Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1943 november 17-én, szerdán. 369 fenn, voltaképpeni méltánytalanul kettős adózás terhét viselik. (Ügm\ man! Úgy van!) Először az áiltalárJos adózás révén hozzájárulnak az egyéb iskolák /fenntartásához és azután aiz ő külön adózásuk révén hozzájárulnak saját iskoláik fenntartásához- (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez mit jelent, azt méltóztassék megkérdezni a pénzügyminiszter úrtól, akinél 'nyilván van tartva, hogy vámnak oly am középiskolák, amelyek 1 100, 200, 300 százalékos felekezeti és iskolai adót kény telének fizetni. (Igaz! Úgy van!) Mi a. felekeze ü oktatás fenntartásának álásponflján vagyunk, azonban, hal em ígv megy tovább, akkor a felekezeti iskolák egymásután kénytelenek' beesuknd a kapuikat és amint látjuk a költségvetésből, az állami iskolák száma ugrásszerűen .ai felekezeti isikiolák egy 1 részének a rovására növekedik. Ezzel 1 a kérdéssel kapcsoiratbaiff még arra. szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy méltóztassék foglalkozni azzal az egész csomó tervvel, melv egy általános népiskolai adó kulcsainak kivetésére vagy megállapítására, stb. jött létre. Méltóztassék ezek közül a tervek közül aizt, amelyik ai legegészségesebb, a leghasználhatóbb, kiválasztani és annak alapján ezt a kérdést megoldani. A végső szükségben vannak ezek a>z, iskolák ési azért hathatósain kérem az igen t. minfoizter úrnak különösen erre a pénzügyi kérdésre vonatkozó jlóindulaíú figyelmét. T>3 van ennek a kérdésnek egy másik oldalhajtásia is, és ez a felekezeti és iskolai adó egységes kezelésbe vételének és tartásánaik kérdése. Tudjuk, hogy az iskolákat fenntartó felekezet, hogy kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, adót vet ki a felekezethez tartozó hívekre az állami egyenesadókniak alapján, tehát, ai föld-, a ház- és az általános kiereseti adó alapján. Ezeket az adókat közadók módjára lehet behajtani. Mi azonban a gyakori art 1 Ez ugyanis csßfc az elv. A gyakoriéit az, hogy ki kell mutatni az év végén a hátralékosokat, és az adófizetőknek rendesen 80—90%-a hátralékos. Amiktor behajtották az állami egyenesadókat, a vármegyei adókat, a községi adókat, tehát minden adót, amikor ki van facsarva az adóalany, akikor kerül sor az egyházi, a felekezeti, az iskolai adóra. (Úgy -mm!) Ennek azután szomorú következményei az lett, hogy sokszor öthat hónapom kieresatül. nem kaptáik meg a felekezeti taaiítók helyi illetményeiket Hogy ezen javítsanak, tették lehetővé az illetményeknek a Központi Illetmény hivatalból való kiutalását. Ennek előfeltétele azonban az, h'Ogy a felekezeti adó, nevezetesen aiz iskolai adó^ egységes kezelésbe vétessék. Egy költségvetés elkészítésénél természetesen a mindenkori reális szükséglet az irányadó és ennek^ (alapján kell megállapítani az adót. Most megjelent 1943-ban egy rendelet, hogy csak abban az esetben marad meg ez ia>z adó egységes, kezelésben, ha a 35%-ot necm haladja meg. Ez a helyzet teljesen lehetettem (Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez 1 nem kiultu^zminisz,teri rendelet!) Pénzügyminiszteri rendelet. Lehetetlen ai helyzet, mert a helyi hozzájárulás szorzószámát méltóztattak l'20ról 2'50-.re. emelni,, tehát a helyi hozzájárulás több. mint száz százalékkal emelkedett, azonkívül itt vámnak a dologi kiadások,. Hogyan tudjuk ezeket előteremteni, ha nem vetünk ki annyi adót. amennyi annak