Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. nézetei, amilyet akar; én nem miotadbjaltom, hogy valami kiváló személyi viszony banl voltam Kulcsár kormánybiztos úrral, mert nagyon keveset isimiertem. die meig kell állapítanom, bogy a legjobb 1 tudása ési lelküsimierete szerint csinálta, ai dbllgokatl (Ügy van! Űgy\ vénú a szMső-. baloldakmi) és ha csinált Isi olyat, amit mi kifogásoltunk! vagy mások kifogásoltak, ©á az ő jószándékiait nem érinti Igenis, nyugodt liel^kiismle"rettel meig ikiell mondani, hogy cselekedeitt valamit (Ügy vamt Úgy van! a széUőbalolâdton.) a liegneheizieibb körülmények között a legnehezebb szervezési feladatokat állította fel és igenisi, az, hogy nem voilt katasztrofális zökkenő, az ő és kitűnő munkatársainak érdeme. Én nem. gondolom, hogy Sztamoray kormánybiestos úr azéri' mem felteltí nekem, mert ellenzékil képviselő vagyok, élni tiltakoznám is az elleni, de mégis az: a szerény véleményem, hogy hónapoki után ilyen ^fontos kérdésben, amely egy etmber existeneiáját is érintette, egy-képviselő mégis megérdemli azt. hölgy ha létezik! a_z a, hivattál, annakl vetzetője válaszoljon. Nem válaszolt, ég ebből azt következtettem!, hogy a hivatal kimullt. Meg kell jegyeznem, hoigy az illető, ezt a, kirúgott művezető, a bíróságnál megnyerte a perét, 'tehát itlt semmi más nemi volt, mint az .a; 'tény. bogy nagyneheizen;kellett elhelyezni őt és most sokkal kevesebbje van, mint annál) a vállalatnál, ahonnan' ide átcsábították. Keresztény szeninonitlbol ez az, eljárás mégsem mondható tűrhetőnek. Beszélnem kell arról a békepárti röpcédnláról, amely itt több formaiban sziereoelitl A 1 beb ügyminieEter úr ferrevotnatkozólae' be jelentett te, hogy ezeket kommnnistiák csinálták, meg is fogták! őlkét és" ülniék is. Sajnos, nem "tudjuk hányan vannaikt. hol vannak, hol ülnek, kik azok, neim tudjuk bár azt hiszem, a, belügyminiszter úr megmondhatta volna. (Zai <ji széhŐbaMlda Ion) De mégis" érdlekies lenme, hbgyanméltóztatnaik azt magyaráfzni, hogy ha, valebant kommunisták voltak a röpcédulák szerzői, miértl mondották azt* hölgy vesszen az Imrédy párt — ez rendbén van, ezt értem — vesszen a mSIniszteirelnök úr is' — még ézit is értem — de azt néni értem, miért éljen a szociáldemiokrácia ; m a kisjyazdanártL (Derültség en tans a\ széhôbaloiïâki~ Ion.) Ezt nem 1 tudom megérteni. Hát a kommunista pátrtnak olyaln 1 gyönyörűség ez a két páirt? — ezit én .nem tudom megérteni. Gyanaksziom. hoey talán nemi mind kommunista volt az«, aki *bbe,n az ügyben! sízietrepeit. Nagyon szeretném, ba 8, miniszterelnöki úr talán mégis* felvilágosítana bennünket! abban 1 a tekintetben, hogy csakugyan mind kommunisták voltalk-e. va^gy olyan »szabadsághősök 1 «, akik itt állandóan grasseálnak a gyűléseken és* mindenütt hirde^ lik a miaisrnk legdemokratikusabb elveit, azokat a destrukltív elvekét, amelytekire, vonatkozólag a Tűiniszterellnök! úr* mai olyan' határozottan; kijelentette, hoory 1918 üe'die nem lesz. Mélyen t. miniszterelnök úr és t. Ház. méjtlóztiassék raegpiEgedni nekemi, hogy megmondiam. hogy kijelentve ez a, dolog* (könnyű, mii) is. azt miondiuk. boefv nem lesz. ehhez" azonban közszellem kell (Űov van! tfoy van\! a gzéhŐbaloldctÜcml) ehhez valóban baráti össtzefoe-ás kbll a nemrziete't «zer«+ő emberek közötti, ehhez vallóban" egy legalább a nagy célokban egyetértő összefogás kell. M^rt az, a bomlasztó nropagandia. az aznn MK o^dalorí ál^ó 900000 zsidó, a bodzáink csatlakozott dpstrtikit'iv keresztién y Pik (Felváltáséi a szfílsőbmlot'JaToffí,: Altfleárólti Renegátok!), valiamiint a Vél^V kapcsolt befolyásosf elemek erőt jelentenek!. Ezzel szembe erőt, kiell állítani (Ügy KÉPVISELŐHÁZI NAFLö XVII. ülése 1943 november 12-én, pénteken. 