Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1943 november 16-án, kedden. 319 kor azt látom, hogy 1942-iben a közegészségügyi kiadásaik, 45'9 millióval, 1943-ban 54 millióval szerepeltek, viszont 1944-re S9'8 millióban vannak előirányozva. A felületes szemlélő előtt toihát igen nagy tételnek tűnhetik ez az öszszeg

; die mit ér a millióknak három év alatt a kétszeresére való (szaporodása*, ha a kormányziat rossz gazdasági és még rosszabb árpolitr kaja révén ennek a nagy összegnek a vásárló-. illetőleg beruházási értéke a valóságban úgyszólván egyharmada, vagy még ennél is kisebb része az azelőtt err© a célra

1 fordított öszsz égnek. Egyébként kifogásolandó, hogy a legtöbb rovatban a személyi járandóságok emelkedése' a'tánytalftnul nagyobb- mint a dologi kiadásoké, így például a fertőző népbetegségek elleni küzdelemben, vagyis a 2, rovaton szereplő személyi járandóságok aránytalanul növekedtek a dologi kiadások hátrányára- Ebben a r°; v&tban azt látjuk, hogy 1942-ben a személyi járandóság 273.960 pengővel detáltatott, míg n dologi kiadás 4,129.000 pengőt tett ki. 1943-ban viszont a személyi járandóságok

1 870.170 -pengővel szerepelnek, míg -a dologi kiadások összege 5.821.000 pengő

1 volt- Majd az 1944. évi előirányzatban a személyi járandóságok már 1,589.100 pengőre szöktek fel, míg a dologi kiadások csak 7,286.900 pengőre emelkedtek. Amítr tehát a személyi járandóságok összege az 1944. évi költségvetésben az előző évihez viszonyítva a kiétl?lzeresére emelkedett., addig a dologi kiadások összege csak (egyharmaddal emelkedett, az eJőzőévi költségvetés dologi kiadásaihoz képestA 6. rovatig pedig iaz. a megjegyzésem, hogy az orvosi továbbképzésre fordított összeg még mindig kevés. Kívánatos volna, hogy ötévenként minden vidéki örvoís fizetéses szabadságán túl négy hetet töltsön tanfolyamon és ennek költségeit térítsék meg számára. (HeAyesiés a széhÖbtdoldalon-,.) A báb a képzés ne szánt összegek szintén nem elegendőek. Sok fiatal, jól képzett bábára van. szükség. A régieknek nemcsak a tudása fogyatékos, hanem sok visszaélést is elkövetnek. Általában kevés a bába a tanyai körzetekben. A Wassielrmann-vizsgálátokra szánt ös&zeg szintén emelendő. A vérbajnál a tuberkulózishoz hasonlóan a veszélyeztetetteken kiterjedte bb szülővizsgáilatokat kellene végezni. Ä tu" berkulbtikus betegek intéz<etbeli ápolására a költségvetésben felvett 2,162.500 pengőt a háromszorosária! kellett volna felemelni. A

7l ebből előálló hiányokat különadóval kell előteremteni tuberkulózis elleni adó címén, amelyet a háború konjunktúráját élvezőkre, a' háborúban meggazdagodottakra és még meggazdagodókna: kellene kivetni. (Helyeslés a széUSbah olda'on.) A tüdőbetegotthonok és gondozók mellett nagyobb figyeilmet kellene fordítani, illetőleg nagyobb fedezetten kellene támogatni a tüdőgy óg yint é ze tek létesítését. Kata sztr of á 1 is an kevés az intézeti férőhely. ^ Hónapokig várnak a súlyos betegek elhelyezésére. Nem '

m helyes, baigy a betegbiztosító intézetek hoizizájárulása á tüdő- és neimigondo'zók fenntartásához a drágulás ellenére sem emelkedett az utóbbi eveikben. (Egy hain\g a ssélsőbaloltíaloi:.- Hősru keffl) A

