Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
254 Az országgyűlés képviselőházának 336. ütése 1943 november lÊ-ên, péntekért. zei magában véve nem liehet boldogulni, hanem kellenek ezek a rendszabályok, kellenek a szigorú intézkedések, az akasztófáig elmenő intézkedések a rendbontókkal, az izgatókkal, a nemzet ellenségeivel szemben, de a tisztességes magyarsággal szemben csakis szociális intézkedések létesítésével lehet a belső rendet tartósan fenntartani. (Ugy van! Ugy van!) Szociális intézkedéseket! Egyiket a másik után; míg nem késő, ímert kellő időben kell ezeket a szociális intézkedéseket megtenni, népjóléti intézményeket létrehozni, a szegénységen, az elesett embereken segíteni, — kellő időben, mert hiába jönnek a legbölcsebb, a legnemesebb szívű intézkedések, ha azok már későn történnek, amikor a bujtogatok, a nyomornak vámszedői már megjátszották kisded játékaikat az országiban, és már sütik pecsenyéjüket annál a tűznél, amelyet a szenvedélyek nekik meggyújtottak. (Palló Imre: Jobb későn, mint soha!) Súlyt helyezek arra, hogy mindenekelőtt a harctérről hazajött katonáink lássák azt. hogy a nemzet hálával viseltetik irántuk, szeretettel gondolt akkor is rájuk, amikor kint voltak és aggódott értük, aggódott családijaikért, hozzátartozóikért, most pedig aggódik a jövőjükért és gondoskodik róluk. Minden állami kedvezmény elsősorban azoknak adandó, akik a fronton kint küzdöttek és akár mint sebesültek, akár mint rokkantak hazakerültek. (Palló Imre: Megérdemlik!) A földreform-kérdés megoldásánál is az elsőrendű szerepet ennek kell játszania. A zsidóbirtokokraak helyes (megosztása is idetartozik. Itt már kénytelen vagyok kijelenteni, a magam részéről a zsidóbirtokok rendezésének kérdését nem 'zsidókérdés, gyanánt oldottam volna meg, hanem minit . föídbirtoktpoilitikai kérdést hoztam volna a Ház elé és csak a sorrendben vettem volna elsőnek a zsidóbirtokoknak helyesebb megosztását. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak ki jeleinthetem: ai zsidó 'birtokokat elsősorban és mindenekelőtt azoknak r kellett volna kapniok, vagy amennyiben' még nem kerültek felosztásra* teli most kapnioik. akik a földet maguk művelik meg. (Palló Imre: A szolnoki polgármester például kapott!) Hallottam olyan megjegyzéseket és talán a Házat érdekelni fogja, ha elmondom — hogy vannak olyan spekulánsok, akik, — hogy-a tőzsde szavával éljek — besszre spekulálnak és azt hiszik, hogy ha a háború úgy végződnék, ahogyan ők szeretnék, akkor egyszerű telekkönyvi visszaírással az egész kérdést meg lehet oldani. Feltéve és meg is engedve, hogy ez így következnék be, sokkal egyszerűbb Üett volna, ha ezeket a birtokokat szántóvető magyar emberek kapták volna meg kis parcel l ákban és ha itt fait accomüli-t teremtettünk volna az egész vonalon, ma földműves emberek, frontot járt katonák ülnének bent a kis parcellákban, hogy ezt holmi Hberális telekkönyvi visszaírással meg ne lehessen változtatni. t (Antal István nemzetvédelmi nropagardaminiszter: Kik ülnek bent? — Palló Imre: Például a szolnoki polgármester. — Zaj és közbeszólás.) Naeryon örülök, ba így van, de ivannak kivételek. Én pl. nagyobb birtokot nem adtam volna entellektüelek kezébe és osak kisembernek juttattam volna birtokot. (Kállay Miklós miniszterelnök: Szegeden nyilatkoztaim erről pontos