Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

's 382 Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1943 november 17-én, szerdán. keresztül az egész magyar ifjúságnak mérgezi meg lelkét az aa oktatószemélyzet, amely mo­hón és céltudatosan romboló szándékkal szál­lotta meg az országban a katedrákat. Hála Istennek, az az idő elmúlt s Trianon összeomlása után a magyar Géniusz mindent lebíró ereje kiégette a magyar közoktatásból a fertőző gócokat és helyreálította az egészséges magyares keresztény szellemnek a működését. T. Házi Az elszakított magyarság közokta­tássá Trianon után új helyzet elé került, a ha­gyományokon felépült magyar közoktatás át­ment a megszálló hatalom kezébe. A magyar nemzeti gondolat az üldözés elől az egyházi is­kolák falai közé menekült. A magyar állami is­kolák megszűntek, de bezárták a'felekezeti is­kolák százait is- Ezt a kultúrpolitikát a meg­szállók hazafiságnak nevezték. T. Ház! Legyen szabad azt mondanom, hogy ,a 22 éves megszállás az erdélyi magyarság szel­lemi küzdelmének a hőskora volt. Mi a gyűlö­let és az erőszak hazafiságával a mi hazafisá­guníkat, a* jognak, az igazságnak és az embe­riességnek ,a hazáfiságát szegeztük szembe, (Él­jenzés és taps) és megindítottuk azt a* harcot, amely a magyar szó és a' magyar betű szabad­ságáért folyt 22 esztendő alatt. Olyan harc volt tez, t. Ház, ameilyre éni mia sem; tudok minden meigimdultság nélkül gondolni, amihez foghatót elképzelni nem lehet. Az esküt, nem tett tanítók és tanárok százai lépjek sotroimpóba. Felemelő tudat volt látni, hogyan acélozták meg az ere­jét ezeknek a derék és lelkes magyaroknak. Né­pünk üldöizietése az örök magyarságnak ezek az elszánt apostolai más hiányában súlyos élet­1 gondokkal is küzdöttek és hogy milyen volt azoknak a helyzetié is, akik a megmaradt isko­lákban tanítottak, elég csak annyit mondanom, hogy havonta ailier 50—60 pengőnek megfelelő fizetést kaptak, mégis teljesítették mindany­nyian a kötelességüket a börtönökön keresztül is. (Éljenzés.) Ez a munka tartotta meg aiz erdélyi fiatal­ság' lelkét magyarnak. Az erdélyi magyarság soha, meg nem alkuvó magyarságával 22 éven át mindig hirdette, hogy Erdély elsziaikít­hatatlanul integráns része az ezeréves hazának (Éljenzés és íaps.) Valakrazt kérdezhetné most, hogy talán a megfelelő történelmi távlat 1 hiá­nyában még le sem mérhető pontosan a jelen­tősége és eredménye ennek a becsülettel meg­harcolt kisebbségi küzdelemndk, talámi le sem mérhető az, vájjon arányban állott-e az elért eredmény a mindent odaadó szolgálattal, vájjon nem csupán egyéni tragédia' volt-e a harcban elesett küzdőknek a sorsa. Mi mindig úgy éreztük, t. Ház, hogy való­ban igazi és nagy siker volt az a szolgálat, amely Erdélyben a nemzeti öntudat ébrentar­tását, annak gyarapodását és a magyarság leki ere jeniek magasfeszültségű izzását ered­ményezte. (Éljenzés ai szélsőba^lda^on.) Mert mit is tettek ezek a megszállott lelkű tanítók, tanárok fajtájukért, nemzetükért 1 ? Megcsinál­ták az állam védő .oltalma nélkül az iskoTán­KTvüli magyar közoktatást. Ti tokiban, jártak be legén yegrletekbe tanítani, előkészítették a mia­gánházakllan a masryar gyermekek szájait ma­ffvarországi vizsgákra ég bár az ügynöki, rak­tári vagy üzenii foerlalkozás sovány kenyeret nyújtott nekik, mésris m'nden alkalmat fölhasz­nálva vállalták, hogy járják a vármegyét, és •* (M-jp'siszek a masryar isrét. Ebben nem akadá­lyozta meg őket