Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
Az országgyűlés képviselőházának 3-37. sel kapcsolatban teljesen osztozom azoknak nézetében, akik azt mondják, hogy »a közigazgatás^ tisztviselőik, kezdve a községi jegyzőktől fel végig, olyan mértékbeni túli vannak terhelve, (Űgy\ vaw! Ügy vhn!), hogy már sízinte alig lehet tőlük kötelességeik pontos ' teljesítését megkövetelni, (Egy hxmg jobbfelő 1 : Ez igás!) anynyira nem lehet, hogy^ kénytelen voltam mar bizonyos sürgősségi és fontossági sorrendet megállapítani az ügyek intézésében (Egy hang - jobbfelől: Nagyon helyes!), csak azért, hogy a legfontosabb és ma életbevágó ügyeik elintézését biztositsiarai Egészen kétségtelen ugyanis, hogy a háborús viszonyok a maguk következményeivel olyan új és olyan fokozott feladatojkat mérnek a közigazgatásra',, amelyek eddig tőle teljesen idegenek voltak és amelyek ezt a közigazgatási szervezetet sokszor elvonják tiilajdonképpeni funkciójától. Enntek ellenére azt keil mondanom, hogy 1 özeiknek az új és rendkívüli feladatoknak teljesítésén van a hangsúly, mert nagyobbrészt olyanok ezek az új és rendkívüli feladatok, hogy ezeknek helyes teljesítése biztosítja az ország szociális - nyugalmát és rendjét, ami ma mégis csak! a legfontosabb kérdés. (Ügy vtín! Úgy vemí) Az is kétségtelen, hogy nagyon nehéz ezen a tisztviselői túlterheltségem ma segíteni, azért, mert nem kapunk megfelelő utánpótlást. Azt hiszem, nemi szükséges bővebben magyarázni ennek okait. Eleget foglalkoztunk vele, mindenki ismeri ezeket, csak azt állapítom meg., hogy, hála Istennek, a legutóbbi időben ebben a tekintetben bizonyos enyhülés jeleit látom, bizonyos közigazgatási pályákrai már akadnak megfelelő számú és megfelelő minőségű jelentkezők. Hogy mi ennek az oka, azt. nem akarom most bővebben kutatni. Azt hiszem az az okai. hogy bekövetkezett gazdasági életünk telitettsége. vagyis a gazdasági életnek az embereket illetően már nincs^ nagyobb felszívó képessége. Remény van tehát a javulásra és igyekszem is arra, hogy amíg ennek lehetősége megvan, ott, ahol szükséges, megfelelő létszámemeléssel könnyítsék a tisztviselők embertelen és elviselhetetlen munkaterhén. (Helyeslés.) A másik kérdés, asmelv p közigazgatást illetően fel vettetett, a közigazgatás működését illető kritikák körébe tartozik. Meg kell állapítanunk, hogy dacára ennek a; túlterheltségnek, közigazgatási szervezetünk nagyban • és egészben emberfeletti erővel és tiszteletreméltó eredménnyel végzi a maga kötelességét. (Ügy van! Ügy vrím>!) Sokszor mondtam már. hogy — általam most ismét nem érintendő okokból — bizonyos nivósüllyedés következett be közigazgatásunkban!. Meg kell állapítanom, hogy ez a süllyedés lassan-lassan enyhül s a helyzet a iavulás, a fejlődés útjára; tér, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: De nagyon lassan!) Kérem, ez eisak lassú folyamat lehet Meg kpll állapítanom, hogy az a nevelői m/unifca, amelyet a tisztviselők irányában minden erővel iparkodtunk végrehajtani és, azok az intézkedések, amelyek a közigazgatási tisztviselők továbbképzését szolgálják, igenis, hatékonyak; ezeknek a kihatását már most is észlelhetjük). Egyi külön kérdés a visszatért területek közigazgatásának ügye. Ezen a téren is meg kelí állapítanom, hogy bár lassú, de határozott javulás mutatkoizik. (Ügy van! Ügy van! a bah közéven.) Ezért elismeréssel kell lennem mindazok iránt, akik ,ai visszatért területek közigazgatásának rendbehozatala, a nívójának emelése tekintetében segítségemre Tolteik, különösen ülése 1943 november lö-án, kedden. 