adatokkal!) Nagyon örülök, hos-y a kormánynak ez az intenciója, de mindenesetre feltétlenül helytáll az, atmit állítok., Akikor megszűnnék mindenféle spekuláció és hiába száimítanak egyesek ilyen vagy olyan fordulatra a világhabotrúval kapcsolatban. A másik kérdés, amelyről el kiell ismernem, hogy itt a kormány lépéseket tett, a sokgyermekes családok megsegítése mind az adóztatás terén, mind pedig egyéb tereken. Az adóztatás terén a progresszivitást feltétlenül sokkal ineszszebb kellene vinni. Ami pedig a taníttatást illeti, a negyedik-ötödik gyermeket teljesen ingyenesen kellene taníttatni az összes iskolákon végig, egészen az egyetemig, ha a gyermek rátermett. (Palló Imre: Miért nem már a másodiknál!) Ne a másodiknál kezdjük, úgy látszik, a képviselő úrnak csak két gyermeke van. (Derültség. — Palló Imre: — Sajnos!) Nekem öt van és én a magam részéről nagyon fontosnak tartom, ezeknek a szociális törvényeknek sürgős meghozatalát. A miniszterelnök úr nagyon helyesen mondotta, hogy a jövőt illetőleg már látnia kell az országnak, a nemzetnek, az orszjág. lakosságának, hogy az ő' sorsáról megfelelő gondoskodás fog történni. Vonatkozik ez a munkabérekre isAmi pedig a belső rendet illeti — hogy el ne feledjem — itt 'szintén a múlt világháborúban szerzett tapasztalataim alapján beszélek, mert én végigéltem egy szomorú korszakot, mint képviselő, az 1918-as évet. Végigéltem azt az időt, amikor becsületes, magyar emberek ajkáról hangzottak el nagyon tisztességes, jó szándékú felszólalások, amelyek azonban visszhangra találtak és sokszor értelmüket kiforgatták, sőt nem is forgatták ki, hanem nemtelen célokra felhasználták ezeket a becsületes felszólalásokat és az ellenséges propaganda azután a fronton felhasználta azokat ellenünk. (Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: Az Urmánczy-ibeszéd!) Igen! Nagyon becsületes mgyar ember volt, de felhasználták a beszédét, hogy a hadiözvegyek nem kapnak teljes ellátást, a bevonultak hozzátartozói nem kapnak segélyt. Ez mind interpelláció formájában hangzott el és az; ellenség! sajtója nemcsak felhasználta, hanem ki is nyomatta ezeket a beszédeket, ellenséges földön és a repülőgépek ledobták a fronton küzdő katonáink közé. Ez mindenesetre azt vonja maga után, hogy a mélyen t. kormány intézkedjék, hogy a belső rend, a megnyugvás meglegyen ebben az országban, Az igazságérzet ugyanis minden emberben ki van fejlődve és ha azt látja, hogy neki nincsen burgonyája, de szomszédjának sincsen, könynyebben belenyugszik, mint ha azt látja,, hogy ő nem kap a jegyére, bár ez bántja őt, de ha látja azt, hogy más sem kap, ebbe könnyebben belenyugszik. Tehát a javak igazságos el osztására van sürgősen szükég amíg nem késő, mert így kivesszük a méregfogát ezeknek a kérdéseknek. Ami pedig a katonai felkészültségünket illeti, — világháborúban lévén — nagyon természetes, hogy nem játszhatunk a tűzzel. Minden erőnket, minden anyagi javunkat oida kell adnunk a hadsereg minél teljesebb felszerelésére, annál is inkább, miért emmél a kérdésnél, — bár nem akar-tam ezt hozzátenni, '— eszembejut, hogy amikor azt látjuk, hogy Oláhországban nemcsak az oláh sajtó, hanem felelős kormányzati férfiak, s maga a helyettes miniszterelnök is a legdurvább, a legméltatfanabb, legigazságtalanabb támadásokat intézi a magyar-nemzet ellen, ami-
