Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

Àz országgyűlés képviselőházának 337. szór kijelentette., készen van. Annak végrehaj­tását osak a háború akadályozza meg, viszont konsta^áltatott az, előadó úr részéről és magam is konstatálni vagyok bátor, hogy annak egyes részei, minit például éppen a közelmúltban-a plénumban és a tegnapi napon a bizottságban részíeteib'cn is elfogadott tanyai közigaizgatásról. szóló javaslat, a közegészségügyi orvosi kar államosítása, legfőképpen pedig a kinevezési rendszer átmiemeti bevezetése a helyi közigazga­tási tisztviselőknél már meg is valósult. T. Ház! Éppen ez a rész-reform, a válasz­tási elv áttörése, a háború, a területgyarapodá­sok! és az ezekkel együttjáró új berendezkedé­sek kapcsán, szerény nézetem szerint, rendkívül kedvező alkalom arra, hogy próbát tegyünk, vájjon a közigazgatási tisztviselők kiválasztása a jövőben úgy, mint a múltban volt, választás útján vagy kinevezés útján tőrénjék-e, mint a jelenben van, amikor a kinevező legfőbb fel­ügyeleti hatóságnak, a (belügyminiszternek mód­jában lesz, a legalaposabban képzett és legkitű­nőbben minősített tisztviselőket és hivatalnoko­kat megfelelő, ha kell, mindjárt vezető pozícióba is állítani. -' Ez a kérdési annál fntosabb, mert hiszen a közigazgatási ..tisztviselők kiválasztása az el­következő közigazgatási reformnak talán leg­fontosabb része. Ma nehezen lehet erről be­szélni. Köztudomású ugyanis az, hogy óriási tisztviselőhiány van a közigazgatásban és igen nagy kérdés, amellyel számolni kell. az utánpótlás kérdése. Éppen azért, amikor erről a kérdésről beszélek^ én nem is gondolok ma nagyszabású akciókra ezen a téren, nem gon­djotlok a külföldön használt rendszerekre.; az Angliában dívó civil servie comission szerve zetre, nem gondolok az Amerikábav dívó rendszeriekre, nem gondolok a Nyugat-Európá­ban dívó veirsemy vizsgarendszerre, 'az- amire én ebben a percben gondolok; a következő; Közhely és nem szorul bővebb fejtege­tésre, hogy a háború a közigazgatás egyes fel­adatait* ugyanakikor azonban a közigazgatási szervezetek tagjainak létszámát is. nagymér­tékben felduzzasztottá, megsokszorozta. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ebből a jelenleg működő és a hábooní által előidézett sok hiva­talból nagyon sok szervezet, nagyon sok-hatás­kör a háború után automatikusan feleslegessé válik; lehullik, elszárad és ezzel a folyamattal együtt a ma alkalmazott hivatalnokok egy te­kintélyes része m feleslegessé fog válni. Egyébként ugyanilyen emberfelesleg fog be­következni a magánvállalatoknál is, amelyeik­nél — nagyon jól tudjuk — az egész működés főmoizgatója a rentabilitás és ez az emberíeles­leg pedig szerintük a rentabilitás terhére esik. Ma az igazgatással és ellenőrzéssel kapcso­latosan hatalmas méretekbein ki kellett tágí­tani az alkalmazottak számát és körét. Tehát itt is nagy leépítésre kell számítani. Számol­nunk kell tehát azzal, hogy a háború után az értelmiségi munkanélküliségnek egy új, hatal­mas hullámát fog kelleni levezetni, ami rend­kívül kényes és nehéz feladatot jelent a IÍOT mányzatra minden időben. Amidőn tehát én ehhez a kérdéshez bátor vagyok hozzászólni­nem gondolok brutális, tömeges elbocsátá­sokra, tömegnyugdíjazásokra, hanem gondolok airta, hogy szerény nézetem szerint már ma nagyon szükséges