Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-338
Az országgyűlés képviselőházának 338. ülése 1943 november 17-én, szerdán. Ezzel szemben a felsőiparisktolániak a célja teljesen világos, érthető, aiz, hogy a tanulót a hazai gyáripari és közlekedési vállalatok, valamint a mezőgazdaság számára gépészekké, vegyészekké, művezetőkké, előuiunkásokká és általában olyan szakemberekké képezze ki, akik i'dŐvel önálló iparosokká, később ipartelepek és gyárak vezetőivé vagy önálló mesterekké lehetnek. (Hely est és a szélsőba v o'dalon.) Itt tudja a fezülő, mire adtai a gyermekét és itt tudja a tainuló, mi vár rá az életben. Éppen azért, mert úgy érezzük, hogy a felsőipariskola az, amely ipariskoláink között a legegészségesebb, (Ügy van! a középen.) kérdezem, miniszter úr. nem lett volna-e helyénvaló a középiskola megteremtése helyett ennek az iskolának tanidejét egy évfolyammal folemeltetni? A miniszter úrnak az a törekvése ugyanis, amellyel egyes felsőipariskolákat átszervez középiskolákká, körünkben bizonyos aggodalmat kelt, mert ha — minti az előbb mondottam — a középiskolából nem juthat tovább az a tanuló, akkor nem' kellett volna ezt; az iskolát megteremteni. Szükséges ezeknek az iskoláknak egyesítése azért is. mert amúgy is túlerösen tagolti társadalmunkat nem kívánanatos tovább tagozni. T. Ház! Ezek után pedig legyen szabad •'ra!amit: kérnem a miniszter úrtól, éspedig azt, hogy ebbe az iskolába vezess^ be a műlakatosmunkák tervszerű tanítását. Szükséges ez azért is, mert éppen ez a műlákatos ifjúság, -—• például Jungfern, Páder, Árklay vagy a komáromi Török — akit magyar létére annakidején fej1 Ht tudású német iparosok mellőzésével a frankfurti városháza nehéz, kovácsolt ; bronz fsi 11 árjának elkészítésével és e remek éoítmény összes műlakatos munkiáinak elvégzésével bíztak meg és akik ott csak dicséretet szereztek a mag var inarnak. teljesen kihalóban van, nincs ""ír a kellő utánpótlás ezen a vonalon és ha sürpőeen nem segítünk, teljesen ki is hal. Félő azonban, hogy ezen a szakon nem lehet oktatót kaoni, nempedig azért, mert a XI. fizp+ési osztálynak megfelelő és véírső fokon a VTTT. fizetési osztályt igen csekélv számban elérő díjazás erre nem alkalmas. (Taaz! Xlmi v<jnl a szélsőbal oldalon.) Ezért, amikor; arra kérem a miniszter urat. hogv szíveskedjék e'-t a szakot, a bronz- és a vasmunkáikí tanítását az iskoláknál — legalább a hu dan estinél — bevezetni, egvuttal arra kérem a miniszter urat. tegye megfontolás tárgyává azt is, hogy ezek az oktatók a X. fizetési osztályban kezdjenek A« Ip^alább olvan mértékben mint most a VIII.-bn, a VII. fizetési osztályba is bekerülhessenek. T. Ház! Ismerem én az okokat nagyon jól, amelyekkel ezt ellenzikl Legyen szabad azonban felhívnom valamire a figyelmet Ha végrehajtjuk mindazt a 'reánkváró kötelezettséget, amely az iskolák szellemének emelkedésével jár, akkor ezek az' akadályok, ezek az ellenvetések önimaguktól fognak összeomlani, mert mi mindannyian úgy érezzük, hogy akkor az oktatók sem maradhatnak azon a nevelés színvonalon, amelyet eddig elértek. Fejleszteni kell úgy ipari, mint szellemi tekintetben őket» Ha már ezek az oktatók külföldre nem jutnak el, legalább két évenként hazai iparvállalatainknál, legalább egyheti körültekintő munkában és legalább háromheti intenzív munkában vegyenek részt, hogy ott önmaguk is