Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-337
322 . Az- országgyűlés képviselőházának 337. ség, egy szükkörű szervezet élén állni és annak ügyiéit intézni, tapasztalhatta azt, hogy minden közösségi munka, minden szervezet vagy elvi konstrukció ja miatt, de talán még inkább a munkát lebonyolító emberek különbözősége és'részben vagy egészben való alkalmatlansága miatt igen sok zökkenővel kell hogy dolgozzék. Mennyivel inkább állnak ezek a megállapítások olyan óriási munkavolumennel, a biztosított embereknek olyan óriási tömegével dolgozó szervezetre, mint amilyen az Országos Társadalombiztosító Intézet. Ha bajok vannak, akkor nem szabad, hogy az legyen a jelszó, hogy nosza, támadjuk az Oti.-t, hanem, ajz, hogy eliisimer jük annak mérhetetlen nagy munkásságát és azt a tényt, hogy ha nem volna, — amitől Isteni őrizzen — akkoi most kellene feltétlenül megcsinálni, még ha rosszabbul is, mint ahogyan nyugalmasabb időikben a szociálpolitikai kormányzat megcsinálta. A hibák nem olyanok, hogy azokat ne lehetnie orvosolni, mi pedig legyünk büszkék arra, hogy ez. ia hatalmas, egészségjavító és a magyar egészségügy felett őrködő szervezet megvan. (Maróthy Károly: Vörösök -néikaT!) Szóvetette előttem szólott képviselőtársam az orvosok megélhetésével kapcsolatos panaszokat. Ezeket is soikrészben jogosulttá teszi az egyre fokozódó nehézségű megélhetés. Azonban mutassunk itt rá a másik oldalra is. arra, hogy éppen belügyi kormányzatunk megértése igen nagy mértékben orvosolta — hegy egyszer az orvosok is részesül jenek orvoslásban — orvosaink megélhetési panaszait. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Az egészségügyi kérdések között megkérjük a "belügyminiszter urat arra, hogy aimint majd az átmeneti gazdálkodás idején esedékes kiépítési program egyes point jajra gondolnak, gondoljon majd a kórházak kiépítésére is. Ismerjük és helyeseljük az ő elvi felfogását, hoigy íaimnakidéjén, amikor az egészségügyi kiadások előteremtésének nehéz problémája előtt állott, választania kellett hogy melyik legyeni a sürgősebb és fontiosabb: a preventív egészségvédelem, vagy pedig az egészségügyi intézmények, tehát azok között a kórházak és klinikák éoítése. Jól tette, hogy az elsőt választolttá. De bizonveisi mértékig ez olyaml cir cuius vi ti o sus. amely még ebben az osetbeni sem hagyja háttérbe szorítani a kórházak! kérdését, hiszen nagyon sokszor éppen az pi prevenció, hogv fertőző betegek minél nagyobb, lehetőleg' teljes sízámban az elkülönítést és gyógyulást szinte legyedül lehetségessé tévő kórházig ápolást megkiatpjáki De miéig bai külön választjuk is a prevenciót a kórházi ápolástól, akkor i,s el kell- hogy következzék az, az idő, amikor ez az elhanyagolt ága a miaigyiair közegészségügyi szolgálatnak megkapja intézményekben és azok dotálásában is a megérdemelt súlyt és méltánylást. A közegészségügyi kormányzat az elmúlt évek során államosította ai tisztiorvosi és védőnői kart is. Talíáni egyetlen, lépés van még hátra ennek a szervezetnek betetőzésétől, tudniillik a Ibábák államosítása, (Ügy van! jobbfelől.) A magyar bálbaképzés és a képzett anyagnak nívója tekintetében distingválnunk kell. Bábaképzésünk színvonala magas, ellenben a kiképzés alá kerülő anyag esik kifogás alá. Ez az anyag nem olyan, amilyennek kezeibe nyugodtan oda lehetne tenni azt a nagy kérülése 1943 november 16-án, kedden. dést, amelyet úgy nevezünk: a magyar anya, a magyar csecsemő, a magyar sarjadéknak, a magyar nemzettest utánpótlásának kérdése. Egészen bizonyos 1 , hogyha ez a rendezetlen közület az államosítás által megélhetésében, fizetésében egy bizonyos rendezésen átmenne, akkor .az ezt az életpályát választó anyagnak színvonala is javulnia. (Ügy van! jobbfe.