Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-337

^8ë Az országgyűlés képviselőházának 337. ülé, sította. E törvény végrehajtásai során az ideig- I lenesen kinevezett tisztviselők véglegesítése mind a vármegyei, mind a városi és községi önkormányzatoknál megtörtént. Ennek az eljárásnak során lehetőség volt arra is, hogy a meg nem felelő tisztviselőket leválthassák, kicserélhessék. Örömmel állapítom meg, hogy ez csak az esetek igen kis Százalékában történt meg, ami viszont azt bizonyítja, hogy a visszacsatolt területekre alkalmazott tiszviselők túlnyomó része meg is felelt aniak a várakozásnak, amellyel működésük elé néztünk. Valóban, ha az, önkormányzatok közigazgatásának működését a visszacsatolt területeikéin! íigyelemmel kísértük, megállapíthatjuk, hogy a közigazgatás- zavartalan mieiniete most mar ezeken a helyekém is nagyban és egészben biztosítva van. (Gr. Takáőji-Tolvay József: Milyen eredménnyel?!) Bizonyos, hogy a szakképzettség teremi még nagy hiányok vannak, de ezeket a hiányokat csaknem mindenütt pótolta ÍIZ eh lelkesedés, buzgalom és hazafias kötelességteljesítés, amely az önkormányzatok 'tisztviselői karát mindenütt jellemzi. jNehéz helyzetekben eredményes munkát végezni, személyzethiányokkal^ és tapasztalati hiányotokat küzdve kielégíteni a közönségnek minden igényét: férfias kötelességteljesítés és helytállás. (Ügy vanJ a jobboldalon,) Ennek szinte teljes egészében megfelelt a közigazgatás tisztviselői kara. A

1 közigazgatáisnak úgyszólván mindlen ágában jelentkező létszámhiány a tisztviselői utánpótlás kérdését helyezi előtérbe. Ebből a szempontból miniden helyről panaszokat hal- ' lünk. Az eddigi nehézségeken felül ennek a kérdésnek nehézségeit a folyó-évben még további dolgok is komplikálták. Az, önkormányzati tisztviselői kar anyagi helyzete ugyanis nemcsak az általános tisztviselői helyzet roszszabboüása mértékében nehezült meg. hanem az egyéb közigazgatási tisztikar okkal szemben is sajnálatosan hátrányba jutott. Ez a körülmény nagyoini erősen érezteti hatását különösen a varmegyei önkormányzatoknál, mert a vármegyéknél a fiatalság jórésze— szinte azt mondhatnám — meg akar szabadulni a hivatalától, vármegyei szolgálatát legjobb esetben is osaiki átmenetnek tekinti és részint a magáingazdasági pályákon kíván elhelyezkedni, részint padig olyan közszolgálati ágak» hoz igyekszik, ahol anyagi számítását jobban megtalálja. Általános, az a panasz, is ezzel kapcsoLatban, hogy a gyakornoki állásokra a vármegyékhez csak. elvétve akad megfelelő pályázó, ügy vélem t. Ház. hogy ebben a helyzetben meg nagyobb nyomatékkal jelentkeznek a vármegyei tisztviselői kar státuskérelmei, amelyeiket a belügyi kormányzat vonalán már eddig is a, legnagyobb jóindulattal kezeltek, nem lehetett azonban megtalálni ezideig^a megoldást pénzügyi és általános közszolgálati szemipontokból. A .megoldás azonban nagyoini sürgős és -különösen a heizdő vármegyei állásokinál minél előbb olyan helyzetjavítást kell életrehívni, amely alkalmas lesz a ; fiatalság ^hivatástudatainak fokozására. • T._ Ház! Az önkormány ziati közigazgatási' tisztviselők szakképzettsége tekintetében különöseim, a visszatért . területekem még mindig hiányok mutaitkozmak, ,báir megáiLlapítható, hogy a helyzet ebben a tekintetben is javult valamit A tisztviselőik továbbképzése egyébiránt ebben az évben isi folyamatos volt. megtartották a közigazgatási "továbbképző