Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-336
234 Az országgyűlés képviselőházának 336. ülése 1943 november 12-én, pénteken. minél több olyan kérdést, aimi nem szorosan 1 honvédeCnii kérdés, átadni az erre hivatott polgári hatóságok közébe, mert azok a tisztjeink, akiket az állam költségén a honvédség vezetésére és kiképzésére képeztünk ki és ott is szeretnénk látni, esak ezeknek aiz ügyeknek kárára foglalkozhatnak mással. (Igaz! ügy van! a bal 1 oldalon.) De ugyanezt kívánja a szakszerűség érvényesítésének elve is, mert hlkizen épp most i?on!li tettem, hogy tasztika}runk nem a szociális kérdéseik ellátására kapta kiképzését, ezzel szemben egész sora. erre hivatott hatóságainknak, foglalkozik szakszerűéin ezzel a kérdéssel, sőt, hála Istenneík, hozzá kell tennem, eredményesen is. Én tehát továbbra is bátor vagyok a kormányzat szíves figyelmébe ajánlani a hadigondozás egységesítését, lehetőleg egy hatóság alá vonását, (Helyeslés a középen.) Mélyen fc. Ház! Visszatérvei egy pillanatra megint szorosan a miniszterelnökség költségvetésére, egy részletkérdést említek meg. A Székesfővárosi Közmunkák Tanácsainak üigye túlságosam el van dugva az I. cím utolsó rovatában, éppen csaik említés történik arról, hogy ismét és változatlanul 203.000 pengőt fordítanak beruházásokra, nem tudjuk, milyen, beruházásokra és az indokolás sem tartalmaz semmit. T. Ház! Megemlítem, hogy a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa egészen érdekes módom még az idősb Andrássy Gyula gróf óta bizonyos szoros kapcsolatban áll a miniszterelíQiökséggel, olyan szoros kapcsolatban, amilyen szoros kapcsolatban mi nagyon sok más kérdést is szeretnénk látni és el tudunk képzelni és amely tekintetben már éveik óta, szorgalmazzuk ostroin'o^uk — hogy így mondjam — a miniszterelnök urakat, hogy egészítsék ki hatáskörüket egy kisisé a modern államvezetés olyan példái nyomán; amely jó példákat külföldön is látunk! és> amely jó példát, ismétlem, már nagyon régen, évszázaddal ezelőtt Andrássy Gyula gróf is statuált. Neikemi az a tiszteletteljes kérésem, hogy kapjunk a következő költségvetésben erről a kérdésről egy kissé többet annál is inkább, mert a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsára, különösen, a főváros kiépítése és fejlesztése' terén rendkívül fontos feladat vár.JKluézést kérek, hogy ezt itt emilítetteim, de bár vezérszónok vagyok, ennek a bizottságnak tagja nem levén ott nem tehetem szóvá Mélyen, t. Hátz! Oláh György^ t képviselőtársam a nemzetiségi kérdés említésénél 1 azt a megjegyzést 'tette, hogy, sajnos, ugyanazokat a panaszokat kellett volna elmondania, ugyanazokat a vadaikat kellelt volna támasztania, amelyeket tavaly támasztott és mondott. (Egy haég a szeUfibahfdtílcm: Azóta rosszabbodott a helyzet!) Elfogadom, hogy ő ezt a kijelentést a kérdés mérlegelésé vei tette, de szeretném őt és a t. elleneseket emlékeztetni a>rra. • hogy amennyiben a nemzetiségi kérdés kezelése nálunk a tavalyihoz kénest váltioza'lau. akkor ez viszonylagosan nagy fejlődés jele. Rá fcéíl, hogy mutassak ugyanis arra. hogy ebben a negatívumban eigv fontos nozitívum van. Nagyon szeretném, b a a körülöttünk; lévő államok minisizterelnökei ugyanúgy elmondhatnák, mint a magvar miniszterelnök, hogy nem köWtem eí az elmúlt év során semmit, amely a majdani csak •oínnirend're ken'ílő kienfoszteHődéis és nwrb^elea útjábq állhatna. Ha a