Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-339
Az országgyűlés képviselőházának 339. T. Képviselőház! A megszállás ideje alatt, mivel az idegen államhatalom semmi gondot a legelőkre nem fordított, legelőink tökéletesen begaziosodtak. és különösen a székelyföldi legelőknek igen nagy veszedelmet jelent a szőrfű nagymérvű elterjedése. Nem tudom, hogy ezt a szőrfűt tudományos néven hogyan nevezik, de valójában azt látom, hogy ahol a legelőkön a szőrfű uralkodik, ott az állatok ahelyett, hogy megjavulnának» teljesen tönkireímennek, mert ez a szőrfű használhatatlan. Ez a veszedelem nemcsak a közületek legelőit, veszélyezteti, hanem a magánlegelőket is, hiszen vannak cimborasági, társas legelők a Székelyföldön. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a legelőjavítási segélyt ne vonja: meg ezektől a magánlegelőktől sem, hiszen ezek mind kisgazdák tulajdonában állanak. Továbbá tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy minél több retgyalút, valamint legelőhasogató boronát küldjön Erdélybe, hogy ott a legelőinket fel tudjuk javítani. T. Ház! Meg kell emléfceznem pár szóval a vadászatról is. (HaMJuk! Halljuk!) Ezen ártéren az egész országban, de különösen Erdélyben, ahol rengeteg sok havasunk van, igen sok tennivalónk van. Egy embernek vadászati idej'e 25—30 esztendő, hiszen 25 éves korban kezdi, mert akkor leszi nagykorú, akkor adnak neki fegyvertartási engedélyt, és ötvenéves koron felül már .a vadászatot nemigen gyakorolják. (Elérik derültség.) Erdélybe» tehát jelenleg azok az emberek vadásznak, akik az erdélyi megszállási huszonkét esztendeje alatt nőttek fel, és akiknek a vadászkultúráról igen kevés fogalmuk van. Tisztelettel arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy legalább a szegényebb sorsú falusi vadászoknak méltóztassék ajándékba küldeni egy-egy vadászati szakkönyvet, hiszen ha nem is szeretnek olvasni azok a falusi harisnyás emberek, de a vadászkönyvet igen szívesen elolvassák, és ezzel is lehetne emelni a mezőgazdasági kultúrát. (Zaj.) T. Képviselőház! Állítom, hogy egész Erdély; területén egyetlenegy kiképzett vadőrünk nincs, aki a nemes vadak ápolásáról, vagy a nemes vadak védelméről gondoskodni tudna» Tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék még ennek az esztendőnek a folyamán, illetve, ennek a télnek a, folyamán vagy Marosvásárhelyen, vagy Csíkszeredán egy vadőri tanfolyamot létesíteni és minden szerződtetett vadőrnek azon való megjelenését kötelezővé tenni. Trmészetesen. ingyenes tanfolyamra gondolok, hiszen a vadásztársulataink olyan kezdetlegesek és olyan anyagi körülmények közt élnek, hogy nagyobb megterhelést nem bírnának el. T. Képviselőház! Tudomásunkra jutott, hogyha vadászatból az államkincstár több mint 25 millió pengőt vesz be, ezzel szemben vadászati eélokira a költségvetésben a földmívelésügyi miniszter úr 64.000 pengőt állított be» Ezt a 64.000 pengőt igen kevésnek találom. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni a pénzügyminiszter úrnál és kiverekedni e^gy nagyobb összeget erre a célra» (Êérik derültség és faps.) T, Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy igen t. képviselőtársaim itt elmosolyogják ezeket a dolgokait» (FeikiéUások a szélsőbaloldalon: Dehogy!) pedig igen sokszor könyüíése 1943 november 18-án 3 csütörtökön. 