Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. f elsőbat'ogi egykori Koháry Coburg •(kastélyban-, a legkorszerűbb elvek szerint megszervezendő új művésztelep • létesítéséről kívánoh gondoskodni. (É.énk\ helyeslés.) Köszönöm, hogy Szabó Zoltáni képviselőtársam erről oly meleg elismerő szavakkal emlékezett meg. Méltóztatnak tud<pi, hogy az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács által a közelmultban pályázatot hirdettettem annak tudományos megvilágítására, hogy ai magyar faji szépségeszmény miképpen nyilvánult meig eddig a magyar művészetben s miképpen lehet -előmozdítani annak érvényesülését művészetünk jelenbori és jövőbeli fejlődésében. A közeljövőben újabb pályázatok; kiírásáról i-s gondoskodom, amelyek majd a kérdésnek immár művészi alkotásokkal való megvilágítását célozzák. T. Ház! A világon a magyar-országi közgyűjteményekben van a legszebb népvándorLáiskori muzeális anyag, (Úgy vttril! Ügy vam!) mindenkép pein, szükségesnek ítélem tehát, hogy ebből az anyagból a Magyar Nemzeti Múzeum kitűnően felépített szervezete keretében az első lehetőségkor felállíttassák az önálló uépvándorláskori múzeum. A magyar földben, megtalálható a népvándorlás összes feltűnt és elbukott népének emlékany-aga. Ez azt bizonyítja, hogy ezen a földön számos -nép viharzott át. de gyökeret verni egyik sem tudott. (Úgy van! Úgy van!) Az egyedüli nemzet ai magyar, amely itt most már tizenegy évszázada államot tud alkotni. Ennek a múzeumnak tehát nemcsaki tudományos jelentősége volna., hanem igen nagy politikai jelentősége is. (Hóman Bálint: Ez igaz!) A megoldásnak itt a legnagyobb akadálya az a szinte katasztrofális helyhiány, amnelylyel -a Magyar Nemzeti Múzeum, küzd s amelynek megöl dásárla a miai idők — satinos — nem alkalmasak. Nagyrabecsült elődöm, Hóman Bálint (Éljenzés jobbfelvi.) már jelentős kezdeményező lépésieket tett éttereim akikor, amikor megszerezte ai Nemzeti Múzeum számánai a, múizieum: épületö mögött a Festetics-palotát!, az Esterházy-palotát és a Nemzeti Lovardát. Sajnos, az általa, céltudatosan megkezdett Programm toyábbvitelét a háború megakadályozta. Hiszem azonban, hogy, ha ai Magyar Nemzeti Múzeum helyhiánya megszűnik. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum tudós elnök© lesz az első, (Éljenzés.) aki majd javaslatot tesz a népvánr domlájsikori^ múzeum megteremtéseidé-. (Hóman Bálint: Már meg is tettem, mindjárt a miniszter úr hivatalba lépése után!) Itt válaszolok röviden Hokky Károly és Szabó. Zoltán t. képviselőtárs admniak. akik a néprajzi múzeum kérdését is szóvátették. A néprajzi múzeum gyűjteménye igen értékes, de ott is helyhiánnyal küzdünk. A szabadtéri múzeum kérdése tanulmányozás alatt van és ebben még elhatározás nincs. T. Ház! Szólanom kell még egészen röviden ia, levéltári ügyről. (Halijuk! Halljuk!) A múzuemok kincsei és a műemlékek mellett — mint méltóztatnak tudni —- nemzeti történelmünknek igen fontos forrása a levéltárak §kle-vélanyaga. Nemcsak az, állami és közhatósági levéltárak oklevélanyiagára gondolok itt. hanem a családi és magánlevéltárak kortörténetileg hasonlóképp becses anyagára is. -Ezért támogatok egyrészt olyan tudományos törekvéseket, , amelyek a levéltáraikban rejlő kincseket feldolgozzák ; és nyilvánosságra hozzák, másrészt azonban múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy az ország területén M'iio'] és ülése 1943 november 17-én, szerdán. 