Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

3a8 Az országgyűlés képviselőházának 338, i nek. Szükség: van hogy nagyobb gondot fordítsunk a tanonciskolákban a szaknevelésre. Egész Erdélyben bárom olyan tanonciskola y an, amelyben be van vezetve a szakrajz, a többi iskolában csak általános iparosmevelésbeni részesedik a tanulóifjúság. Feltétlenül szükséges a felsőipariskolák számának szaporítása és egy á

i talán az iparosnevelés egyre szélesebbkörű fejlesztése. A művelődéspolitikának harmadik nagy feladata: a nemzet legszélesebb rétegeinek általános művelődését minden tekintetben elősegíteni. Ennek a célnak szolgálatában áll mindenekelőtt a népiskola és az azt követő polgári iskola. Helyesnek ítéljük, hogy a közelmúltban az oktatás legalsó fokán működő iskola nevét elemi iskoláról népiskolára változtatták. Ez a névváltoztatás kifejezi, hogy a nép az egész nemzeti élet alapja és a népiskolában együtt vam mindenki, aki később a nemzeti ©Let különböző területén, különböző foglalkozásban a nemzet hasznára szolgál. A népiskolai kérdésekkel kapcsolatban szerettein volna rámutatni egypár ,:.agyon égető erdélyi kérdésre. Egyik ilyen kérdés: a nemzetiségi vidékeken szolgálatot telj esi tő magyar állami tanítók égető lakáshiánya. Van olyan falu* — szinte szégyen elmondani -- amelyben tapasztott szobában, egy ágyban alszik a két magyar állami tanítónő. Vau. olyan falu, amelyben az iskolaépületben alszik a tanító, mert a faluban senki sem aid neki szálast, (ppy van! a középen.) Kolozs megye törvényhatósági bizottsága a belügyminisztériumhoz fordult, hogy az Oncsa. házakció keretében építtessen ezeknek fai tanitókmtak háziat. Az volt a< válasz, hogy ez nem, tartozik a belügyminisztérium hatáskörébe. (Rapes ányi László: Éljen a bürokrácia!) Az előterjesztésben szerepel, hoigy a ház megmarad a közjóléti szövetkezet tulajdonában, csak addig használja a tanító, amíg a kultusztárca nem tud tanítói lakást építeni. Ha felépüli a, tanítói lakás, akkor az előbbi ház a közjóléti szövetkezet tulajdomábai megy át és a közjóléti szövetkezet felhasználhatja, a maga tetszése szerintTisztelettel kérjük ennek a kérdésnek a lehető legsürgősebb rendezését. A rendelkezésre álló nagyoin rövid idő alatt csak néhány lényeges pontban! tudtam rámutatni arra, hoigy miképpen lehet és miképpen kell már most szolgálni a művelő déspolitikával a magyar jövőt. Rendkívül foniíbs ebben a szolgálatban a nemzeti szellemi vezetőinek és a társadalomnak a minisztériummal való együttműködése. Ezt bizonyítja legelsősorban a köz^ oktatási tanács megújítása és szolgálata. A miniszter úr eddigi ténykedéséből és nyilatkozataiból arról győződtem meg, hogy azt a szellemet, amelyet pártunk nevében töredékesen megszólaltatni kívántam, ő is vallja. Iránta való (nagyrabecsülésem és személyes bizalmam alapján) a kultusztárca költségvetését pártom és a magam, nevében megszavazom, (Éljenzés és taps a jobbolda on és a középen. — 'Megszólal' nak a Ház légvédelmi szirénái-) Elnök: A próbariadó tartaim'áPai az ülést felfüggesztem. (Sziineí utáni) ' Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. T. Ház! A tegnapi ülés folyamán a belügyminiszter úr beszéde alialtt Maróthy Károly képviselő iVr közbeszólt. A közbeszólást az elnöki emelvényen nem lehetett jól érteni, a ülése 1943 november 17-én, szerdán.gyorsírói jegyzetekből azonban _ megállapítottam, hogy Maróthy Károly képviselő úr köabeszólása a belügyminiszter! úr személyére sértő volt. Ezért a képviselő urat [rendreutasítom. Most folytatjuk a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének vitáját, A Vezérszónokok közül szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Variga Béla! Elnök: Varga Béla, képviselő urat illetH a saó- (Felkiáltásoki' Nincs je én! — Rajniss Few renc: Még légózik!) Jelentkezés© töröltetik. Utána szólásra; következik? Árvay Árpád jegyző: Kétihily Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! László képviselő úrnak nagyon érdekes beszédéből a legérdekesebbnek és a legvitathatatlanabbnak tartom azt a megállapítását-, amellyel beszédét elkezdette, hoigy minden művelődéspolitikai tett nem a jelenben, hanem a jövőben termi meg a gyümölcseit. Ez a megállapítása főleg és elsősorban a népoktatásra, vonatkozik. Normális viszonyok, békebeli viszonyok között a tárcát főleg a népoktatásra vonatkozó részében tartjuk a legfontosabb tárcának. Minden gazdasági tárcával szemben ez a tárca érdemli meg normális viszonyok között a legnagyobb figyelmet és elsősorban- a figyelmet," ami érthető is-, hiszem ez &; tárca, ennek a tárcának intézményei és szellemei készítik elő a gyermeket a felnőtt kor feladataira, arra, hogy hoh gyám viselkedjék, mi legyen belőle akkor, ha majd elhagyja az iskolákat. Az a meggyőződésünkw hogy minden olyan kísérlett, amely később, már felnőtt korban, a felnőttek oktatásán keresztül akarja a népoktatás hibáif és mulasztásait oirvosolni, csak foltozgatás, amely teljes eredményt nem hozhat sohasem. A legtöbbsizöir ez a felnőtt korban való oktatás, az úgy nevezett isikólánkívüli, népművelés legnagyobb részében csak a napi propagandát, a napi politika propagandáját szolgálja. Ezzel szemben a népoktatás azzal a gyermekkel foglalkozik, akiből a későbbi felnőtt lesz. Ma már tudjuk egészen tévedhetetlenül, hogy az ÖVvostudománynak és a lélekkutatásnak főleg a gyermeklélektannal foglalkozó megállapításai szerint, azt mondják, hogy a gyermekkori bé nyioniá&ok, amelyek a gyermeket érik s ezek tartóssága és kihatása, a gyermekkori - sérelmek sebei eltörölhetetleneik maradnak a későbbi korban is és a mai kutatásoknak ezek az eredményei keli, hogy különösen figyelmezte* sék a nevelőket a nevelés kötelességeire a gyermeki életkonibaini és a népoktatásban. Mióta az oktatást az állam saját feledéi tává emelte, azóta nagy részben a közoktatás felelős a felnőttek magatartásáért és minden mulasztás és minden hiba. amely a közoktatás ban mutatkozik, évek vagy évtizedeik mulvu jelentkezik romboló hatásában. Ha mi az első világháború előtti közoktatásügyi intézménye ket nézzük, amelyek sajnálatosan nem javultak a hábotrús tapasztalatok alapján az utolsó két évtizedben seim, akkor megértjük, hogy miért mutat olyan szomiolri'i kepét a magyar közélet. Azért- mert a szétosztott, több vagy kevesebb, lefelé minél kevesebb ismeret mellett elfelejtették vagy szándékosan nem nevel- •. ték a gyermeket önálló gondolkodásra, felelősségre és felelősségvállalásra, a politikai di-