Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

324 Az országgyűlés képviselőházának 337, lás esett, a kisbirtokos-kategóriából százezer lélekre

1 139, ezzel szemben például a közszolgálati altisztek kategóriájából százezer lélekre 387. Ez eseijheoii tehát; háromsizor annyi, mint a kisbirtokosokra és csaknem harmincszor annyi, mint a mezőgazdasági cselédekre és napszámosokra. (Az elnöki széket vitéz Tors Tibor foglalja el.) Pedig hogy mennyi érték rejtőzik; itt is, azt megmutatták) az eddigi tehetségkutató akciók. Éppen ezeknek a kategóriáknak néha már csak azért is lehe'étlen volt, hogy rágondoljanak a főiskolás fokon való iskoláztatásra. ímert nem csupán szegények, hanem ők esnek legmesszebb földrajzilag, topográfiailag ig egyetemi városainktól. Úgyhogy ez az ösztöndíjrendelet olyan hiányon segít, amely meglehetősen kiáltó vo'.t és olyan értékek beépülését teszi lehetővé a magyar szellemi életbe, amelyek eddig onnan nagyon is hiányoztak. T. Ház! Amikor a belügyi kormányzat az ONCsA-n keresztül a telepítés ügyét is szolgálja, további, még pedig elég sürgős feladat lesz, hogy a tönvényhozás rendezze a létesített telepesbirtokok öröklésének kérdését. Mert ha ez meg nem történik, akkor félő, hogy a telepes család, ill#eőleg annak leszármazottai talán már a következő generációbain egykézni fognak. Az egybe kérdése, ha máshonnan nem;, de erről aiz oldalról aktuális, de aktuálissá teszi ezt sok minden. Eddig szinte minden a tárcával kapcsolatos felszólalásomban igyeikeztem ráterelni erre a kérdésre a magyar törvényhozás' figyelmét. Szeretném mJost ist ezt tenni, több súllyal, mint amennyi súly az erről elmondható szavak mennyiségére, sőt m

i~ nőségére is ' esik. A minősítést a probléma nagysága végzi el ési én nem tehetek mást, minit hogy ennek a fontosságát és sürgősteégét itt is kiáltó szóval hirdetem. T. Ház! Időm lejárt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaíot dalon.) Az ellenzék igen; t. képviselői közül egyik-másik támadta ai belügyi tárcát, mert azon- keresetül a rendszert akarta ós vélte támadni. (Tîajniss Fereauc: Bossz fiúk voltunk! — Palló Imre: Majd megvédi, a belügyminiszter!) A belügy nem esiupám a rendszer kérdése, hanem a rendnek kérdése is (Ugy vtml Ugy van! a jobb o dalon és «j középen) és félő, hogy aki a belügyminisztérium és ai belügyi állam/vezetés rendszerét akarja gyöngíteni, az a magyar rendet iis gyöngítheti ezöni keresiztül. (Ugy vom! Ügy van! a job oldalén. — Ellemnondások a szélsőbalo) dar Ion.) Én a belügyi kormányzatunkat, mint a magyar rend, a magyar nyugalom (Felkiáltásod a ssélsőbo) oldalon: Idő! Idő!), a magyaí népi élet és dolgozni tudás lehetségessé tételének tényezőjét, amely iránt bizalommal viseltetem, a tárca költségvetésének elfogadásával is támogatandónak tartom és ezért a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps à jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Thuránszky Pál jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam azt a, kijelentést tette, hogy erről az oldalról többen támadták a belügyi rendszeren keresztül tulajdonképpen a fennálló rendet. Én azt hiszem, hogy a képviselő Úr, rraga sem gondolta 93&t komolyan. (Szabó ülése 1943 november 16-án, kedden. Zoltán: De igen! — Felkiáltások a szSsobnlotdalion: Szomorú! — Piukovich József: Nagyojm szomorú!) Ha igen, ez szomorú. Annál szomorúbb, mert kijelentem felelősségeim tudatában, hogy ez az oldal mindenkor a, legteiljes