miniszterelnök; úr ezen a téren n'em tehetett annyit, mint amennyit ő. tudom szíve szerint tenni kívánna, — hiszen ái kezdeményezést ő tette meg koarmányra lépésének úgyszólván pillanatában — és ha belátom és elfogadom is, hogy alig ^ lehetett többet tennie, de ugyanakkor méltányolom, hogy nem mu'lasztoitt el egy alkalmat sem arra, hogy a magyarság mindig megmaradó hivatása szellemében azokat az ajtókat nyitva hagyja, amelyek a kibékélés és a kolliaibioráeióhozi vezetnek. Mélyem t. Ház! Rá kell mutatnom arra, hogy a mi szomszédállamainkban 1 odáig mein r mek, hogy az összes eszközöket, amelyeket mi a magyarság hivatásának' megvédése terén keEÜnkbe vettünk^ lassanként kisajátítják, úgyhogy mai már a magyar hivatástudatot is — mutatis mutandis —• maguk alkalmazzák és a magukénak deklarálják.. Ugyanakkor mi megállunk) egy szerény, bölcs és mérsékelt határon, amelyen «gesz bizonyos, hogy többet teszünk közös európai hivatásunk teljesítése tekintetében, mint azok. akik ezt annyiszor áíhágjáfki. Mélyen t. Házi Mi büszkék vagyunk arra a mérsékelt és európai hangira, arra a szerény tónusra, amelyet a miniszterelnöki úr éppen tegnap Kassán is megütött. (Ügy nan! Ügy van\!) Ezt enmek időszerűsége kapcsán meg kell említenem. A miniszterelnök úr nem győzött elég szerény iSEavakat 1 találni, amikor elmondta, hogy mi szinte nem teheitük arról, ha kiállításunk gazdagabb, ha operánk és színházaink, magasabb színvonalon állanak, ha társadalmi egyesületeink munkája kapcsán ebben a sok; sorsviszontagságnak r kitett, de a múltban messze hat árainkon; túl is ^kaposólatokkal bíró városunkban ma békesség honol és azt mondlta, €<zért talán csato nem haragudhat ránk 1 jószámdékkal senki. Mélyen t. Ház! Úgy érzem, hogy ez a hang az okosan átérzett fölény hangja, (Ügy van! Ügy v*i\ni r a jobboldalon.) amely megengedheti magának, hogy szerény legyem, amelynek nem keil nap. minit nap a maga . kiöEvél'emémyét olyan irányban narkotftzáini. amilyen irányban^ mi már egyszer haladtunk — nem ilyen mértékben, de irányban — és amelyből a: felébredés olyan keserves volt 1919-ben. Meg kéli azonban említenem, hogy amiótai ai ma u gyaság ebből az álmából felébredt, azlóta ébren van, reálisan néz és egészen bizonyos / az is, hogy mindazoknak;, akik; ma még csaióka ábrándképeket kergetnek a saját és európai hivatásuk tekintetében, ugyanígy f fel kell előbb ébredmök, hogy mi komolyan szót érthessünk. Mélyen t. Házi! Az a politika, amelyet mi sokiszior elég lojtnipois általánosítással szentistváni politikánaki neveztünk és amelybe elég sok minde-nit belemaigyaráznafcí, egy tekintetben mindnyájunk előtt határozottan' világosan áll. Első szent' királyunk aiz ő politikáját arra a lényegre építette és ennek adta meg akkor boltos közjogi formáját, hogy a Kárpátoktól az Adriá'ig fennál az itt élő' népek közt egy együttknűködlés, egy kollaboráeió szükségessége EZÍ a mag felveheti időnkint a maga különböző klözjogi formáit, a lényeg azonban ugyanaz marad és ha hivatkoztam arra. hogy itt vannak még padok üreseui, meig' kell mondanom azt is, hogy büszke vagyok, miint magyar törvényhozó arra. hoigy ebben a Házban nem hangzott el méig legsötétebb óráinkban, legtöbb okunk mellett sem olyan szó. amelyet nte hallhattak! volína meg azok, akik ma nem ülnek itt. Meg vagyok győződve aríól is, hogy minrden sízó, amely eziután fog elbamigzaní, arra lesz figyelemmel, minit hogyha a néma padoflö