271 vam! Ügy vanSJ a gzélsebalőifdaloiri), nemcsak fegyveres erőt, hanem szellemi erőtí kürzdőképes lelki erőt is. (Ügy vanj Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát, t. Ház és mélyen t. miniszterelnök úr, ebbem a kérdésben tessék együttmunkálkodni, ebben) ai kérdésben; tessék) dolgozni és tessék megszüntetni atzt, hogy minden ostor rajtunk csattan join, (Ügy van! ügy v&nl a szésőbaloldakm.) legyen az cenzúra, legyen az gyűlésti)l|aJl'om, legyen az gondolatközlés vagy bűnvádi eljárás!. Mert, mélyen 1 Ház, minden rajtunk csattan! (Ügy van! Ügy vhn! a szélsőbalaldalon.) Nekünk nem szabad Miskolcom a nagyteremben ülést tartanunk, (Ügy van! Ügy van! a s&élstâbaloiïda'bn.) nekünk nem szabad a párthelyiségbem Marosvásárhelyen gyűlést tartanunk!. Éppen fordítva van tehát, nem mi félünk Vámos képviselői úrtól, hanem úgy látszik ő fél Dőiünik, (Ügy van! Ügy van! — Tetszés \% szélső baloldalon,) nekünk nemi szabad seholsiem gyűlést tartanunk, osaka, legnehezebb kínok között ési mindig csak akkor, ha személyes intervenció történik a belügyminiszter úmlál (Úgy van! Ügy van! a szélé&baiőldalon.) Ez igazságtalan, leheteïeini ési elikeseredésit! szül nenuesaJk bénntünk — mert mi még úgyahogy tudunk uralkoidtni miagunkon, bár nagyon" nehezen tudunk uralkodni magunkon — de elkeseredés támad sokaikban odakint, aikilk! mindenüket odaadnák a hazáért, akik, mindenüket odataidtnákl azért, hogy cselekedhessenek, építő irányban cselekedhessenek! ennek alz országnak szebb' és jobb jövőtjéért. Amig ezeket a tüskéklet, ezteket az üldözéseket, ezeket az^ ügyészi, rendőri üldözéseket melg nem szüntetik, amaig gondolatainknak a nemzet érdekében vallói közléséti meg nem engedikli addig nem lehet, minisziterelnöfki úr. klomoly niemzeti egységről beszélni. (Ügy van! ügy van! a szélső^oBbolddon.) T. Ház! A cenzúráról köteteket lehetne beszélni. Én nem akarok, erről sokat mondani, mert tartozom egy kijelentéssel. Magam egyike Vagyok azoknak, alki többször kifogásoltam a cenzúrát és evvel kajpesolatban sokszor fel'elotesé tettlük a cenzúrával működiő tisetviiseïokiét. Most ünnepélyeseid bocsánatot kérekl tőlük, mert azóta nekem megmagyarázták és én megérteitteni, hoary szörnyű dolog lehet cenzornak lenni az utasítások ezreii közepette (Ügy van! Ügy víimif d szélspbaïo$dalvn\.. — ïneze Antal: Ellientétés utasítások!), amelyek sokszor, számtalanszor keresztezik; egymást. Az egyik miniszter etzt parancsolja, a f másik azt parancsoilja. Volt nagyhialtalmú sajtíófönök. akinek! miásoki vol^tak a szempontjai, voltak például egészséges felfosrásű miniszterek, akiklnjek, a sajtófőnöktől eltérő felfogásuk volt — erre jött az ellentéteis utasítás. Most anlna,klia't szegény cenzornak igazán naiaryon nehéz magát kiismernie. Én nagyon jól tudom, hogy a propagandaminiszter! úr besziédének vallószínűlég legalább egyharmadát kicenzúrázzákl. Ez biztos. (Derültség a ^zelsőbélo^da lön.) Nem tudom, hogy ai miniszterelnök úr beszédét mennyire cenzúrázzák meer, d« lehet, ho'gry abbó'i is cenzúráznak. íRajniss Eetrenc: Hát val'aki osafc párancsoll) Sokszor mond a, miniszterelnök úr egy-esy olyan szép mondatot, aimeily neim biztos, hos-y megfelel" aizi aziTinni cenzúrai irányzatnak, tehát azt valószinűleg ki cem zűr ázzak. Mégis az volna a szerény kéréseim, tessék wegmondRini nekem, miért n,emi voTt SBabaid a Nemzetőrben közölni a következő cikiket: »Meddig tarthat az országgyűlés elnapeláslak Működhetnek-e a bizottságok:?« Ebben; a cikkben 40
