Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-338

Az országgyűlés képviselőházának 338. ezért kelll jól kiválasztani a^ tanítót és a tanárt, hogy magasztos kötelességének a legteljesebb " - mértékben, meg tudjon felelni. (Hely

es, és.) , A Lónyay-utciai református gimnázium felavatásán megjelent a kormányzó úr. (Éljenzés.) Ez a tény az iskolának, a tanítói és tanári rendnek olyan nagy megtiszteltetés, amelynél nagyobbat soha az életben nem fog kapni. Ezért engedtessék meg nekem, hogy itt mély hálámat és hódolatoimat fejezzem ki e nagyszerű és nemes gesztusért. (Ê jenzé .) Ez nagyon alkalmas arra, hogy a tanítói és tanári kar tekintélyét növelje az egész társadalom előtt. (Ügy van! Ügy van<! a jobboldalkmJ *~ T. Ház! A kettős tanítói képesítés kérdéséről csak éppen megemlékezem. Annakidején Teleki Béla gróf említette ezt a kérdést, ha jól emlékszem, az 1943. évi kultusz költségvetés tárgyalása alkalmával. Minthogy ma ez a kérdés nem aktuális, részletesebben nem foglalkozom vele, hanem felkérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék e kérdés felett gondolkozni. Érdemes azon a témán is gondolkozni, hogy a jobb képesítésű, kiválóbb tanítók kerüljenek be a község képviselőtestületébe, (Helyeslés u jobboldalon.) a kisgyűlésbe, a közigazgatási bizottságba és gondoskodjunk arról, hogy a képviselőházba és a felsőházba is bejussanak. Ha a magasabb papi és bírói rend képviselői ott vannak, kívánatos, hogy a tanítói és a tanári kar is teljes fegyverzettel, gyakorlati és más ismeretekkel felszerelve tudja megvédelmezni az esetleges támadások ellen, a nevelés és a kultúra ügyét a képvislőházban is és a felsőházban is. (Helyeslés a jobboldalon.) Sajnos, az utóbbi időben nem volt, vagy nagyon kevés képviselője volt a parlamentben a tanítóságnak és a tanári rendnek. Ezért van az, hogy gyenge anyagi ellátásuk miatt óriási nagy eltávolodás van a lelki habitusban a régebbi tanítói és tanári kar között és esetleg a_ mai tanítói és tanári kar között, amiről a t. miniszterelnök úr volt szíves megemlékezni. A falvakban a tanító részére megfelelő otthont keirteremteni, rendes lakást, fel kell építeni részére olyan kis családi házat, amelyet hosszú lejáratú kölcsönnel a saját fizetéséből amortizálni tudna, mert ha a tanítónak rendes lakása és megfelelő otthona van, akkor jobban megragad abban a faluban és sjzávesebben él ott. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon. — Vájna Gábor: Gondtalan életet kell neki biztosítani!) T. Ház! A falusi tehetségek kiválasztásáról általában sok szó esik manapság. Vigyázzunk azonban, uraim,.a falunak magának is szüksége van tehetséges, értékes, bölcs, okos emberekre, akik a falu népét irányítják, mert csak úgy érhetjük el, hogy a falu népe minden körülmények és mindem viharok között örök tartaléka legyen a magyar életnek. (Ügy van! a jobboldalon.) Most elhallgatott az úgynevezett kitűnők iskolája. Tudtam, hogy ez less a vége. Annaikdeiéim említettem Is barátaimnak, hogy sokkal inkább van nekünk szükségünk kitűnő iskolákra, mint a kitűnők iskolájára. A tanítói és a tanári kar sok jogos panaszt terjesztett elő. E panaszok és sérelmek nem mindegyike helytálló. Tudom, hogy a kultuszminisztérium felfogása nem egyezik a tanítóságnak azzal a kívánságával, hogy a megyei tanfelügyelőkön kívül járási tanfelügyelőket is állítsanak be, akik módszertanilag és gyermekülése 1943 november 17-én, szerdán. 