Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

314 Az országgyűlés képviselőházának 337. De nemcsak a veszélyeztetés nagyobb. Nagyobb miagiai él veszély is, ami ezeknek a törekvéseknek sikeré esetén előállhat- Mert az állam ég társadalmi rend felbontása a békeidőkben is mérhetetlen kánokat okozhat a: nemzeti élet számiára, akkor azomlfoan, mamikor az országolt külső ellenség veszélyezteti, a belső rend Kelborulása nem csupán sebeket ejthet a nemzet életén, nemcsak nehezen gyógyítható betegségeiket okoizhat, hanem tragédiák! előidézője is lehet. A történelein temérdek, példával bizo^ «nyitja ezt- Nekünk: azonlbami elég 25 esztendőre vissziatoennünk hazánk! történetében, hogy az ilyen tragédiára példát találjunk. A nélkül tehát), hagy ezúttal kutatnám), hogy ez a veszély a mi országunkra mtézve mutatkozik-e már, pusztán elméleti talapon, pusztán a világtörté; nelíeim, de különösen a magunk, tapasztalatai alapján is meg kell állapítanom, hogy háborúban lévén» ezzel a veszedelemmel szátmítaníank kéli, lamiből viszont az következik, hogy biztosítanmnlk kell mindazokat az eszközöket, amelyek alkalmasak arra. hogy ezt a veszedelmet elhárítsák. Tisztában vagyok azzal hogy ai belső rend fenntartása csak részben múlik' karhiaitalmi eszközökön, s abban ezektől a karhatalmi eszközöktől függetlenül szerepe kell, hogy legyen a kormányzat úgyszólván) minden háborús intézkedésének!, de részt kell abban vennie miagának ai társadalomnak is. Mert míg egyfelől o> kormányzatnak mindont el kell követnie, hogy a háborús nehézségiek elviselését minél könynyebbé tegye s ily módon elejét vegye lehetőség szerint a közhangulat elégedetlenségéből fiakiadó megromlásának, másrészt maigának a társadalomnak kell elöljárni az áldozatok és nehézségek türelmes és megértő elviselésében. De az úgynevezett bomlasztó irányokkal is elsősorban a társadallomnak kell szembeszállnia, mégpedig nemcsiak a hisztérikus panaszkodás, nem is csiaki az elutasítás eszközeivel, hanem a fennálló társadalmi rend mellett való pozitív kiállásával is. . •Tulajdonképpen a feladatnak csak az ezek után fennmaradó része az. amiely karhalaiimi eszközökkel oldható meg. D& mert előre nem láthatjuk e feladaitokmak nagyságát, azért kell mindent elkövetnünk, hogy a rendelkezésre álló karhatalmi erők .méreteiben,, felszerelésében, de különösen szellemében a szükséges nagyságot megüsse. Ezért elsősorban azt kérem a belügyminiszter úrtól s azt hiszem, nyugodtan mondhatom, ezt kéri a magyar társadalom túlnyomó része, hogy a csendőrség és a'rendőrség létszámát a lehetőség szerint emelje s őket a legkorszerűbb fegyverzettel lássa, el. (Padányi Gulyás Jenő: Helyes!) Rendkívül megnyugtató e téren az, ami a osfenjdőrzászlóaíijiak felállításával kaipciSolatbain történt. Ezek a zászlóaljak úgy szellemükben, mint kiképzésükben és felszerelésükben! elsőrangúak. Nagyon kívánatos volna, hogy belőlük az ország különböző részein minél több álljon rendelkezésre. Örömmel üdvözlöm azt a. rendelkezést, amely lehetővé tette, hogy a karhatalomba kisegítő erők is kapcsol ód'hassaniak. S itt bátor vagyok felhívni a belügyminisztert* úr figyelmét azokra az alakulatokra^ például a volt egyetemi csendőrzászlóaljakira, amelyeknek megbízhatóságai, kiállási készsége már kipróbált, s azt hiszem, mia is vitán feliül áll. T. Ház! A belügyminiszter úrnak megadah tolt a mód, hogy tárcája