Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. csak egy szektorát a lótenyésztési, ágat ragadomi kiJtt is csak egy problémára lesnek baton rámutatni. Ha nézzük az elmúlt 20 esztendőt, azt látjuk, hogy a katonai fórumiok 'és a gazdatárs adáloim között a lótenyésztés irány árnak megszabásában mindenkor érdekellentét állott fenn. A katonai fórumok természetszerűleg mindig arra törekeditek, hogy a melegvérű lovak tenyésízitése 1 'minél nagyobb mértékben fenntartassék. Eazel szemben ai gazdatársadalom az ország bizonyos területein ösiztönös és gyakorlati megérzéssel a hidegvérű lótenyésztés^ mellett foglalt állást. Ennek a kérdésnek elbírálásánál szükséges volna, az, hogy ai miniszter úr me a habotrrb szempontok szemüvegén át nézze' a dolgokat, hanem az eljövendő békeidők bölcs mérlegelésével szabja mteg az egyes tenyésztési irányokat. [Kétségtelen az, hogy a, gépesítés a világon előrehaladt. Tagadhatatlan, hogy a hadsereg terén is előretört a srépesítés. Természetszerűleg mi a trianoni békesizerződés folyományaképpen, a gépesítést nem tudtuk olyan mértékben ^fejleszteni, mint alhogy miás államiokiban történt, de bißionyois, hogy a háború után a gépesítés újra lendületet vesz, tehát a melegvérű ló iránt iái kereslet kétségtelenül kisebb lesz. Be kisebb lesz a kereslet a luxusfogaitok terén is a melegvérű lovak iránt. Természetesen nem azt akaromi mondani, hogy ne tenyészsízük a melegvérű Jófajtát, díei a tenyésztés irányámafk: megszabásánál a messze távolra kell 'figyelmünket vetni. Ha visszatekintek! az elmúlt 20 eSEtendőre. azt látom, haery dacára annak, ( hoervi a klatoraai fórumok határa alatt ai f földmíyelésüs'yi kormányzat a hidegvérű lótenyésztés' irányáham bizonyos nehézségeket támasztott, a gazdatársadalom egyrésze. — mint mondottam — ösztönös megérzés=ieil mégisi csak kitartott a> melle+t <^az. elmtult 20 esztendő a 1: att a magyar p-azd^k tí'ziezlrei a vapyonbufcá.s+ól újrv menelVültek me«*, hofry abham iaz időben, amikor a legnagyobb áltatdekoniunktúra volt. ezeket a lovakat mindlenkor jó álron tudták érrtékesítemi. Bátor va<ryok most prr'a is rámutatni, hos^v a hidegvérű _loyak elhelyezésének garanciája: nwerleSz a jövőben is, annak ellenére, hoisry tnváibb-ra is terjedni fog az autók és teherautók haszálata.^A tapasztalat tudniillik azt mutatja, hogy a városokon' belüli foirq-a lomban nem: leKet a! fuvarozásnál a hidesrvérű lovat kikapcsolni, mert a gyakori miep-áül ássál összekötött forgalomban >ae autó rendkívül sok üzem!anya>got használ el 1 é« 1 rendkívül tetrfo motoirkloma^nak van kitéve. Ennek folytán azokban a külföldi városokban, iáiból az első években áttértek a teherautók: használatára, málr a 20-as évek vésrén visszatértek a lovakihoz. Kérem 1 tehát a miniszter urat, hosry ennek a. fontos kérdésnek elbírálásánál ezeket a szempontokat isi méltóztassék a mérlegelésének serpenyőjébe dofe-Bi. Bátor vagyok egész röviden foglalkozni a baromfitenyésztés! kérdélsével is. A baromfitenyésztés céljaira a földimívelésügyi miniszter úr niagyom' helyeden 3.5 millió pengőt helyez előirányzatba. Ebben az ösizeeben, természetesen', •bennefoglaitatik a gödöllői tanintézet költsége is. Nagyolni helyeslem azt a tenyészeti irányt, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr krtüzött és amelyet most propagál, hogy tudniillik újra vissizatér a najagyarfaita baromfitenyésiztéshez. Kétségtelen dolog, hogy a húszas, évek után a propaganda hatása alatt sok teKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ XVII. ülése 1943 november 18-án, csütörtökön. 