Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Àz országgyűlés képviselőházának 336. Ülése 1943 november Í2-én, pénteken. 2?5 Ion és a középed) nem tagadom azonban, az, esemenyek néha belekéniyiazerítenek benimünkeit abba, hogy erősebb eszközökhöz is nyúljunk. Ennek előidézői, ennek provokálói azonban selhasem mi magyarok vagyunk. (Ügy van! Ügy van!) A másik nagy kérdési, amelyről, 1 méiltózt'íttalk beszélni, a sajtó és. a cenzúra kérdése. A cenzúrával éni személyesen meto, foglalkozotmi, én még egyetlen egy utasítást sem adtaim ki, nem ismerem a cenzúra,-utasítás'0|kiat. Mostí újabban talán intenzívebben és többet fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A cenzúra háborús intézmény és igaza van az egyik képviselő úrnak, hogy abban az utasítás-tengeriben — egészen természetesen — a cenzor nem mindig találja el a legjobb megoldásokat. (Rajniss Ferenc: Nem mindig 1 ? Egyszer sem! — Derültség a szélsőbaloMlalan.) Ez természetes. Sajnálom aizokat az eseteket, amelyeket Nagy László képviselő úr fellhoKott, magam is furcsának találonL, hogy ne jelenhessék meg például egy j,ogi fejtegetés ai H!áz elnapolásáról. Valószínűleg az _ volt az utasítás, hogy ezt azért nem lehet kritikia, tárgyává tenni, mert a Ház elnapolása államfői ténykedés volt. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Ilyen félretmagyarázás lehetett az oka annak, hogy ez azí egyszerű jogi fejtegetés nemi jelenhetett meg. Nagyon mehéz eltalálni a legjobb megoldást, mert minden szót, minden oldalról rettenetesem megnéznek, amelyet itti ebben az országbarii leírunk. Fokioizottan kell figyelni és vigyázni, kiadtam azonban az utasítást, hogy a. magyar kjözélet olyan prominens, vezető tagjainak cikkeit, akik hivaitöttiakí arra, hogy maguk bírálják elS és magúik vállaljanak felelősseget azért, amit írnak, ha kifogás vaui ellenük», először nekem .mutassák be s cstaik azutáni cenzúrázzák. A harmadik kérdés, amellyel tüzetesebben és többször méltóztattalki foglalkozlni, a hadigondozás kérdése. Ez inéig nincs véglegesen megtoldva. Ma az egész kérdést egy polgári hadigondozó hivatal keretébe beosztani nagyon nehéz lett volna, mert hiszen az az ember még katona, amikor a kórházba kerül, katona, amikon- onnét kikerül 1 és. csak akikor érett meg, a polgári gondozásra, amikor már onnan is kikerült. Az" egész megoldásnak tehát az az alaptétele, hogy akkor k ( erül polgári gondozásba, amikor mint katona, már leszerelt. Méltóztassanak meggyőző dye lenni, hogy ezzel a hatáskörrel a hadigondozó hivatal most már aízon lesz, hogy ezeknek elhelyezkedése, eízeknefc: istápolása és figyelemmel kísérése minden tekintetben megfeleljen annlak a szociális gondolatnaíkl és hazafiúi kötelességnek, amelyet ai képvi&ell'ő urak kivétel nélkül hangoztattak. (Helyeslés.) A képviselő urak szóvá méltóztattak tenni a tárcanélküli miniszter uraik munkakörét és azt, hogy Lukács Béla miniszíer úr miért nem vetlte át a Hadigondozó Hivatal vezetését. Ö a kormánypárt elnöke; talán nem lett volna helyes, ha a hadigondozásnak is ő volna ai kizárólagos Vezeiőjte,, mert ez mindenesetre félreértésékre adhatott volna okot. Meg vagyok róla győződve, ha valaki a saját véleménye szerint nem megfellelő elbánásban részesült volna, mindjárt valamelyik páir'ihoz szálaJ't volna és, azt mondta volna, hogy ai p.