Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

404 Áz országgyűlés képviselőházának 338 kéken romáini nyelvem tianítotít és ezt az állapo^tot kívánja fennitairtani a-háború végiig, akkor helyesen ég igazsiágosaini jár el és messzemenőeni 'méltányosaim .a román nemzetiségi szemponitjából. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A legfőbb (különbség

1 azonban miem ïs a számarányban,, haneim abbani mutaitkozik, hogy 'nálunk jogtállappt, állandóság és biztonsági van,, (Ügy van! Úgy van!) Miniden roimán szülő ttudhatja, hol, milyen iskola működik, müyeinl Miyeíiven tanulhat gyermeke. Dól-Erdélybeiii azonban az állandó bizonytalanság megöli a masgyar kuittűrmuaiikát. (Ügy van! Ügy vant) Ma itt, holnap ott zárnak be eigy magyar iskolát és ha egyikiet-másikat esetleg újból engedélyezik is, a bizonytalanság Damokles^kardja ott függ állandóam valamennyi felett- (Ügy vanf Ügy van!) Nálunk az állam végezteti a román myeivű oktatást és fizeti a körülbelül 700 román: nemzetiségi tanítót, míg ott az állam eigy, vasat sem áldoz, é&< a magyarság a miaiga filléreiből tartja el felekezeti tamítóit. (Egy hang a baközépen: Hol vaml a kölcsönösség?) Tudom, hoigy tárgyalások folytok Magyarország és Románia (között bizonyos iskolai

1 kérdésekben. l'Tgy látszik, a románok a, tárgyalásokat akarták kedvezően befolyásolni, másszóval« úgy is mondhatnám, presszionálni, ezeknek az iskoláknak bezárásával!. Példátlan ez a durvaság, amely minden ofkot és ürügyet felhasznál airra, hogy deleid elvi magyar életünket egy-egy lépéssel, hátrább szorítsa és felháborító az a rosszhiszeműség, amely mindera a magyarság ellen elkövetett aitro ci tást retorziónak aikiar feltüntetni. (Ügy van! Úgy van!.— Egy hang a jobboldalon: Hitványság!) Mint már említettem, a, magyar iskoláknak ez az állandó' zaklatása nemi egyedülálló tűmet, hanem csak részlete a délerdélyi magyarok' élete lehetetlennél tevésének. (Úgy vam! Úgy van!) Ismerjük a munkaszolgáltait embertelen, szovjet módszerekre emlékeztető rendszerét Romániában. (Ügy van! Úgy van! —- Fe

1 Hálások: Ember'elem!) Nálunk is van munkaszolgálat. Lehet, hogy sokszor kemény ez^a szolgáltait, de megfelelő élelmezéssel, megfelelő elszállásolássá] (Nagy László: Sohasem .oilman, mint az oláhoknál!) mindenkor jobb körülményieket nyújt a munkaszolgálatosnak, mint a front, vagy a megszálló csapatszolgálat, amelyet saiját fiaink végeznek. (Ügy van! Úgy van!) Ugyanakkor a román munkaszolgálat! már olyan súlyqssá és, elviselhetetlenné vált a rossz elhelyezés, a rossz élelmezés és a durvái bánásmód miatt, hogy aki nem akar munkatáborban elpusztulni, kénytelen átszökni ai határon, teljes bizonytalanságban, az anyagi és eirkßlesi romlás útján hagyva családját. (Úgy van! Úgy van! — Gaal Alajos: És a paratifusz vészének teszi ki!) A hatósági atrocitások sorából csak a legutóbbi állatrekvirálásolkat akarom még megemlíteni. (Halljuk! Haljuk!) Néhány nappal ezelőtt kizárólag magyaroktól marhákat, ten nyészállatokiatt

