Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

328 Az országgyűlés képviselőházának 337. forgatókönyv jeleneteinek felvétele befejezést nyert rá sem ismernek az egyébként művészileg megírt darabjaikra és ez ellen nincs orvosság. A film koronázatlan királya, a gyártó, a vállalkozásba fektetett tőke erejénél fogva a film művészeti kontúrjait még a rendezők befolyásolásával is levetkőzteti és a esöeseiek alantas ízléseinek! szolgáltatja ki. Így térmé• szetsizerűleg a magyar film az aara hivatott kiváló írógárdán, forgatókönyv-írókon kei esz fül sem töltheti be a maga hivatását. De hogyan, is tölthetné be- t. Ház, amikor ma bárki írhat filmtémtát és bárki lehet gyártó, függetlenül attól, hogy mi a polgári foglalkozása, valamint attól is, hogy rátermettsége, lelŐkésziülitsége erre őt alkalmassá teszi-e, vagy nem? Igaz, hogy a filmgyártáshoz olyan értelemben, mint pl. a pap ságihoz nem kell elhivatottság, a pillanatnyi helyzet szerint minden szakmabeli esak később lesz filmgyártóvá, azonban éppen a filmmel kapcsolatos magasabb érdekek és művészi célok feltétlenül bizonyos adottságot vagy elsajátított hozzáértést követelnek meg filmíróink és filmgyártóink részéiül, amely tuwaadonságok meglétének; vagy hiányának elbírálása a tudomásom szerint igen magas közfunkcionáriusokból alakult nemzeti filmbizottság kötelessége violna. Ez és csakis ez,, okozza egyúttal a magyar film ötlettelenségét is, amely annyi remek külföldi típus ellenére is még mindig csak a földesúri kastélyban, zavaros levegőjű lokálokban (Palló Imre: Ügy van! Igaa!) és ítőgőbe rúgó földbirtokosokban látja megfogalmazva a magyar népi életet és a sajátos magyar karaktert. T. Ház! Legyen szabad! ismételnem álláspontomat: a keresztény erkölcs, a jóízlésű (magyar közvélemény, valamint az egyetemes nemzeti propagandisztikus szempontok is a magyar film regenerációját követelik. Ezt elsősorban a magyar filmgyártóknak kell észrevenniök. A keresztény erkölcs, t. Ház, nem elfogult. Igenis, jöjjön filmre a bűn is, de az karakterisztikusan a filmben is tűnnek legyein fogalmazva és ne a tömeg érzékiségét és egyúttal a producer zsebét melengető aljas érzés legyen. Igenis sajátosan magyar és művészi filmkultúrát akarunk (Helyeslés bal felől.), mert a világ kultúrája csak akkor fog tudomást venni rólunk, akkor leszünk számára értékesek és. érdekesek, ha tőle elkülönülünk lelkiségünk színeivel, nemzeti értékeink imtásifajta szépségeivel, életformáink más által nem ismert változataival, sajátos magyaros emberségünkkel, (Tap* balfelől.) Egyes filmjeink csak akkor kerülnek a nemzetközi piacra, ha egy hivatott írónk elgondolásait nem torzítják el a sztárok nevében, hanem őt, mint eszközt állítják be, (Egy hana a. szébsőbaioldcdofn): Ne Karádyntíh meg Simonnak írjanak szerepeket!) elkülönülten magyar évezredes értékeink izzásában fogant filmtémákba. (Egy hang a jobboldalon: Ne szaka ias dizőzöket szerepe