jogkörén belül rajta ülése 1943 november 16-án, keddeú. tartsa a kezét az egész magyar közigazgatáson és, irányítsa a maigya^ álam szociális tevékenységének legnagyobb részét. Ezekkel olyan eszközök felett rendelkezik, amelyek segítségével sok mindent lehet tenni a belső rend biztosításáért, illetve a belső rend megbomlásának megelőzésére. Tudom, hogy e téren, meg is tesz mindent, ami lehetséges. Tudom, hogy másrészt a rendelkezésre álló erőkkel elszántan védi a magyar állaim belső biztonságát. Felszólalásom végén nem is kérek at belügyminiszter úrtól mást, minthogy ezeket a feladatköröket, méltóan az eddig elért eredményekhez, ritka szociális megértésével, de ugyanakkor ismert erélyével vezesse a jövőben is. A belügyi tárca kiöltségveitését a belügyminiszter úr személye iránti bizalommal &\ magam és pártom nevében elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Szánokot többm üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ai vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: Mátéffy Viktor. Elnök: Mátéffy Viktor képviselő urat illeti a szó. Mátéffy Viktor: T. Ház! Mielőtt a belügyi tárca költségvetéséhez hozzászólnék, legyen szabad meigemlékezneimi arról a nagyválasztmányi ülésről, amelyet pártunk ma délelőtt tartott s amelyen ünnepelte a Néppárt megalakulásának 50 éves múltját. Azi ilyen megemlékezés alkalmával szokás visszanézni . a múltba, és mert nehéz; időkben élünk, még, in-* kább tekintenünk kell a jövő felé. Amikor a, múltba nézünk, miniden dicsekvés és tetszielgés nélkül meg kell állapítanunk! azt, hogy a Néppárt fellépésévei vonult 'be a politikai síkba a keresztény világnézet, a magyar kisember és a szociális gondolat. (Eajniss Ferenc: És az antiszemitiztmus! — Meskó Zoitám: Ügy van! — RajnisiSi Ferenc: Tessék elolvasni A zsidó mérget Huszár Károlytól! — Meskó Zoltán: A zsidók nem szavaztak a Néppártra! — Horváth Géza: És a legitimizmus?) Az akkori idők politikájából hiányzott a keresztény világnézet s hiányzott a magyar kisember s a magyarság nagy rétege, amely az akkori politikában, a parlamentben nem volt képviselve. Azt hiszem, ez nem túlzott megállapítási, fedi az akkori történelmi időket és fedi a történéseket is. Azóta 50 esztendő telt el és örömmel kell megállapítanom, hogy ami most a politikában történik», ennek a néppárti megmozdulásnak és gondolatbiakl a jegyéiben történik és ami eredu ményt a kisember védelmében, a szociálpolitikában megvalósíthattunk, az mind azokra veti vissza a fényét, akik 50 évvel ezelőtt ezzel a hárma® gondolattal politikai pártot alapi to ttak* Ha ennek a hármasi gondolatnak több megértője akadt volna, az akkori politikai világban és ha a magyarság korábban ébredt volna feladatainaki végzésére, akkbr azt hisziemi, sokkal előbb volnánk és néni kellene ezekben a nehéz időkben sainte gyorsvonat sebességével megtoldani kérdéseket (Rajniss Ferenc: Teher vonatnak illik be az "a gyorsvonat! Delizsánsz!), amelyeket azóta az idő mindinkább) sürget és amelyeket már megoldhattunk volna, ha: a keresztény világnézet szellemiéiben dolgoztunk volna az elmúlt 50 esztendő alatt. (Palló Imre: Minidenesetre jobb lett volna, mint más áramlatoknak! teret engedni!) Ezt az örökséget vettük! árt a Néppárttól és nyugodtan merjük megállapítani az ország színe előtt is, hoigy ezt az örökséget becsülettel és hűséggel megőriztük és nem rajtunk múlt