az öisszegneiki előteireimtésére szükséges, amely ezeket a kiadásokíat és szükségleteket fedezi? Ez egészíen logikus. A következmény az lesz, miután fel kellett emelni az adót, és ennekr folytán ez az adó kikerül az egységes kezelésből, hogy megint bekövetkezik az a szörnyű helyzet, hogy éppen a mostani katasztrofálisan) súlyos időkben a tanító'k és alkalmazottaik hónapokig nem fogják megkapni a maguk illetményeit. Nagyon kérem à miniszter urat, feltétlenül méltóztassék ezt megakadályozni. A tanítók'és tanárok fizetésének, kérdése kérés formájában a legtöbb szónok, ajkán felszínre került. Én is csatlakozom ehhez. Természetesen a nemzeti életneki egyik legfontosabb területén dolgoznak ezek, a neimzetniek a napszámosai, (R. Vozáry Aladár: A béke vitézei!) a béke harcosai és vitézei. Voltaképpen nagyon örülnék, ha egy szegény tanítónak, mint a nemzet napszámosának, annyi fizetése volna, mint amennyi ma egy napszámosnak a jövedelme. Ne méltóztassék azután írásbeli munkákkal tülterheltetni a tanítókat. Ezeknek úgyig. tömérdek dolguk; van. Most el kellett készíteniük a tananyagbeosztást. Ez óriási munka. Jóváhagyták azzal aiz utasítással, hogy ezt másolják le és küldjék el a kerületi iskolalátogatónak. Ennek nem látom célját, azonkívül pedig ez óriási munkatöbbletet jelent éö nagy megterhelést, éppen ma, amikor az oktatással egyébként is el vanmiafc foglalva. Nagy őreimmel és hálával vettem és vettük valamennyien tudomásul a kántori kérdésnek legalább is 50%-ig vailó megoldását, csak arra kérném a miniszter urat, méltóztassék ezt a lehetőség keretében továbbfejleszteni. Van egy^ tiszteletteljes kérelmem a kolozsvári és a pécsi egyetemmel kapcsolatban. • A kolozsvári egyetemen azóta, hogy Sohef fier professzor úr szatmári püspök lett, a pécsi egyetemen pedig 1926 óta szünetel az egyházjogi taraszék. Ezt annakidején azzal indokolták, hogy takarókossági szempontok játszanak itt közre, közben azonban kineveztek Pécsre két profeszszort is 1 , az egyiket egy nem létező tanszékre, a másikat pedig egy olyami tanszékre, amelynek ott, Pécsett volt tanára. (Rajniss Ferenc: Tehát pénz volt!) A takarékossági szemipont ebben az esetben tehát nem túlságosan érvényesült. ^Nem ismerem a kolozsvári viszonyokat, a pécsieket azonban ismerem. A pécsi jogi kar tulajdonképpen a püspöki jogakadémiából nőtt ki, s a maga egészében beolvadt ez az akadémia a jogi karba. Tehát, hogy ennek valami myoma -legyen* talán mégis be lehetne tölteni ezt a világnézeti jellegű egyházjogi tanszéket. Azonkívül a pécsi püspök nagy áldozatot hozott az egyetem létesítése alkalmával, épületeket, templomot engedett át, és az egész püspöki könyvtárt átengedte haszinálatra. Talán a pécsi püspöknek ez az áldozatossága is valamiképpen honoráltathatnék az általános elvi okokon és szempontokon kívül azzal, hogy az az egyházjogi'tanszék ott betöltve lenne. Ami a levente-leány intézményt illeti, erről mostanábaiQi jelent meg a kultuszminiszter úrnak rendelete. Magát az elnevezést abszurdnak tartom: contradictio in terminis, mert hiszen a mai szóhasználat szerint a levente férfi ifjút jelent. (Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nemi tudott senki jobbat mondani!) Emlékszem rá, az Istenben boldogult tankerületi főigazgató úrral beszéltem erről a kérdésről és ő azt mondotta, hogy honvéd-leány inkább megfelelő lenne,, mint levente leány. (Szinyei Merse Jenő vallás és közokta-