áitallágía miatt van ez így. (Rajniss Ferenc; .Nagyon helyes!) Különben is, amikor őexcellenciáját felkértem a miniszterség, vállalására, az ai gondolat vezetett, hogy ő a pártszervezetei és „képviselőtársai révén ,a legjobban összeköttetésben van az életteli, s miivel mi ennek a pártnak vaK gyünk a kormánya és a miniszterei, ő jelen legyen a minisztertanácson, informáljon bennünket, viszont pártján és szervezetein keresztül az országot is. informálja a. folytatott munkáról és az intenciókról. Kifogásolni méltóztattak a propagandaminisiziter úr hatáskörét. A propagiandamjniszter úrnak rminden hatáskör :rende ( Ikezés!r& áll, amely az ő nemzeti propagandájának az előrevitele céljából sízüksé^es. Méltóztattak említeni, hogy vándorszlniár^ulatokkal kitűnő munkát végeizi, méltóztaitnak tudni* hogy a film terén máris milyen eredményes munkára, l6r kintihiet vissza, méltóztatnak ismerni azt a munkát, amelyet könyviben és sajtóban végez. Igyekeztem bürokráciát nemi adni neki, (Alhilános helycsMs.) mert hai bürokráciával megterheljük, volna, ha neki mindezeknek a kérdéseknek az adminisztratív részeit is in tépnie kelllíett volna,- akkor feltétlenül mégis csak szűkíteni kellett volna & hatáskörét, mondjuk a színházra, mozira, sajtóra és egyebekre, amiket említeni méltóztatták, de az.élet számos egyéb vonatkozásában nem lelt volna módja ós ideje, hogy a dolgokba beleszóljon. A propaganda vezetőjének 1 .mindenütt oft kell lennie, mindent látnia kell, mindenre fel kell hívniat a figyelimet* a kormányt mindenről tájékoztatnia kell és mindenütt meg kell jelennie, ahol úgy látja, hogy az ő nemzeti propagandájára szükség van. Ezért van neki szabad keze. Propagandaminisztérium nincs, de Antal Istvánnak itt mondok köszönetet azért, hogy van és eiz;t a rendkívüli munkát nagy sikerrel végzi. (Helyeslés és tap$ at jobboaalom, és « középen.) Pártunk veizénszónclkiáról, Padányi Gulyás Jenő barátomról keld 1 megérniékezniom. Abból a sok értékes gondolatból, melyeket felvetett, kiragadok egyet, amely az ő kedvenc gondoliaita és színién a nemzetiségi kérdéssel függ össze. Ennek lényege az, hogy ai nemzetiségi problléimát elsősorban a maga tudományos, azután társladaimi és más vonatkozásaiban fel kellene- dolgozni. Ezj ,ai munka nagyon értékes lenne. Csináljuk i« bizonyos vonatkozásban, de tulaj diómképpen óríélkfe csiak akkor lesz, ha munkatárslakat kapunk hozzá a nemzetiségek vonaláról, mert akkor jön ki belőle olyan szintézis^ amelyet tényleg hasznosítani tudunk az ország érdekében. {Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Köszönetet mondok az előadó úrnak. Előadásában! olyan tökéletesen foglalta össze aizokat a kérdéseket, amelyek a miniszterelnöki tárcát illetik, hogy ezért — azt hiszem -- csak mindnyájunknak köszönetét és elismerését toh máosolhatom, (Éljenzés ési taps jebbfelől.) Meg kelll jegyeznem, hogy töfbb képviselő úr a bizottságban is, itt is szóvá, tette, hogy rövid az idő a miniszterelnöki tárca tárgyalására. Igaz. Azt is méltóztattak, mondani — közben javaslatok hangzottak el —-, hogy! a propaganda minisztériumot a miniszterelnökséghez kellett volna csatoini, ezt és ezt még a miniszterelnökséghez kellene kapcsolni. Nézetem szerint a miniszterelnökségi tárcához nem kell konkrét feladatokat kapcsolni. Konkrét feladatoknak miniszteriális elintézés© nem tartozik a miniszterelnök feladatkörébe. Sajnos az események hozzák magukkal, hogy össze kel'l fogni a külön-