1 tessenek!) Nem szeretnék) azonban igazságtalan lenni. El kell ismerni azt is, hogy tíz év óta ai magyar filmgyártás hihetetlenül siókat, fejlődött. Azt is el keli ismernünk, hogy egy-két filmnek igein komoly közönségsikerük volt és van, <siőt azt is, hogy igeni sok| film témájánál fogva semmi erkölcsel'lenességet nem mutait. Ennek ellenére azonban vallom egy igen, kiváló kritikusunknak véleményét, azt (ugyanis, hogy túlburjámzik aiz ülése 1943 november 16-án, kedden. utóbbi időben a) selejtes, a pongyola film. A felelősség alól! nem lehet azzal elmenekülnünk, hogy eaekjben a selejtes filmekben nincs semmi erkölcsileg kifogásolható. Ez a; negatívum nem mentség, meríti aiz eirfeölösinélküllvalóság sokszor sokkal nagyobb bűn 'leihet, mint maga az erkölcisielleneisség. Egy igieu kiiváló költőnk» szerint minden ország tárna®zia és talpköve] ia tiszta erkölcs. Ha .ai magyar filmgyártás érdekeltjei nem hajlandók ma a k^reszténiy és nemzeti alapelveknek a filmmel szemben támasztott kívánalmait elfogadni, álljanak félre es adják át a helyükéit az ezeket a kívánalmakat nagyobb felelősséggel szolgáló egyéneiknek. (Palló Imre: Az üzlet üzlet ám!) Fejtegetéseimmel szemben valait aizti mondhatná, hogy a (közönség igenis szereti a mostani gyártók: által produkált filmeket; ezt a közönség- és kasszasiker is igazolja, már pedig a gyártók a közönségnek produkálnak és nem a kritikusoknak;. (Pallö Imre: Főleg nem törvényhozóknak!) Ez igaz is, azonban az is igaz, hogy ez, film-materialista felfogás, amely a magyar film gyógyíthatatlan eliferdülését és kisiklását s a; filmben szükségszierűemt rejlő nemzetnevelés elsikkasztását fogja, eredményezni. És az is igatz, hogy ma a mozilátogaitási terén még aiz embereik átlagos anyagi teljesítőképességét! is •meghaladóan, valódi háboitíús konjunktúra van, amit sick gyártó viszont nem, airrai hajsznáil fel, hogy az így meginövekiedett forgótőkéjét újból a magyar filmet fejlesztő vállalkozásba fektesse és benthagyja!, hanem ennek ellenkeződét teszi, tőkéjét kivonjai a filmgyártásból, a filmforga1 ómból és földbirtokot, kurtatkocsmát, rózsadombi és más -villádat égi miegyebet vásárol rajta. Ez természetesen maga után /vonja azt a körülményt, hogy az ' ecetgyárosiofr és biztosítási ügynökeik vonulnak be a magyar filmgyártás'bai Ez a jelenlegi körülmények között csak elismerést válthatna kfi, hiszen ez a tőke a mai háborús, tehát kétségtelenül^ nehezebb # helyzetben csak áldozatot vállal, míg a; másik éppen akkor vonul ki a, jól fundált: jelzálogba., amikor ezzel szemben kötelességei volnának. Méltóztalstséki megengedni, t. Ház, hogy ezzel kapcsolatban megemlékezzem! egyesi olyan, sajnálatos körülményeikrlőll is. amelyek haladéktalanul kiküszöbölendők, mert; ei nélkül a mar í gyár filmgyártás regeneratív folyamának elindítása csak meg sem kísérelhető. Bíráilatomu nak ezt a. részét animál isi inkább ajánlom aß illető szakminiszter úr figyelmébe, mivel! a.z Országos! Nemzeti Filmbizottságon és az Országos Mozgóliépvizsgá'ló Bizottságom keresztül elsőrendű módja és alkalma van hatalmi aktus mellőzésével is irányitól ag befolyni ai magyar filmgyártás helytelen kísérő körülményeinek helyes irániy.bai való tereléjsére. Feltétlenül szükségesnek tartom mindenekelőtt a filmgyártási engedélyek azonnali felülvizsgálását. A jelenlegi helyzet szerint ugyanis az iparengedélynek a.törvényes kereteket meghaladóan különös előfeltétele nincs. Véleményem szerint csak olyan egyének kaphatnának gyártási engedélyt, akik gazdasági megalapozottságukat hitelt érdemlően igazolnák. Ezzel az eljárással megakadályozható volna az, hogy olyan gyártási engedéllyel rendelkező cég, amelynek tőkéje nincs, engedélyét egyszerűen eladja. Rá kell mutatnom a filmgyártás terén arra az anomáliára, hogy indokolatlanul nagy és antiszociális különbséget tesznek szereplő és szereplő között. így nem tudom megérteni pél-