333 azok iránt a közigazgatási tisztviselők, iránt, akiket oda. mint oktatókat kiküldtem s akik ott mint oktatók igazán kiváló eredményeket tudtak elérni. (É'Jenzés.) Tárcám következő címéről, a közegészségügyről általában az elismerés hangján hallottam nyilatkozni. Én magam is bizonyos megelégedéssel tekinthetek azokra, az eredményekre, amelyeket az évek folyamán a közigazgatás produkált. Természetesen eaèfc az egészségügyi politika és a közegészségügyi eredmények messze vannak azoktól, amelyeknek elérését magam elé tűztem és amelyeknek elérése az ország érdekében kötelességünk. Hogy messze vannak, annak egyrészt oka a pénzhiány, de másrészt okai az emberhiány is. És most rátérek arra ai nagyon fájó kérdésre, amely ma itt többször említtetett, az orvoshiány kérdésére. Egészen bizoinyos, hogy kétségbeejtő orvoshiány van, úgyhogy sok kletrület közegészségügyi ellátása már-már alisr bírja ki a kritikát. Hogy emnek mik az okiai, arról megint nem akarok beszélni, mert már annyiszor megtárgyaltuk és annyiszor nyilatkoztam a nyilvánosság előtt is. Inkább arról akarok 1 egypár szót szólni, hogy hogyan gondolok ezen a hiányon segíthetni. A pillanatnyi segítségek, zsidó orvosok beállítása-, stb. efemer dolgok, amelyek megint nem érdekesek. Taláni csakl annyiban érdekesek, hogy ezek kapcsán reflektálhatok itt Maróthy képviselő úrnak egy megjegyzésére, amellyel kapcsolatban egy kissé erős és talán a parlaimeniti szokással ellentétes kifejezést használtam, amiért most a t. Háztól bocsánatot kérek, (Helyeslés.) tudniillik, hogy néni igaz, amit mond. Ténybeli állításomlat azonban kénytelen vagyok fenntartani. A képviselő "úr arat állította, hogy hja egy keresztény orvos a, frontról hazajön, akkor ott találja a helyén állásában a zsidót és ő meml foglalhatja el a saját helyét. Az ilyeln eset teljesen 1 ki vian zárva!, mert ha valahová egy zsidó orvos kirendeltetik, az katonai munkaszolgálatra rendeltetik oda. Természetes, hogy mihelyt a keresztény orvos leszerel és a helyére visszajön, az állását abbani a pilianiaitlban visszakapjál. (Ügy van! Úgy van!) Az ilyen állítások! igazáínl néni alkalmasaik arra, hogy szolgálják azt az atmoszférát, amelyet valamemlnyiení olyan' nagyon kívánatosnak tartunk a politikai életben és itt a Házr ban. T. Ház,! Az orvosproblémán segíteni, véleményem szerint, csak akkor lehet, ha ázl orvosképzés kérdését alapos revízió alá vesszük és megkönnyítjük azokat az utakat, amelyek az orvosi páya felé vezetnek. (Helyeslés. — : Rajniss Ferenc? Nagyon helyes, már régen meg kellett volna, csinálni!) Sajnos, ez a: téma nem tartozik hatáskörömbe, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mindent elkövletiek abból a célból, hogy alzi illetékes tényezőik erre az útra lépjemek, mert őszintén megvallomi, hogy ha nemcsak a háború, hanem a háború előtti fejlődést is nézem ebben a tekintetben, kétségbe ikiell esiifem a jövendő egészségügyi szolgalata tekintetében. Nem látom biztosítva jövendő egészségügyi szolgalatunk ellátását, ha az orvoni utánpótlás ilyen; ütemben halad, mint most. (Kajniss Ferenc: Van egy kis szakszervezeti íze is ennek a dolognak!) Milyen íze? (Rajniss Ferenc: Egy kis szakszervezeti ftze is vani, hogy miért nemi miegy!) Vani valami •abbaini, amit a képviselő úr mond, de nem any, nyira szakszerveit) j & e yatni, hiamem inkább 48*