z 104Ó:VI- te, valamint az énnek "végrehajtása, tárgyában kiadott 888/1940. B. M. számú rendelet? amely hivatva volna a, fte eluc'ni küzdelmet szolgálni, nem hajtható'megfelelően végre a tbc-kórházak hiánya miatt. A tbc-kérdés a zsidóbirtokkal kapcsolatban felszabadult kastélyokkal vármegyénként megoldható lett volna- sőt az államnak nem is jelentett volna nagyobb (megterhelést, ha a kastéyokhoiz hozzácsatoltak volna 30—10 holdat e«* ezen a földön a könnyű tbc-s betegeik a l'Öid megművelésével . ellő terem tették > illetőleg kiegészítették volna a kórházak fenntartásához szükséges összegeket. (Maróíhy Károly: Ez lett volna a helyes felhasználás!) Nem helyes. < hogy a költségvetésiben nincsen tétel a fajegészségügy részére. Ugyancsak helytelen, hogy a vidéki kórházak állami ellátmánya ebben a költségvetésben egyáltalán nem emelkedett és ha figyelembe vesszük 'az áremelkedést- akkor azt látjuk, hogy ez az ©1'; látmáuy 1943-ban és 1944-ben a felét sem teszi ki annak az összegnek, amelyet a vidéki kór házak államsegélyként kaptak, ha ' a valódi vásárlóértéket vesszük tekintetbe. (Marótfiy Károly: Ugy van!) Például többek között a csanádvármegyei közkórház állami betegápolási átalánya 1941-ben 290.500 pengő volt, 1942-ben és 1943-ban pedig egyformán 272.500, (Ügy vmi! a szélsőbalo'dalon.) tehát 18.000 pengővel több volt 1941-ben- mint 1943-ban. Ezek után tényleg önként felvetődik az emberben az a kérdés és felmerül az a gyanú, vájjon nem az-e a belügyi kormányzat - szándéka, hogy a megyei közkórházakat előbb-utóbb állami kézbe vegye, vagyis államosítsa. Mint a miult világháborúban is, a magyar orvosi fear ebből a háborúból is derekasan kive^te' részét; &z első arcvonal é

!

s a hátország minden egyes közegészségügyi őrhelyén. Ezt nem az orvosok állapították meg, hanem éppen úgy ai honvédség, mint a polgári élet legmagasíabbi poziicióit fbetölftiő vezető férfiak ismételtem! is tettft nyilatkozataaklban. Sajnos, az ezekből^ a megállapításokból önként folyó kötelezettségeket az illetékesek nem vagy csak elenyészően kis mértékben teljesítették'. A magyar orvosi kar egyik llegfájóbb presziizskérdése a honvédség kebelében meghatározott helyzete. Az első világháborúban a magyar orvosi ;kair kombatHáins ^áiiliománybai került, tehát minden tekintetben egyenrangú helyzetiben volt a csapattisztekkel. A volt osztrák-magyar monarchia keretében a póttartalékos orvosok hadnagyi rangban, vonultak (be, a tudományos grádussal rendelkező orvosok: pedig megfelelő katonai rangot kaptak. Ezzel szemben a mai helyzet az, hogy. az orvoisokat — úgylátszik — a háborús érdemek elévülése miatt kivették a kombaittáns állományból és a honvédelmi miniszter, valamint a vezérkar főnöke saját tapasztalatai alapján tett igen elismerő nyilatkozatai ellenére sem hel|y^tzíbék oda víissiza őkiet\ '(Baity László: Dehogy nem!) A hadbavonult orvosok nagyrésze, így az. 1901. és 1905. közötti évfolyambeÜek, alk%: 'öaiihibáljtukoin kívül ntem tehettek idegéiben eleget nonvédeími kötelezettségüknek, még ma is imint karpaszományos jhonvédek, die a llegjobíb esetben is mint címzetes zászlósok, szolgálnak akkor, amikor párhetles kiképzés után orvosig tehát tiszti beosztásban kell szolgálatot teljesíteniökA világháborús orvoshadnagyok egyrésze 45—50 éves fejjel még ma is orvoshadnagy. A legutóbbi időkig az egyetemi magán tan árok: és egyetemi tanárok is, amennyiben katonai szolgálatra hívták be őket, legtöb|bnyir© mint