tamfiolyaimot; ezúttal a foldmívelésügtji igazgatás 1Ö43 november 16*án, kedden. kérdéseivel foglalkoztak. Az 1944. évben immár tizenegyedszer rendezik meg ezt a tanfolyamot,- amelynek tárgyául^— azt hiszem, egészen helyesein — az ipari és kereskedelmi közigazgatást választották. Szervezetileg bizonyos változásom ment át az országois gyakorlati közigazgatási vizsga. Igyekszik gyakorlatibb lenni, az élethez és a szükségletekhez pedig közelebb (kerülni. A visszatért teirületek magasabb állásaiban lévő tisztviseilokoiek a vizsga kötelezettsége alóli mentesítésére mozgalom indult meg. Különösen az erdélyrészi területeken kívánják a vizsgálat alóli mentesítést. Én azonban a magami részéről inlkább a további halasztás megadása mellett kívámnjéfc állást foglalni, mert a vizsgánál szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy még ai kis készültséget eláruló jelöltnél is el lehet érni legalább azt, hogy a közigazgatási jogot rendszeresen áttekaintse^ és ezzel az eredményesebb működés lehetőségét a maga számára megsizerezzßi. A költségvetéssel szorosabb kapcsoLátban említem meg azt> hogy az 1944. évben a vármegyéknitél "50 dí jnoki áitlás lescz kejzelői állássá átszervezhető.. Ez a kezelői szakban bizonyos; előmenetelt jelent, másrészt pedig ai munkaerők állandósulását jel'einti. Ami a községi közigazgatást illeti, itt a •hetyzet . nagyjában-egészében változatlannak mondható. A jegyzői hivatal túlterhelése nem csökkent, sőt bizonyos mértékben emellkeidett is. A kisegítő 'munkaerőkkel való megoldás a kisegítőknek az idő folyamán szerzett tapasz» tatlatai, ismeretei következtében ugyan, valamivel eredményesebb Clerfet, a jegyzői kar ácsomban, mégis joggal panaszkodik a kisegítők munkájáért vállalni kényszerült felelősség miatt. Itt meg kell álCapítanoimi aizt, hogy a kormányzat ma már nem zárkózik el az elől» hogy a létszámviszonyok rendezésekor megszüntetett állások közül a lagfomtosabhakiat a községi önkormányzatok újból megszervezzék. Ezen a vonalon tehát megvan a lehetősége anmak. hogy . a felelős munkaerők létszáma arányba kerüljön az elvégzendő feladatokkal. A községi jegyzői kar utánpótlásának kérdésében még javában folyik a vita, a jegyzői képesítésről. Változatlan erővel követelik sokan azt, hogy a jegyzői állást egyetemi végzettséghez kössék. A magam részéről nem tudom ezt az álláspontot teljes mértékben heilya* sieilni, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a közigazgatási tisztviselők szakképzése tekintetében a községi közigazgatási tanfolyamok ezidőszerint a legjobban közelítik meig a helyes megoldást. Ez az intézmény _ a maga kloűlégiumr rendszerével a legjolbb közigazgatási nevelést • adja, és ott, ahol az oktatás* valóban. szakszerű és gyakorlati, egészein kimagasló eredményekkel is találkozunk. Tagadhatatlan, hogya^ tanfolyamok végzése anyagi kitartást is kíván és ezért Örömmel regisz/fcr álomi a költség vet esnek azt a gondoskodását, amely ezen. a téren a ^ulíévimél jóval magasabb összeggeCl teszi lehetővé azt-, hogy a tanfolyam elvégzése a hallgatók részére ne legyem az eddiginél költségesebb. Bár az utánpótlási nehézségei itt is mutatkoznak, az 1944. évben kezdődő tanfolyamra ' történt jelentkezés mlégis a várakozáson felüli volt, ami a számszerű utánpótlás biztosítását jelenti. Ebből a szempontból bizonyos jelentőséggel bír az is, hogy a hosstaabb gyakorlattal rendelkező községi kezelő tisztviselők közül jómé-