Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. ülése 1943 november 18-án } csütörtökön. 427 szetmrppntjából is az a ki várna tosi, hogy ezek a szajkkjéipzett gazdák (visszakierüljemeík a földhöz. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni (Egy hang a szé 'sobflloldalön: Egés&$êg>es földbirtokpalitiMval!), ha a mezőgazdiasági gazdálkodás épp oily an jíó megélhetést, épp olyan jó megbecsülést biztosít ebben az országban, mint bármely más foglalkozási ág, Amíg ez nem következük, be, addig hiába prédikálunk; és hiába adunk tanácsokat, hogy ezeknek a fiatal gazdáknak ott van a: helye, mert amíg az a gazda nem érzi, hogy az ő gazdasága éppen olyan úri megélhetést biztosít neki, hogy aflbIbam éppen úgy tud becsületes nagyobb darab kenyeret szerezni munkájával, miimit bárhol, addig elmegy onnan és nem fog ott maradná. Nagyon jó hatást váltott ÍM termelő mezőgazdasági parasztságunk tudásának kibővítésére a földinívelésügyi miniszter úrnak újabban (bevezetett úgynevezett határjárása. Magami is résztvettem ilyen határjárásban, amely abban áll, hogy az ország egyes vidékeinek kisgazdáit a íÖldmívelésügyi és a kereskedeletmügyi kormányzat ingyen vasúti jeggyel ell'áitva, elviszi az ország egy másik részébe, ahol ezeknek a kisgazdáknak módjuk van az ottani szokásnak megfelelő talaj művelést és egyéb gazdasági termelést látni az életben, a gyakorlatiban és odahaza, a saját gazdaságukban nagymiéirtékbemi módjukban lesz azt megvalósítani. Kérem a miniszter urat, hogy ezti a határjárásit a jövőbeni is biztosítsa, mert ettől nagy eredményeket várok. Legnagyobb sérelme a mezőgazdaisláignak az árkérdés terén van. A terményáraik mondhatnám majdnem alapjaiban ingatják meg a mezőgaizdaiságot. Az áldozatvállalást mindnyájan természetesnek! tartjuk és>^ Valljuk, hogy ai mai időkben áldozatot kell vállalnia a mezőgazdaságnak is, de ez az áldozatvállalás nemi mehet túl! azon a határon, amit a mezőgazdaság képes elviselni, mert kHilömbem ez az egész termelés rovására fog menni. « A mezőgazdaság helyzetét sokan valahogy a feketepiac áraival kapcsolatosan ítélik meg. Nagyion sokszor halljuk ma^ hogy a mezőgaizdaság kivéteíteisieni jó helyzetben van, de ezek az urak azt csak úgy foghatják] rá a mezőgazdaságra, ha ők a feketepiac árait veszik figyelembe. Töiblb oldalról és többször 1 tettük már kifogást tárgyává azt a lehetetlen helyzetet, hogy a meizŐgazdasági átrak megállapításánál nemr csalk, hogy nem érvényesülnek ai mezőgazdasági érdekképviseletek! kívánságai de a föklmíveíésügyi tárca Ikonéból egyenesen ki van vonva a mezőgazdasági árak megállapítása és így annak a minisztériumnak a hatásköréből van ki vonva az áiralk . megállapítása, amely minisztériumi pedig hivatva van a termelést irányítani, amelyik a legjobban tudja, hoerv a mezőgazdaságot hogyan, milyen^ áldozatokkal lehet fenntartani, çs jövedelmezővé tenni % így állhatnak! elő azok a szörnyű visszá«8iá\gok ; hogy a becsületes^ a. hatióisági árakat betartó kisgazda m« már kéntelen megbirkózni azokkal a terh'.