431 nyésztő rátért különböző külföldi fajták tenyésztésére, Ezek a hústermelés és a tojástermelés terén kétségtelenül nagy eredményeket tudtak felmutatni, azonban az igénytelenség és a betegségekkel szemben való ellenállóképesség terén nem tudták kiállni a versenyt, úgyhogy nagyon sok tenyésztőnk visszatért újra a magyarfajta baromfik tenyésztésére. A bizottsági tárgyalási soráni már hangot aidtam animakí a szörnyű csapásnak, amely a magyar falut értei imost ai barioanfipestiis révén. Nem akarok tehát ismétlésekbe bocsátkozni, csak kérelmi a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a rendelkezésére álló tudományos 1 é& gyakorlati szervekkel is minden módom igyekezzék megmozdulni olyan irányban* hogy e betegség ellen prevemtie tudjunk lehetőleg minél eliőhib védekezni. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy több képviselő úr, különösen Piukoyichi képviselő úr, foglalkozott a takarmánykérdésseil. Tudomásul kell venni, hogy a takarmány kevés, ez tény. Ha 1 azonban keresem az okokat és a módosatokat, hogy hol lehet segíteni a takarmánytermielés terén, akkor azt látom* hogy a:z országnak nagy Összefüggő területein, meszezés nélkül, értékes takarmányféléket termelni nem lehet, így seim lucernát, sem baltacint, sem lóherét. Nagyon jól tudom;, hogy á> mesizezés problémája állandóan napirenden van. tehát nem is azt akarom mondani, hagy a földmívelésügyi kormányzat gondoskodjék mészanyagról, hanem arra akarok rámutatni, hogy máért nem terjed a mésztrágyázás. Azé^t nem terjed, miért a mésztrágyát csak vagóntételekben lehet az iUető telepekről hozatni, azonban a kisgazdáinak pedig legfeljebb 8—10 mázsára, tehát egy szekér terhiére van szüksége, ezt pedig ő maga meghozatni nem tudja, tehát feltétlenül szükséges, és most a kormányzatnak a községi gazdasági elölj árok révén meg is vafci a módja arra, hogy a járásokban, egyes helyekén 1 , depókat létesítsen, amelyekből SL kisgazdák könnyen, 'bármikor, átvehetik kitűzött napokon a mésizttragyát. Bátor yaisryiok íaizionkívül rámutatni, hogy a. takarmánjyöíérdéssel kapcsolatban ffliekünk valiiami megoldást kell keresnünk az idei év folyamám, mert a takarmánytermésünk különösen alz abraktakarmámfv terén katasztrofális. A közellátásügyi miniszter úr ugyan minket vigasztalt aizzal, hogy aiz árpatermés kitűnő, hanem méltóztassék elhinni, hogy az árpatermés jelentősége az országbami egy rossz* kukoricaterméssel sízemben nem sokat száradt. Nekünk tehát minden módot meisr kell ragadnunk árral, hogy az abraktakiarmánykészletednket valiaihoninan mestmöveljük. A ta.valyi év folyamán nagyoni helyes volt, hogy a 85 százalékos kiőrlési arányt állapították meg:, végtére arróí volt szó, hogy az ember pusztuljoiEi-e. vagy aiz állat. Tavaly olyan kevés kenyérgabona állt rendelkezésünkre, hogy helyeseltem a kérdésmek ezt a •mesroJdását. Idén kétségtelenül olyan óriási gabonatermésünk van, hoigy ezt a kiőrlési arányt lé lehetne miyugodta.ni aikár 70—75 százalékra is szállítani, hiszen végeredményben nem cél, hogy mikor gabona rendelkezésünkre áll, aizi emberek rossz fceniyeretí eigyenek» viszont maid esyes gazdák takarni ányhiány miatta búzát fogják megetetni az állataikkal. A megoldás, úig\- tudóim, azért ütközik nehézségekbe, mert a pénzügyi koiriiAtrukció miatti a pénzügyminiszter úrnak a megállapított korrpa- és lisztárak egész 61