397 bárki tulajdonában lévő levéltári anyag fennmaradása biztosíttassak és gondoskodás töretén jék arról is, hogy ez az anyag elsősorban a szaktudósoknak- da közérdek és jogos magánérdek esetén a nagyközönségnek is nehézség nélkül rendelkezésére álljon. (Helyeslés.) A magyar levéltárügy rendezését tehát mind a nemzet összessége, mind az egyesek érdekében szükségesnek vélem. Megfelelő levéltári törvényre van tehát szükség, amelynek előkészületei — amint már említettem — majdnem teljesen a befejezés előtt állanak. T, Ház! Szükségesnek érzem, hogy — bár a mai vitában erről talán nem is esett szó — néhány mondattal kitérjek a magyar mozgófényképgyártás ügyére is (Halljuk! Halljuk!) és itt két körülményre l-egyen szabad felhívnom a t. Ház figyelmét Az első a következe. Azok, akik arra hivatkoznak- hogy mennyivel jobbak a Magyarországon bemutatásra kerülő külföldi játékfilmek a magyar játékfilmek nem sikerült darabjainál, elfeledkeznek arról. hogy Magyarországon nem mutatnak, he minden külföldön készült filmet. Nem feltevés, hanem kétségbe nem vonható tény, hogy az idegén államok filmprodukciójából külföldre, tehát Magyarországra is csak a jobb, illetve az átlagon felüli filmet- exportálják. (Albrecht Dezső: , Nekünk is úgy kellene!) A külföldi filmgyártóknak éppúgy vannak rosszabbul, sőt egészein rosszul sikerült .alkotásaik, mint a magyar filmgyártásnak. Ezek azonban külföldre s így Magyarországra sem jutnak el Hibás tehát az összehasonlítási alap okker. amikor a bírálók nem a rossz magyar filmet hasonlítják össze a rossz külföldi filmmel, hanem iá rossz magyar filmet a jo, vagy leg allábbis johbiminőségű (krülföldi filmeméi. Ne higyje senki, t. Ház, hogy amikor eztmegállapítom, ezzel a magyar filmek színvonalát kívánom védeni, de mégis szükiségesnek érzem, hogy a túlzott kritikát iparkodjam a tárgyilagosság felé vezetni. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy Magyarországon szép számban gyártanak rbmss filmet (Derültség.), éppúgy, mint a viliág minden tájékán s valóban mindent el kell követnünk, # hogy a rossz filmek százalékaránya ne tengjen túl a gyártás, menynyiségébeni, T. Ház! A másik körülmény» amelyre a bírálókat figyelmeztetni szeretném 1 , az, hogy amikor a filmgyártás terem állandóan állami beavatkozást és irányítást követelnek 1 , elfeledkeznek arról, hogy aiz állami irányításnak és beavatkozásnak! eílső feltétele, vagy 'ha talán nem. isi eliső, de> kétségkívül a legelsők között lévő feltétele, amint az különben külföldön- is megvan, az; állam részéről megnyilvánul ó ainyagi támogatás. Ez pedier Magyarországon egyelőre még hiányzik, illetőleg még csak igen kis mértéikiben van- meg. (Padánvi Gulyás Jenő kösbeszal) Padátnyi Gulyás Jenő t barátom ennek ai kérdésnek igen alapos ismerő je és azt hiszem, hogy ezekben a fejtegetésekben egyetért velem. Ha valaki nálunk minőségil filmet kíván gyártani, az államtnalki nincs módjában vállalni azokat a terheket, amelyeket a film gyártója kockáztat. A tők© pedig, sajnos, akár zsidó, akár keresztény tőke. mindig óvatos^ szeret kitaposott ösvényeiken járni. Magam is mélyen elítélem azonban azt, hogy ai mlagyar film-