a csendőrszűrony, sem 1 a leg­mostohább időjárás. Megcsinálták a magyal' kultúrházakat, ahol csillogószeímű, rongyos­ruhájú kicsi magyar gyermek szavalta Petőfit. Lábát megvetve az ezeréves, talajon, fejét_ fel­szegve mondta: »Itt születtem én. ezen a tájoini«, »Ez a város születésem helye«. Büszke elég­tétel azoknak, akik nevelték és tanították eze­ket a gyermekeket, hogy az a magyar fiú ma a keleti front tűzesőjélben szorítja kemény kéz,­zel a fegyvert ipgy van! Ú'gy vem! a középem.) és megvédi a szülőföldjét. így tanították meg a mi fiatalságunkat arra, hogy ki volt az ország alapítója, kik voltak az ezeréves múlt nemzetépítő királyai és nagyjai. Megtanították, hogy volt költőnk, aki megírta a Szózatot, volt költőnk», aki megíra leggyönyö­rűbb nemzeti r imádságunkat, a Himnuszt, amelynek fenségesen felszálló dallaimához az égiből hallgatni leszálló angyalok szárnyaikkal verték az ütemet. T. Ház! Volt Váradon egy iskolaigazgató, akinek emléke ma is felmagasodik előttem. Ez a lelkes magyar tanító vizsga utáni minden esztendőben felvitte lakásába növendékeit és az ajtót bezárva; azt mondta a fiúknak: Síroimfcan sem tudnék nyugodni, ha meg nem tanítanálak titeket a legszebb magyar imádságra. Leült a zongorája, mellé és már fel is csendülteik, ja drága akkordok. En mais hiszemi magyar hi­temmieî, hogy ezt a leickeórát hallgatni a,z égből valóban leszálltak az angyalok. T. Ház! Méltóztassanak megbocsátani ,hogy ezekéit idehoztam, de azzal, amit elmondtam, emléket kívántaim) állítani a; magyar kisebbségi küzdelem hŐsénielk, az erdélyi magyar tanítónak. (Tup$ a ház minden oldalán.) És őrizze a hálás utókor emlékét a' magyar tanító harcos társá­nak, az erdélyi magyar keresztény egyházak papjainak mindankorii öníeláldozió miunká­jukért, (Elemzés a jobb- es a baloldalon.) T. Ház! Trianon után arról is meggyőződ­hetett a magyarság,, hogy a neniízetért megho­zott legnagyobb áldozatnak nem egyedüli r ki­fejező formája a hősi halál, hanem a hősi élet­tel is meghozhatjuk a legnagyobb áldozatot, amikor szenvedéseken keresztül felajánljuk & megpróbáltatási mindén nyomorúságát a hazá­nak, amikor 'letesszük a küzdelmes élet szen­vedéseit a haza oltárára. Ez is nagy és hősi tett. Akkor is feláldozzuk magunkat, amint­hogy feláldozták hősi életüket az elszakított területeken élő magyarok, de a trianoni ország magyarjai is, mert a megosztfluatatlan magyar sorsközösségeni keres-ztül mi, erdélyiek, min ~ dîg megéreztülk a másik testvér szenvedéseit, a gyökér megérezte Erdélyben, mint rázza és tépdesi a vihar a trianoni csonka, törzset. Oson­kaországi magyar, erdélyrészi mlagyar f tehát egyaránt tényezői voltunk annak a történelmi küzdelemnek, amely végül is a ^nemzet feltá­madása h n 7 , veze+ett, (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Amikor - rátérek a kultusztárca költségvetésére, ki kell jelentenem, hosry pár­tom!, az Erdélyi Párt, olyan, művelődéspoliti­káért küzd. amely a magyar múlt nagy na­gvomárvaiból és népi műveltségünk erteké­ből táplálkozik. Meggyőződésünk, hogy törté­nelmi hivatását a nemzet csak úgy és akkor töltheti be. ha népi és 1 történeti magyar mű­veltség határozza' meg a nemzet minden réte­gének gondolkodását, érzésvilágát és erkölcsi magatartását. Miután ezt az irányt látom ér­vényesülni a kultuszikormánynál. örömmel üd­vözlöm az előttünk fekvő költségvetést. T. Ház! Örvendetesnek tartom, hogy éppen

Next

/
Thumbnails
Contents