ő ) Egyébként erről a helyről áisi köszönetet mondok és megismétlem a többször elhangzott köszönetet^ a magyar közegészségügy nem csupán miniszteriális: irányítójániaifc, belügyminiszterünknek, hanem közvetlen vezetőjéneik, Johan Béla áfflamtitkár úrnak is. (Tapsi û jobboldalon.) Hálásak vagyunk nekik, nem csupán a tett konkrét: intézkedésekért, hanem azért isi, hogy munkájuk nyomain az egész magyar közvéleményben történt egy rendkívül éritékes átnevelődés. Pioibléma lett végre a magyar közvéleményben az, hogy a közegészségügy nem magánügy, nemcsak azoknak az ügye, akiket utóiért a betegség, hanem, a közegészségügy az, egész nemzetnek közügye. (Ügy v\an! jobbfelől'.) Eat a közszellémbeili át-ormálódást, átalakulást' mi is, legalább olyan nagy eredménynek tekintjük, mint az intézményekiben, törvényalkotásokban meg, nyilatkozó haladást és ezek együtt' — közszellem, intézmény és az intézményeklet létrehozó i törvényalkotás — biztosítják majd a magyar közegészségügy további i ígéretes fejlődését. T. Ház! A szociálpolitikai kérdéscsoportra áttérve, még visszatérek ehhez ai kérdéshez azért, hogy megemlékezzem én is az orvoshiány kérdéséről, amelyet: 'egyesi képviselőtársaink szóvátettek. Sokat foglalkoztunk vele a bizottsági tárgyalások kapcsán is, én a bizottsági felszólalások közül hadd emeljek ki legalább egyet. Téglássy Bélai képviselőtársunk hozott ott elő egy írendkívül érdekes ötletes indítványt, amely havi 300 pengős ösztöndíjak juttatásával kívánta elősegíteni íacst, hogy talán éppen a szegény néprétegekből származó érettségizettek, akik arra hajlamot éreznek, jelelntkezzenek az orvosi pályára. Egy ilyen ösztöndíj valóban lehetségessé teszi a tanulmányok elvégzését; ha ezek aláírnának egy olyan, kötelező nyilatkozatot, hogy bizonyos ideig magukat esetleg éppen az állami közegészségügy szolgálatára bocsátják, akkor a, képzési idő befejezésié utáni százas rajok jelentkeznének évrőlévre az orvoshiány pótlására, s ezzel az intézkedéssel nagy mértékben, enyhülnél, vagy talán éppen meg is szűnnék a«z orvoshiány. Ezt a javaslatot erről a helyről is tisztelettel ajánljuk a belügyi kormányzat szívesi figyelmébe. A szociálpolitikai kérdések csoportjából legels'ősorbani és főleg az Oncsá-val szeretnénk foglalkozni. Az Qncsa minden tekintetben mintaintézményként szerepel. Jólesik megállapítani, hogy annak is mutatkozik. A miniszterelnök úr kassai tartózkodása során az ottani Onesa-telep felavatásán, elmondott beszédekből s alz azokkal foglalkozó hírlapi tudósításokból az ország közvéleménye megint nagy mértékben ráfigyelhetett azokra az értékes eredményekre, amelyet az Onosa létrehozott; Bár többször volt már szó ezekről az eredményekről, egyetértek Donath György t. képviselőtársammal abban, hogy történik ma már sok mindern ezen, a magyar földön, amit mi magunk sem ismerünk és méltatunk eléggé, pedig nemcsak nekünk kellene ezeket ismernünk, hanem azoknak is, aki a magyar problémákkal szemben közönyös vagy elleiniségesi beállítottságot 1 éremnek,
