magának még tíz perc jusson!) Jó, rendben vam^ Elnök: Meghosszabbítás nem lehetséges. Szetter Ferenc: Befejezem. Bár beszédem elejéé kifejtettem, hogy jelentős lépést látok a mezőgazdaság íejiiődése terén, mégis alzi eimondotta&iiál fogva és politikai okoknál, fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a ködtségvetést elfogadhassam. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Szól ásna; köveltkezik a vezérszónokok közül? Vámos János jegyző: Bár tol Istvámi! Elnök: Bártol István képviselő urat illeti a szó. Bártól István: T. Házi Hálaérzet és meghatottság vesz rajtam erőt, hogy a Mindenható kegyéből és magyar tesstvérnépemi kimeríthetetlen áldozatkészségéből az olyan sóikat hirdetett magyar igazság: érvényesüléséül immár mi bácskai képviselők, másodizben hallathatjuk szavunkat a költségvetés tárgyalásánál, édes magyar hazáim, 'boldogulása és jobb jövője érdekéiben. Most, amikor ennél a legfontosabb tárcánál szerény személyein felszólal, átérzem a földmüves-társadalotmi minden problémáját és baját és rá akarok, mutatni, arra, hogy föidművestársadalmiunknak: isteni rendeltetése van; 'hiszen társadalmi rétegeink köizül egyedül ez teremt, ad életet és biztosítja közvetve emibertársainknak életét és az élethez szükséges: feltételeket. Ha földműves-társadalmunk rossz lelkiállapotban van, ha fertőzött lelkületben van, elbukhatik az ország, ellenkező esetben pedig felvirágozhat. Ha pedig földművest-társadalmunk ilyen fontos szerepet tölt be édes magyar hazánk »boldogulásában, akkor szűkebb pátriáinn, Bácska, feltétlenül meg kell, hogy kapja azt a helyet, amely megilleti ebbed asz országban. T. Ház! Amikor Bácskáról beszélek, meg kell, említenem, hogy mi'ndenki, aki Bácskát ismeri, tejjel és mézzel folyó Kánaánnak mondja. Sajnos, le kell "szögeznem, hogy csak a 1918-i világégés előtt volt feltétlenül ilyen: akkor egész Európa ismerte Bácska: termelését, búzáját, kukoricáját, kenderét és 'a jószágnevelésbeni is első helyet foglalt el hazánk területén; hiszen annakidején Ausztriát Bácska tartotta el sertéssel, és szarvas'marhaálliományunk világszerte hí res volt. Hova fejlődött volna Bácska, ha nem következ : k be Trianon? Azonban sajnos.^ a trianoni átkos 23 év leépített itt minderni fejlődési tehetőséget. Jugoszlávia adójának, egyharmadát Bácsika fizette, amely fölépítette egész Szerbiát — bár nem lett haszna belőle, hala Istennek — Bácskában pedig a legnehezebb viszonyok közé mindenkor a magyar került, mert már a. múlt századoki elnyomatásánál fogva is mindig magyar volt az, aki legtöbbet szenvedett ezen a nermizetiségi vidéken. (Palló Imre: A Durigy er szky-bir tokon is ez történt!) Hála illesse meg a földmívelésügyi kormányzatot, hogy szerveim keresiztül megtett minden lépést, hogy Bácska szerepét ebben a hazában előmozdítsa és gazdatársadalmunkat minél előbbre vigye. Meg kell jegyeznem itt, ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. hogy a háború nem engedte olyan mérvű támogatását és segítését, mint ahogyan ezt talán a békevilágban, elvárhatta volna, ezéart föltétlenül rá akarnék mutatni néhány bácskai problémára, nem a földmívelésügyi kormányzatra vonatkozó kritika formájában, hanem kizárólag azért, mert megvagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr is hőm ónajtja Bácska előrehaladását és, mert én szerény erőmmel hozzá akarok járulni ahhoz, hogy minél messzeb-timenően elérjük célunkat, amely felé a huszonhárom kínos esztendő alatt nem haladhattunk. Elsősorban meg kell itt emlékeznem a jószágtenyélsztésről. Sajnos, ezi igen rossz helyééiben volt. Jószágtenyésztésünk annyival is inkább silány állapotban került vissza, mert Bácska s kiül önös en ia legdélibb részei iparnövényefc termelésével foglalkozott. Tovább megyek. Egyáltalán nem voltaik gazdasági iskoláink és tudjuk, hogy a belterjes gazdálkodáshoz és a jószágtenyészitéshez feltétlenül stzükségcs magas nívót elérni és tudást elsajátítani, sajnosi, a 'mi délvidéki népeink nem tudták; mert a huiszoinhárom esztendő mindentől megfostatott bennünket, még attól is, hogy képeiziheesüki magunkat. Szarvasmarhái állományunk, hogyj statisztikái adatokkal szolgáljak, a következő: 180.000 szarvasmarhája volt 1942 elején Bácskának!» Ebből ezideig 36.000-et szállítottunk be igénybevétel formájában és mintegy 4000-et helyben vágtunjk le. Ha a földbirtokot veszem, ez mintegy 1,400.000 holdat tesz ki .Ha számításba veszem, ihogy csak 10 holdra jut egy stzámios ál* lat, akkor azt kell látnunk, hogy igenis szomorú ezi a statisztikai adat, szomorú kilátásai vannak Bácskának arra^hogy virágzó szarvais 1mairha tenyésztése legyen. (Piukovich József: Szomorú statisztikai) Hoízzájárul ehhez, hogy még minőségileig is nagyon hátra vagyunk, és itt köszönetemet fejezem ki ai miniszter úrnak, hogy megindította: Bácskáiban az akciós jószágok juttatását. Kérem, hogy ezt a legszélesebb keretek, közt folytassa és a maximumra emelje. (Palló Imre: Sóikat köszöngetsz Pista! Nem baj!) JószágtenyésEtésünk másik ága a sertéstenyésztés'. Sertésálloimányunk, mereim állítani szintén nagy apadást mutat. Ez annak tudható bei, hogy sem 1 abraiktakarmányunkl nem maradt kellő mennyiségben, ezi azonban nemcsak bácskai jelenség, sajnos, háborús jelenség, die leginkább a legelŐhiáiny okozza azt % hogy sertéstenyés*ztésün!ki a legnagyobb veszélyek előtt áll. (Palló Imre: Igaza van!) Ezért fordultam már a múlt évben azzal a kéréssel a földmívelésügyi kormányzathoz, hogy iaz erdei legeltetést engedélyezze. Hálás köszönetet mondóik itt azért, hogy ezt meg is engedte, de osiaik át; netileg és ezért kérem, hogy a makkioltatási jogot feltétlenül scáveslkedjék megadni azokon a vidékeken, ahol erre lehetőség nyílik. (HeÏÏyeSMs a széísébaldtdalon.) A 1 juhállományra vonatkozóan mieígjegyezheteim, hogy a juhállomány 10%-ra apadt és ez a saáimbeli csökkenés már nemcsak az albrak- és legelőhiánynak tudható be, hanemi leginkább a gyapjú alacsony árának,. Amikor a, gazda 6 és 9 pengő közt majdnem rekvirálás formájában kell, hogy leadja a kis gyapjúját és 40—100 pengőjével kéli a fonott árut megvennie, tnemi! csodálkozhatunk azon, hogy azt mondja,.hogy egy darabot sem tartok ai juhállományból, inert nem fiizeti ki magát & tartása. Kérem a miniszter 1 urat, hogy feltétlenről
