Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

3^2 Az országgyűlés képviselőházának 338. próféta, dei ém azt mondom, hogy a nemzeti fejlődés és' az iskolák egységiei álliami és magasabb citiikiai szempontokból oda főig* vezeteti, hogy azt aiz utat fogja taposni, amelyet a többi nemzetek és államok, vagyis az egységes nevelés útját, ami pedig nem. lehet a négy hitvallásom és egyéb vonatkoizásokbaan széthúzó islkiola, ha nem az< egységesi állami alapon álló iskola». EK fogja á magyar nemzetet és fogja az ifjúság leikét kizárólag egysége sí'tleinii és ez fogja azi egységes nemzet fogalmát kiaillakítani. Ez meggyőződés dolga, amint mondottam, hiszem hivatkoztam arra, hogy két igen erős párt áll egymással szemben: és én a magam részéről: úgy; éreztemv hogy ezeket el kell mondanom. Többször elhangzott az ,a, kifogás, hogy aj IklüHuszminisztlérium a trianoni megcsonkítás után az^ álHóvíz jellegét; vette fel s hogy a kultuszminisztériumban szükség lett volna a szellemi felfrissülésére. Ém úgy látom, hogy a kultuszminiszter úr ezzel szemben máris eredményeket mulathat fel és ezzel szemben igyekszik ezt az, álláspontot meg jaiví tani. Arra gondolok, hogy amikor Haimkiss Jánosi egyetemi tanár uratl államtitkárnak vitte be (Étjenzés, a\ jobboldalin.) a kultuszminisztériumba, ezzl&l az új szellemmel a régi — nem mondom; hogy tehetetlen, • de talán a legjobb • hasonlattal . élve — állóvízbe, egy fei« mozgás jut bele. Azt szeretném, hogy azt ai betörést^ amelyj Haimkiss János á 11 am titkár úr kinevezésével történi! a kultuszminisztériumban, — hogy a modern hadászat nyelvén fejezzem ki magam — el ne reteszeljék vagy be ne kerítsék. (Derültség. — Szöllősi Jen«: Jól van! — R. Vozáry Aladár: Sündisznóba kényszerítik!) Amint említettem^ a kultúrpolitika és a nemzeti művelődés előbbrevitele éppoly felkészültségeit igényel ai kultuszminisztérium' részé-' ről, minit a háború vitele á honivédelmi minisztérium, a tisztikar és a katonák részéről. (EL Vozáry Aladár: Ez igaz!) Most méltóztassanak elképzelni, milyaní háborút fois: vívni az a hadsereg, amely nincs készen, nincs felszerelve ^ésmincs kiképezve. Ugyanígy állunk^ az országban a kultúrpolitika és a. művelődés terem. SoIkiain azt mondják, hogy ez forradalmi gondolkozás, márpedig a nemzetet meg kell óvni a forradalomtól. Ha mi nem érezzük meg az idők jelét és az idők követélményeit, akkor csakugyan! jön! a .forradalom, de azt nem,mi fogjuk megcsinálni, hanem ellemünk fogják megcsinálni. Ha pedig, a tüneteket felismerjülkt és olyan alkotásokkal visszük előbbre a nemzet életét, amelyek ennek a nem kívánatos fejlődésnek elejét ve- ' szi,k, akkor semmitől sem kieil. félnünk. Kötelességemnek tartom üdvözölni ä miriiszt.er urat a leány-leventékre vonatkozó rendelet meghozataláért amiről különben már Makray igen t. képviselőtársaim is említést tett. Ez a munka igen szükséges és sürgős leányaink nemzeti és keresztény, valamint .közösségi érzésben: való nevelése szempontjából. Köszönettel fogadom főként azt, hogy lehetővé tette a nemzetiségi iskolákba járó leányok részére, hogy szintén résztvehessenek ezeknek a leánylevente egyesületejínek a niumkájában. (R. Vozáry Aladár: Rendes nemzetiségi beszéd! — Taps jobbfelöl és a középen. — vitéz Jaross AndorrLátszik, hogy munkácsi! — R. Vozáry Aladár: Munkácsi nevelés! — Derültség.) De ezzel egyenrangú fontossága van a művészeti nevelésnek és. a művészetek ápolásának is. Különösen nálunk, olyan országban:, " ahol ülése 1943 november 17-én

y szerdán. annyi muzikalitás és tehetség van, a miniszter úrnak a jövőbeni gondolnia kell arra, hogy a középiskolákban tegyék kötelezővé a zeneoktatást és gondoskodnia kellene a megfelelő zenetanárokról, akik minden iskolában végezzék a zenetanítást. Készletkérdésekkel ez alkalommal nem akarok foglalkozni, azokat — különösen kárpátaljai vonatkozásban — kifejtettem már a bizottsági ülésen. Csak arra akarom felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy Munkácson volt egy Skolnoija Pomocs, »iskolai segély« nevezetű leányinternátus. Az impériumváltozás után hatóságaink a Skolnoija Pomocs vagyonát elkobozták, illetve az intézményt eladták és — ha jól emlékszem — a pénzt a tudományos társaság céljaira fordították. Nem tudom méltányosnak találni, hogy egy ilyen niagánegyesületet, különösen amikor az kultúrcélokat szolgál, — végeredményben leányinternátus, — eladhassanak. Éppen ezért kérem, méltóztassék s

lehetővé tenni ennek az intézménynek a visszaadását* hogy az eredeti céljának megfelelően fejthessen ki működést és ezzel elejét vegyük azoknak a megtámadásoknak és gyanúsításoknak, hogy a magyarság igyekszik megszüntetni a ruszinok intézményeit. Egyébként a miniszter úr személye iránt teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Rajniss Ferenc. Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Demkó Mihály t. képviselőtár saan (Éljenzés a középen.) a szabad ember és a jó magyar nmzetiségi ember szavával szólalt meg ebben a Házban (Ügy van! Ügy van! a középen.) és én ezt a magam részéről a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Az, hogy egyes kérdésekbein, más a felfogása, mint a miniszter úrnak, vagy ellenkező a mi felfogásunkkal, az — hála Istennek — nem számít semmit, mert éppen a megegyezés volna a baj, ha már kultúrpolitikáról beszélünk. Demkó igen t. képviselőtársamnak! azonban volt egy kijelentése a kultúra bírálatával kapcsolatban, azt mondta, hogy bizony példáikkal bizonyítható, hogy alacsony a kultúra szintje. Ez a megállapítás nem helye?:. Magyarországon nem alacsony a kultúra, (Úgy van! Ügy van! é középen.) hanem Magyarországon aránytalan a kultúra, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaodaonK) felső tagozódásában és alsó tagozódásában. S a kultúrának iá mai világban, a fejlődésnek mai rohanásában ebből az aránytalan-, ságból bizony sokszor veszedelmesebb betegségek állhatnak elő, mint egy olyan alacsonyabb szintű kultúrából, aimelyneik magva széles, erős, hatalmas rétegekbe ereszti le gyökereit. Demkó igea t. képviselőtársam a kultúrának és a forradalomnak egymáshoz való viszonyáról is beszélt. Az éin véleményeim az, hogy Inülönö^en a magasabb oktatás szellemiségében benne kell lennia az emberi fejlődés: és a kultúra forradalmának azért, hegy a csőcselék forradalma be ne következhessek. A felső oktatás neim a dolgok töikéletes lerögzítésére való, hanem a szellemnek bizonyos mértékű becsülete^ forradalmasítására. A főiskola a jövendő előkészítése, bizonyos értelemben rövidebb idő