tanulva, eredménnyel is taníthassanak. (Hehieslés a szélsőbaloldaion és a közéven.) Másrészt elismerem, hogy a miniszter úr ezeknek az oktatóknak előmenetele érdekében tényleg tett valamit. De én egyet kívánok és kérek a miniszter úrtól: nemcsak lehetővé kell tenni, hogy ezek az oktatók továbbfejlődve, tovább tanulva előbbre jussanak, hanem az oktatóinkat, akik az ipari szakiskola vagy a felsőipariskola elvégzése és néhány esztendei külső gyakorlat után kerültek az iskolákhoz oktatónak, meg kell adni a lehetőséget, sőt rá is^kell kényszeríteni őket arra, hogy az iskola színvonalán felüli magasabb képzettséget érjenek el. mert csak úgy tudnak eredménnyel tanítani. Ha mindezt keresztül visszük, akkor — úgy érzem — semmi akadálya sem lehet annak, hogy ezek az oktatók tényleg a X. fizetési osztályba kerüljenek, vagy akár ipari oktatókká, vagy ipariskolai tanárokká átképeztessenek. T. Ház! Ezek után legyen szabad rátérnem a pestkörnyéki városok kulturális állapotaira és ezen belül Pestszenterzsébet megyei város iskolai viszonyaira. Teszem ezt azért, hogy bemutassam a t. Háznak, mekkora felelősség terheli raemcsak a kultuszminiszter urat, hanem mindannyiunkat is, akik a közelmúltban itt ültünk éhben a parlamentben és itt ülünk ma, azokért az állapotokért, amelyek Pestkörnyékén, a peremvárosokban még ma is fennállanak. Ez a megyei város 'nem a természetes szaporodás, hanem a falusi lakosság beözönlése folytán tíz év előtti lélekszámának kétszeresét érte el (Szöllősi Jenő: Ügy van!) és ma körülbelül 85.000 lelket számlál. A város teljesen szegény, ingatlan vagyona a nullával egyenlő és képtelen arra, hogy a gyorsan fejlődő — hogy úgy mondjam — felfúvódott várost iskolaügyileg el bírja látni, hiszen nyomasztó gondok terhelik. Az úthálózat hossza 175 kilométer és ennek a 80%>-a vár ' csatornázásra* vízvezetékkel és útburkolattal való ellátásra. A honvédelemmel kapcsolatos óriási leventeterhek stb., stb.. annyira nyomják ezt a várost, hogy — higyje meg, miniszter úr — képtelen önerejéből kielégíteni az iskolák szükségletét. Ennek a városnak tíz elemi iskolája van, közel 9000 tanulóval. Ide tényleg ennyi tanuló jár is, miniszter úr! Jár. de hogyan? Nem akarom az időt húzni, beszédidőm rögtön letelik, csak rá akarok mutatni a miniszter úr előtt arra, hogy a Török Flóris-utcai iskola kilenc tantermébe 18 osztály jár. Nem akarom a többi iskola helyzetét ismertetni, azoknak az állapotai is hasonlóak]. Legaláibíb három eilemi iskolára volna szükség a legsürgősebben, legalább 50 tanteremmel.. Nem akarok kitérni arra, ami bizonyos kölcsönökkel folyt annakidején, a miniszter vagy az államtitkár úr%alan szintén tudja. Kérem azonban a miniszter úrtól, engedje meg nekem, hogy a költségvetés letárgyalása után egy küldöttséget vezethessek hozzá ebben az ügyben. (Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék!) Polgári fiúiskolánk, amtely egy 12 tantermes épületet foglal el, — hagy így mondjam: keleitkezései óta ideiigleneisieu — ebben az esztendőben 350 gyermeket utasított vissza. Ideiglenes helyen hoszs.zú időik! óta váóa saját épületét, a város azoii'ban! ninics abban a helyzetiben, hogy megoldhassa mindezeket aiz éigető nehéz kérdéseikéit. Polgári leányislkplántk, aontelyibe szintén több mint ezer tanuló jáir, ugyancsak egész sorát utasította, vissza a leány növendék eknelk. Ezen
