Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
378 Az országgyűlés képviselőházának 338. növekvő számaránya és ereje, a magyarság nevelésének ügye iskoláikat 'kíván a Délvidékre, aameílyieknek megszervezésie és magterem tése — jól tudóim — a ikultuszkormányzat programjában is benne van ós én bízom a miniszter úrban ós az ő lelkes gárdájában, bogy ezeket meg is fogja, teremteni. T. Ház! Még egy komoly problémát: tkell, hogy felvesselki A megszállás ideje alatt a Délvidéken, különösen a középiskolákban, egészen más, a magyar rendszertől teljesen eltérő tandíjírendeliet volt érvényben. Ennek a tandíjrendeletnek azi alapján mindazok, aküknek a szülei évi 80 pengőnél hevesebb adót fizettek, teljesen ingyen, tandíj mentesetni tanultak.. Azok, akiknek a szülei 80 pengőnél több, de száz pengőnél kevesebb adót fizettük, az alsó osztályokban évi 7'50 pengő tiaindíjat, a felső osztályokban pedig 10 pengő tandíjat fizettek. Ez az arány azután fokozatosan emelkedett, mindig az egyenesadóhoz mérve a tandíj nagyságát. Most méltóztassék elképzelni, hogy a felszabadulás utam a Délvidéken egész sereg magyar gyermek került abba ,a helyzetbe, hogy amíg a szerbeík alatt tandíjmentesen végezhette a tanulmányait, mert egészen szegény volt, a magyar rendtartás szerint tandíj fitzetésére volt kötelezve. Annakidején a kultuszkormányzat figyelmét fedhívtnki énre a körülményre és a kultuszminiszter úr segíts egünkre sietett és rendeletileg biztosította a növendékek számára és tanulmányi eredményére való tekintet nélkül a tandíjmentességet. A követlkező tanévben azonban újabb nehézség előtt álltunk, mert hiszen az említett kedvezmény csak egy évre szólt; a kultuszminiszter úr közbenjárásunkra« a legnagyobb készséggel hosszabbította meg azután a következő évre is ezt a kedvezményt, sőt az utánakövetkiező években is megkaptuk ezt a kedvezményt. Ezért erről a helyiről is bála® köszönetet mondok, azonban ugyanakkor nem hallgathatom el aggodalmamat a tekintetben^ hogy a magyar tandíjpolitika bizonyos revízióra szorul. Mély tisztel ettél kérem a kultuszminiszter urat, vegye fontoléra, vájjon nem lehetne-e ebben a korban, amikor Oncsa.-házak százait és százait építjük, ebben a korban, amelyet! szociális kornak nevezünk, amikor éppen a kisember megsegítése áll előtérben, egy szociálisahb, egy igazabb, egy újabb, egy modernebb tandíjrendszert szervezni. T. Ház! Meggyőződésem aizi, hogy az államnak lényeges többjébe kerül egy növendék, mint az a száz pengő, amelyet minrt tandíjat fizet a növendék. Ha pedig többe kerül az államnak egy növendék tanítása, mint' az a száz pengő, akkor az ai tandíj, amelyet az a szülő lefizet, csak egy resize lehet nmntak a költségnek, amelyet az állam az ő fiára elkölt. Milyen jogon vegyék el a tehetősebbek a tehetségesebbek elől azokat a helyeikéit, amelyekért a túlnyomó többletet tulajdonképpen # az állam fizeti? Ám legyen a tandíj annyi, amennyibe tényleg belekerül az államnak és fizessék meg azok, alkik tehetősek,, dei ugyaniakkor a szegénysorsúak, a sokgyermekes családapák tandíjfizetése töröltessék el, ne sújtsuk még tandíj fizetésével is azt a szülőt, aki éppen eléggé tesz eleget kötelességének azáltall, hogy ruházza, élelmezi aizt a gyermeket, akit tulaj donkjéppeu a hazának nevel (Heresies.) T. Ház! Amikor felserdül egy ifjú és katonának megy, az