351 lélektanilag a szorosan vett tanítói munkával, oktatási feladattal foglalkozzanak, míg a vármegyei tan felügyelőségek inkább az adminisztratív munkát lássák el. Ez talán egy későbbi időre tartozó kérdés, azonban mégis olyan téma, amelyről gomdolkozni lehet. Arról is panaszkodnak a tanítók, hogy az az összeg, amelyet a körzeti iskolafelügyejők arra a célra kapnak, hogy más iskolákat látogassanak, nem elegendő, mert hiszem a 200 pengőből mindössze 15—20 pengő jut egy-egy hónapira. Felkérem a t. kultuszminiszter urat, ne felejtse el, hogy ebben a mostani csonka iskolai esztendőben a tanárok; ne kívánjanak a diákoktól annyit, mint rendes iskolai tanévben. (Helyeslés a jobboldalion.) Természetesen- vannak olyan kérdéseik, amelyek a mindennapi életben szükségesek, ezeket alaposan kell tanítani, ilyen például az, hogy a kamatszámításon nem lehet csak úgy keresztül szaladni, hiszen erre az életiben mindenkinek feltétlenül Bizüfesége van. Általában véve méltóztassék a népművelési előadások keretébe különösen a gyakorlati dolgokat belevonni. Az emberek például neon tudják azt, hogy mi az a váltó. Találkoztam parasztemberrel, aki kereskedőtől kérdezte meg, »mondja, uram- mikor jár le az én váltóm?«. (Egy hang a jobboldalon: Rika példány?) Intelligens emberek között is van sok olyan, aki nem ismetri a telekkönyvet, nem ismeri a katasztert- nem tudja, jni az a beitétszerkesiztés, fogalma sincs az illetékekről és ha valamilyen ingatlant vesz, nem nézi meg a C.-lapot és így nem tudja, hogy mekkora: adóteher vagy iná® teher van azon a megvásárolt ingatlanon- Mindezek a gyakorlati ismeretek rendkívül fontosak a mindennapi életben minden ember számára, ezért mondom én, hogy a népművelési előadásokba kell bevonni a praktikus ismeretek terjesztését, mert az alapot ilyen fontos kérdésiekben minden embernek ismernie kell. Eégen emlegetem, — még Hóman Bálint kultuszminiszter úrnak! említettem meg egyszer — hogy minden faluban kellene egy kultúrközpointot létesíteni, ahol volna kultúrház, ieventeiotthon, sportház, egészségház és megfelelő helyiség a népművelési előadásokra, egyszóval tehát minden faluban központosítani kellene egy olyain kultúroázist, amelyben a lakosság — különösen télen — összejöhetne, ahol rádió és telefon volna és ott lenne az asztalon a Hivatalos Közlöny is. Sajnos, a falu emberei nem ismerik a törvényekéit és ha a bíróság elé kerülnek, azt veszik észre, hogy azért büntetik meg őket, mert nem ismerik a törvényt. A falusi emberek nem tudják ezt megérteni de egy ilyen kiultúrközpontban e kérdéseket megtárgyalhatnák; ehhez azonban az is szükséges volna, hogy ia törvényeket, rendeleteket, egészen másképpen szerkesszék, úgyhogy mindenki megérthessiei azokat. Valami csodálatos. hogy törvényeink olyan nyelven vannak megírva, amelyeket talán, még maguk a szakemberiek sem tudnak megérteni. (Palló Imre: Igaza van! A Tudományos Akadémia miért nem lép közbei, ha már a minisztérium nem védi? — Az elnök csenget) A Bartók—Kodály népdalgyüjteniénynek az iskolákban való terjesztését már régen kértem é úgy látom, ez lassan be is kerül az iskolákba;. Ugy volna jó, ha az óvodától kezdve KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 51