volna előre kijelölni a most ülése 1943 november lß-an, kedden. -2ÔS alkalmazásban, lévő hivatalnoki karból azokat akiknek la felkészültsége a legalaposabb, akik a legjobb minősítéssel rendelkeznek és akik ről a háború után majd elsősorban kell gon­doskodni, hogy vezető pozíciókba helyeztesse nek és már előre számba kellene venni a je­lenleg magánalkalmazásban lévő nagyon al kalmas, precíz, a modern viszonyoknak meg­felelő képesítésű és képzettségű magántiszt­viselőiket is; hogy esetleg közszolgálatba vé­tessenek át akkor, amikor ennek ideje el­érkezik. A minősítés szigorú keresztülviteléről i« szó esett ai bizottságokban. Erről a kérdésről äz a nézetem, hogy a mai szorosan vett köz­igazgatáson kívül az állami igazgatás egyes ágazataiban — hadsereg, bíróság., tanári kar, stib. — nagyon megfelelő és jó minősítési rendszerek vannak. Ez különben még széles diszkusszió tárgya lehet, de azt hiszem, ma felesleges részletesen felsorolni azokat az elő­nyöket, amelyeket egy .szigorú; igazságos, de pártatlan minősítési rendszer keresztül vitele jelentemé, ami természetesen nem zárná ki a jelenleg alkalmazásban lévő érdemes és szor­galmas tisztviselők automatikus további elő­léptetéséti, ha mindjárt nem is rendelkeznek az új idők által megkívánt kellékekkel, de feiitét­lenül lehetővé kell tenni azt; hogy a vezető po­zíciókba nagyon alapos szelekció, nagyon ala­pos megrostálás után osak olyan emberek ke~ rülbessenek, lakik arra minden tekintetben hivatottak és érdemesek. A második fontos, bár rendkívül nehéz kérdés a felelősségérzés; fokozása, a tisztviselői karban, aimiről már az ezelőtti tárgyalások során is és a mai ülésben éppen Jaross Andor képviselő úr felszólalása során is szó esett. Magam is azon az álláspotom vagyok, hogy ennek a felelősségérzésnekj fokozásai a gyors, alapos, modern érteleimben vett és főleg de­centralizált közigazgatás múlhatatlan előfelté­tele. Erről addig komolyan nieim, isi beszélhe­tünk, 1 amíg . a hivatalnoki kar manüten egyes, legkisebb tagjába bele nem itatódik, bele. nem oltódik a felelősségérzés abban a tekin­tetben, hogy meghozandó intézkedéséért, dön­tésért a felelősséget elvállalja. Hogy ezt 'mi módon lehetne elérni, (Halljuk! a széisőbalol­da.on*) arra nézve magam sem tudnék ebben a, percben elgondolásokkal előjönni, lalán -a kora fiatalságtól való ráneyeilés volna célra­vezető, talán a szigorú minősítési rendszernek, a szigorú szelek ci ÓSÍ 'rendszernek bevezetése, amiről már bátor voltam szólni, mindenesetre azonban egy bizonyos: ezt & problémát meg keli oldanunk; és ki kell küszöbölnünk a jövő köziiigazgatásiából, mert mondjuk meg egész őszintén a felelősségtől való irtózás nemeusak nálunk Magyaroiszágon, hanem, talán világ­szerte olyan jumktimlban van,, olyan kísérő szimptornája az annyiszor kárhoztatott, any­nyiszor nnegsziólt. annyiszor megkritizált bü­rokráciának, mint imiilyen kísérő jelensége az írótotl az íróasztalnak. - T. Ház! Ehelyt legyen szabad iá felelősség kérdésével összefüggésbem • felvetnem, egy kö­rülményt, amely a hatáskörrel áill kapcsolat­ban. Minél nagyobb hatásköre van egy hiva­talnoknak, annál könnyebb tőle felelősséget kívánni. Ha tehát különösen az idők rendkí­vüli körülményei folytán rendkívüli fontos­ságú hivatalnoki szervezeteket állítunk fel,

Next

/
Thumbnails
Contents