°kkiei, aimielyek a gabonaárrak megállapítása óta $& egész országban előállottak. • Hô] varana&l már az ioari árak a 40 pengőben megállapított búzaárakhoz, kénest? Be hol vannak az. egyéb közterhek, hol vainnak .atz fldókl hol vannak a munkabérek, különösen az ínaíTJ mmnkabéT'pIk 1 ? A m^zioVazdnsagi term előnyeik ár^it mindjárt a be takarítás ntám szokták rapefáHatutaní és ebeket a termelvén y eket mindjárt lé is kell szállítani. Már a múlt esztendőben kifogás tárgyává tettük, hogy hová fog vezetni, ez, mi lesz addig, amíg a metzőgazr dasiálg újira terem, amikor a mezőgazdaságban mégegyszer 1 pénzt lehet csinálni 1 ! Akkor a, pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy »amikor moist mindennek az árát leszegeEtüik, gondom lesz arra, hogy az egyéb cikkek árai sem elmélkedhessenek«. Hol vagyunk ma márr ettől, hová emelkedett márr azótai mindennek az ára s hová fog emelkedni a jövő év júniusig, atmi. kor a gazda megint arathat, és pénzt csinálhat? A legs érelmes ebb a kukoricái és 1 a búza megállapított ára, tehát azoknak a terményeknek azi ára, amelyeket a kisgazda társa dalom' a legnagyobb mértékben; termel. De emlékieizetünk szerint niég az sem fordult elő soha ebben az országiban, hogy ai imarhahús árai magasabb legyen, mint pl. 1 ikg. kitömött liba ára. Ez oda fog veizetni, hogv senki siemi fog majd baromfineveléssel foglaükozmi, ha ennyire leszorítják a baromfiak árát. Én megértem 1 , hogy mit akarnak ezzel elérni. Azt akarják; hogy a izsidóik ne jussanak hozzá a libához, viszont nem a zsidókat ütik 1 ezzel, hanem, azt a kisparasztot, aki ezeket a baromfiakat felneveli. (Úgy van! Űgp vmi! a bűil^íddbm.) Nagyon sokat halljak mostanában, hogy mezőgazda:?ági> termelésünket . át kell állítani, mert a háború utam a gabonával, búzával, kukoricával való gazdálkodás nem lesz kifizetődő. Már most, ai háború alatt látjuk. ho»v a gazdatársadalom, nagymértékben fogott hozzá az ország különböző részein) bizonyos magvak termeléséhez. De azt is látnunk 1 kell, hogy ezeket a magtermeléseiket sehol senki, semiilyeni szerv nemi irányítjai és ma az a helyzet, hogy nagy össze-visszaságbani termiéinek, próbálkoznak a gazdák bizonyos magvak termesztésével és lesznek olyan magvak, amelyeket sikerül a gazdának jó]: eladnia, de lesznek- a tömeges termelés miatt olyam magvak is, amikkel a gazda majd nem fog ttudni mihez kezdeni. Már most le kellem© szögezni), meg kelleme állapítani a háború utáni termelés rendjét talán vidékenként és be kellene vezetni a : helyben való ipari feldolgozánt. Lent aizi Alföldön nagvon sok helyen áttértek már ja kertészeti termelésre', de kénytelenek — éppen ipari feldolgozó gyárak hiánya, miatt — zölden, tehát vízzel teltem szállítani fel ezeket a termeivényeket, holott, ha konzervgépeik és szárítóberendezéseik volnláinak. kevesebb vasúti fuvarral sokkal jövedelmezőbbéin; tudnák azokat értékesítem. Éppen itt, a miagféleségek termelésére való áttéréssel kapcsolatosam kell megemlítenem egy nagy veszedelmet, éspedig a taQyaivilág körzetében, különösen a tanyai serlegi galambok jelenlétét. Ezeknek a galamboknak kártevéseiről szomorú tapasztalataink voltak, különösem az elmúlt esztendőben, amikor már magféleségekkel nagyobb mértékben foglalkoztunk; tönkretették a szójababot, a borsót, a napraforgót, a tököt és az, ember nem, tud ellenük védekieznli. Kérném a miniszter urat, méltóztassék rendeletet kibocsátani és kártékony madaraiknak nyilvánítani a tanyai serlegi galambokat és elrendelni köteleziő teljes kiirtásukat. Szóvá kívánom, tenmi, mint előttem szólott Kiss f Kálmán t. képviselőtársára!, a vadászat kérdését, bár nem olyan formába», és nem olyan szemszögből, mint azt ő tette. Én nem anyagi támogatást kérek a vadászat folytatá- • sahoz, hanem teljes kiirtását kérem azoknak «1 kártékony vadaknak, amelyekre a gazda azt mondja, hogy nem tud ellenük védekezni.. (F e i~