425 nyes szemű és síró emberekkel találkoztam, akiknek a medvék megették az állataikat Ker rületembena múlt esztendőben. 19 dainab számos állatot ettek meg a medvék, és amikor a terület vadászbérifődét felelősségre vontam és azt mondtam,, hogy fizesse meg ezeknek a szere n ^ osétlen kisembereknek a kárait, akikor azt felelte nekem: tekintettel arra, hogy ezek a medvék a földmívelésügyi minisztérium tulajdonában vannak, és nem kaptam kilövési engedélyt, kérjem a kártalanítást a földmívelésügyi minisztériumtól. Arra kérem, a földmívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék erre a célra egy alapot beállítani, (Helyeslés,) hogy nagyon indokolt esetekben, legalább olyan esetekben, aimikoir csak egy-két darab állatja van az illetőnek, és^azt megeszik a medvék, ezeket lehessen kártalanítani (Taps u középen*) Ha. pedig ez lehetetlen volna, akkor arra kérem iá. miniszter urat méltóztassék a medvét dúvadnak minősíteni, hogy azt az esztendő akármelyik napján le lehessen lőni, mert szerintem., a medve csak addig nemes állat, míg szelíden erdei fűvel vagy málnával táplálkozik, de amikor a szegény székely kisgazdának igavonó és tejet adó tehenét megeszi, akkor veszedelmes dúvad, a legveszedelmesebb ellenség, és. méltóztassék, miniszter úr engedélyt adni, hogy ezeket kiiőhessük. (Élénk helyeslés és taps a ba$oidaloM.) T. Képviselőház! A beszédidőm lej 'til* ci S cl miatt csak röviden, egypár szóval a közellátás kérdéséről kívánok szólni. (Halljuk! Htalkjuk!) Erdély egészen törpe birtokosai a; kenyérgabona- és zsíregységeik beszolgáltatását elég nehezen tudják teljesíteni, és azért kívánatos lenne a Jurfösek-féle rendeletnek egy olyian irányú módosítása, hogy például az olyan községek, amelyeknek határai a tengerszíne felett 6—800 méternél magasabban feküszmek, 40 vegyes, csoportbeli egység mellett öt búza- és öt zsíregységet szolgáltassanak be.. Kívánatos lenne továbbá a húsz aranykorona, kataszteri tiszta jövedelmem aluli földek gazdáinak családtagonként 3 aranykorona mentesítésben való részesítése, mert >ez nemcsak a kenyérgabona-ellátást tenné egyszerűbbé, hanem a nagy- és aprójószág részéré az abralktakarmányt is jelentené, ami biztosítaná ezeknek a törpebirtokosoknak az önellátását. T. Ház! A vágómarha-igénybevétel a mai rendszer mellett súlyos anyagi terhet ró egyetlenegy rétegre, az állattartó gazdákra. A szükségletek vidékek közti felosztásánál nem. vették figyelemibe, hogy Erdélyben igázás céljára csaknem kizárólag szarvasmarhákat használnak, nem vették továbbá figyelembe azt, hogy Erdély nagykiterjedésű legelői igen nagy marhaállományt igényelnek. Arra az, átmeneti időire, míg a közszükségletekiet a piacon nem lehet biztosítani, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület javaslalot terjesztett a közellátási, valamint a földmívelésügyi kormányzathoz. Arra kérem a földmívelésügyi manisatar urat, hogy ezzel a tervvel foglalkozna méltóztassék. A mezőgazdasági vas és szeggel való ellátásról szerettem, volna még szólni, de az időm lejárt, és így csak ammyjit mondok róla, hogy a Székelyföldön eddig az ipartestületen keresztül 20%-át kapták a gazdák a szegeknek. Ez lehet, hogy Magyarországom, helytálló szám, nálunk azonban, ahol minden székely emiber fúrófaragó emib er, és mindenki maga csinálja meg a maga gazdasági szerszámait, ez nem elégséges, azért kérem, hogy ezt a 20%-ot 50%-ra méltóztassék felèmeiui, (Hel<yes\ és a kö&épen.) 60*