ebb mértékben, azon •dolgozott, hogy & belső rend szilárdan fennálljon. (Taps a szélsőbaloidalon. -— vitéz Jaross Andor: Sőt többet tett érte! — Elnök csenget.) kénytelen vagyok tehát a képviselő úrnak ezt a kijelentését a leghatározottabban, visszautasítani. (Tap® a szélsőbaloldalon*. — Rajniss Ferenc: Nem kéli; túlozui a dicséretekben!) Nagyon jól tudjuk, hogy különösen háborúban fontos és minél mélyebben megyünk bele a háborúba', annál fontoisabb a belslőí írend fenntartásai (vitéz Imrédy Béla: Egyre jobban a mi háborúnk lesz! — Rajniss Ferenc: Zsitomir!) Éppen ennek tudatában felszólalásomat kizárólag a politikai rendészetnek és a k'öfcbiztbnságj nak szentelem. Természetelsen éppen aí fennálló súlyos időlki következtébetn, aí belügyminiszter úr felelőssége is sokkal nagyobb ési mi teljes mértékben koncendáljuk, hogy ez a fokozott felelős; ség tényleg sokkal nagyobb munkát is ró rá. Azt is tárgyilagosain meg kell állapítanom, hogy belső rendünkL közbiztomságunk eddig súlyosabb zavarokat 'nem szenvedett. Ezért határozottam elismerés illeti iá poiliítikaij rendészetet. mert az utóbbi időben feilburjánizott szélsőbaloldali, kommunistái mozgalmakat még idejekorán le tudta leplezni és a bűnösöket az igazságszolgáltatás kezére tudtai adni. Legfeljebb iá délvidékkel kapcsolatban beszélhetünk) afrról«, bogy a közbiztonság súlyosabb zavarokat is szenvedett, ott, ahol a nacionalista szláv és kommunista mozgalmak karöltve dolgoztak együtt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: A sok csendőiráldozat tudna róla' beszélni!) Mindenesetre megnyugtat bemmlünkietl a belügyminiszter ÚT előrelátása, amellyel a kíözhiztonisági szerveket és pedig ai m. kir. esen'dőrséeet kifogástalanul és dies eretremeltoan (megerősítette. Ebben teljes mértékben egyetértek Donath képviselőtársaimmal, de — miként vitéz Jaross képviselőtársam) is említette. — a rendőrség megerősítését célzó intézkedésekkel mi sem vsigyunk megélégedve, azok bennünket sem nyugtatnak meg. Természetes, bogy a'z a megoldás^, amelyet Donath képviselőltárisam említett, hogy tudniillik a, műegyetemi esendőrzászlcialjakat, mint kipróbált nemzeti lalapokon álló zászlóalajakiat vegyék igénybe, bár már csak kereteik állanak fenn, sokkal jobban megnyugtatnia, mint iái most fennálló .rendelkezésiek;. T. Ház! Nekem egyénileg, különösen az utolsó hónapok igen aggasztó jelenségei folytán a% az érzésem, hogy a belügyminiszter úr túlpolitizálta , magát, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hűha! — Derutség jebbfé öl. — Palló Imre: Elpoliíiizáltai magát!) Megmondom őszintén, felelőtlen lennék, ha eizt az állításomat nem tudnáim bizonyítani. Türelmet kérek tehát a t. Háztól, hogy erre is soir kerüljön. (Haljuk! Hai íjuk! © szé 'sőbutoldrduv.) ' Azt hiszem, aí belügyminiszter úr tévedett akkor, amikor a szélsőjobboldali mozgalmak rovására, a baloldal előnyére kezelte liberalise bban a gyülekezési jogot, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Ez nem áll! — Mozgási a szélsőbaWdalon.) Tévedett talán a belügyminszíer úr akkor is, amikor azt hitte, hogy 5i parasztszövetség egy exponált politikus vezetése alatt azt a célt fogja szolgálni, amelyeit ő talán elképzelt, Uvzy rnepnyire tévedett, az,