1 rekviráltak és a kisgazdának egy étien fejős tehenét sem Mmélték; de ami a legfelháborítóbb, a megváltási ár 72 báni, vagyis 2-5 fillér volt élősúlyban kilogrammonkint. (FelkiáltásőH: Hallatlan! — Vozáry" Aladár: A szövetségesek! — Zaj a Ház minden oldaláw. — Vozáry Aladár: Talmi szövetségesek!) T. Ház! A miniszterelnök úr legutóbbi beülése J.943 november 17-én, szerdán, iszédeben itt a Házban helyesem mondotta, hogy mi niem akarunk a viszonosság álláspontjaira helyezkedni és néni volna, a magyar állaim szempontjából helyes, észszerű és hagyományaink-, hoz hű politika, ha azért, miért Dél-Erdélyben magyar testvéreinket sanyargatják, mi itthon magyar állampolgárokon akarnók ezt megtorolni. De éppen ilyen helyesen, mondotta a miniszteirieilnök úr azt is, hogy ha seimmi más eszköz nem marad hátra, végső esetben mégisi esek ehhez leszünk kénytelenek nyúlni ;(Hosz^ szanüarjó éiénk helyeslés és taps,) T. Ház! ROL. mániával tu'dtouima'l szövetséges viszonyban' vagyunk, (Vozáry Aladár: Talmi-szövetséges! — Zaj.) illetőleg legalábbis közös szövetséges oldalán állunk. Tűrhetetlen, hogy magasabb szempo.nltok diktálta fegyelmezettségünkkel) ilyen módon éljenek vissza (Ügy van! Úgy van!) és míg mi aia európai konszolidáció érdekében az eimbeiriességeit tartjuk szóm előtt, ők (koholt mesék rieitarziójdként magyarságunkat irtják, odaát. (Ügy van! Ügy vom!) Interpellációm célja éppen az, hogy kérjem a miniszterelnök urat és a külügyminiszter urat, hogy még fokozottabban kövessenek el mindent a délerdélyi magyarság hathatósabb védelmei érdekében (Ügy van! Ügy van!) és ha a kultúra, diktálta eszköz nem használna, a legerősebb eszközökéi sei riadjanak vissza ai magyarság érdekében. (Ügy van! Ügy vo%i! Hosszakíartó élénk, hefypslés és taps a Ház miniden oldalam.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólani. Ghyczy Jenő külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halijuk!) Teleki Bélia gróf úr interpellációjára a következőkben vaigyok bátor ia| választ megadni. A román kormány folyó évi október hó elején azokbani az iskolákban, amelyeket az interpelláló képviselő úr felsorolt, — tehát a nagyemyedi Bethlen-kollégium református gimnáziumában, a, brassói református leány-algimr náziumbam a brassói frú felsőkereskedelmi és leány felsőkereskedelmi iskolában elrendelte a talnítás felfüggesztését. A román kormány ezeai intézkedésének előzménye az, hogy az erdélyi és keleti visszacsatolt! területekéin a románt kormány ismételten kérte a magyar kormánytól a felekezeti oktaltás bevezetését- Méltó.ztatnak emlékezni arra, hogy a trianoni szerződés áltál Romániához csatolt területeken a román kormány ai görögkaitoíikus és görögkeleti felekezeti oktatást államioisítoítta.. Amikor ezek; a területek az anyaországhoz, visszatértek, a magyar kormány ezt a. rendszert vette át és ezt a rendszert tartottal fenn a mai napiig. (Élénk helye slésl) A román nemzeti kisebbséget tehát semmiféle sérelem niemert'e azáltal, hogy ÉszakErdéilyben eddig méig ai felekezeti oktatást nem vezettük be, mert nem tartható kisebbségi sereimnek az, a, rendszer, (K. Vozáiry Aladár: Amielv már megvolt!) amelyet akklor vezettek be, (Élénk) felMaMások: Ők maguk, a\ románok vezeték be! — Ügy van! Úgy van!) amikor Észak-Erdély románsága többséget altkiotó nép volt. (Ügy vaw! Üay VÖM!) A felekezeti oktatás be nem vezetése azért sem aükóithat még kisebbségi, sérelmet, mert a miaigyar kormány biztosítja, az északerdélyi románságnak, hogy ügyi középiskolai, mint népiskolai, elemiiskolai tanulmányait! saját anyanyelvén! folytathassa. (Üffor van! Ügy van!) Nagyon nehéz iskoilákiérdésben összehasonlítást és párhuzamot vonni az északerdélyi és a déletrdélyi viszonyok között, mert Dói-Erdély-