állam vesz nieki puskát, kardot, sapkát, minden felszerelést. Ezzel szemben ülése 19 t 43 ' november 17-én, szerdán, kérdem, hogy amikor az a tanuló gyermek tulajdonképpen az állani művelődésé*, aiz állam érdekeit viszi előre, akkor miért nem az állami viseli ennek a gyermeknek tanítási költségeit. Miért sújtjuk azt a sofcgyermekesi vagy akár csak egygyermekes apát is, aki fiút vagy leájTiiyt, szóval utódot nevel a hazának, még a tandíjfizetés kötelezettségénél ml Ha ez a tandíj teljes egészében fedezné a tanittatási költségeket, ha lényeges könnyítés volna az álLamháztairtásban, akkior azt mondanám, hogy nemi lehet rajta változtatni és maradjon meg, meggyőződésem azonban az, hogy az a körülbelül íj millió pengői, amely a középiskolák tandíjjövedelme, nem jelenti az egész tanittatási költséget. Szóval egy új, modem magyar érdeket védő és magyar érdeket előse-srítő tandíjremdelet előkészítésével szolgálnék leginkább a felszabadult területeik 1 lakosságának fejlődését és magyarniaiki maradását. T. Ház! Meggyőződésem, hogy mint eddig is, minden probléma megoldást fog nyerni kultuiszkormányzatunk igyekezete folytam. Éppen ezért, bizalommá!! a miniszter úr és gárdája iránt, a költségvetést a magam és a délvidéki képviselők nevében elfogadom, (Élénk helyeslés a iobboldaion és a középed. — A. szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra kövotikeziki? Tliuránszky Pál» jegyző: Budimízky László! Elnök: Büdinszky László képviselő urat illeti a szó. Büdinszky László: T. Ház! Annak a nagy tanácsteremnek ajtajíáni, amelyben a ' magyar kultúrprobiémákat kell majd megoldani és amelyet • olyan megrázóan festett meg Rajniss Ferenc igen t. képviselőtársam, ott dörömböl a magyar élet minden kulturális kívánsága, a magyar népnek minden tudnivágyása. minden kultúrszükségielete. Ezeket a kultúrprobléináfcat azonban a mai rendszerében nem lehet megoldani. Szükséges ehhez a kultúrpolitikai szervek teljes átalakítása, a tanítás anyagának, az egyeteímekinek, a tudományog, intézeteiknek, a tudományos társulatoknak teljes, szerve«, új összhangba hozása, átszervezése, munkásságukmák új alapokra fektetése* szükséges továbbá új intézményeknek, — csak úgy hirtelenében mondók egyet-tkettőt — népművészeti iskoládnak, filmkainnaráikmak, újságírói főiskolának létesítése, mert csak ezeknek megvalósítása után lehet ezeknek a kiuMúr problémáknak megoldását várni. A ma rendszerében' mit lebet tenni, t. Hú//: Minden elpusztulhat ebben a nagy világégésben, ebben a nagy vihariban, de ha van sajátos nemzeti szelLeme egy népnek, akkor öTÖk léte biztosítva van. A nagy világégésben, amely állig fegyverbe állította az egész nem zetet, minden tekintetben harmónia kell, hogy legyen a nemzet életében és ez a harmónia feltétlenül szükséges, mert a fegyverekhez olyan szellem kell, amely jellemeiket, erkölcsös, bátor, kitartó férfiakat és nőket tereint. Ehhez a. harmóniához kell tudás, kell, hogy a nemzet tudományokban, művészetekben, a sport tekintetében fejlődjék, korszerű újításokat fel tudja dolgozni és így haladjon a magyar kultúra út j ám. Ha csak a nyers erő uralkodnék és irányítaná a nemzetek életét, akkor a kisi- és középnemzetek már régen elvesztek volna, elnyelték volna őket a nagytömegű, és nagverejű népek. A történelem azonban ennek éppen ellenkezőiét bizonyítja, mert minden el-
