Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-334

Az országgyűlés képviselőházának 334 nek iparcikkekkel való ellátása körüli nehézségek tárgyában. Van-e tudomásai a miniszter úrnak arról, hogy a fenti két járásban általában, de különösen egyes 'Szóbelileg felsuilífcendő községekben a»z ország átlagos ellátását is meghaladó mértékben szűkös a kész ipari anyagban va^ó ellátáson kívül, a házilag, házi iparban stb. előállítható cikkekjhez szükséges nyersanyagokban való ellátás isi Foglalkozott-e' a miniiiszter úr azzal, hogy a hiányzó ipari cikkeknek háziipari pótlására irányuló törekvés támogatásban részesüljön?« Elnök: A képyisialő úr nincs jelen, interpelláció ja töröltetik. Mikó Imre képviselő úr a miniszterelnök úrhoz és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a 4260/1943. M. E. számú rendellet tárgyában bejegyzett initerpeíilációjának halasztását kérte. Kérdem, méltóztatnak a halasztást megadná? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Szabó János képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz a nagybányai bányanyugbéreisefo helyzete tárgyában begegyzeitt interpellációja. Kérem a jegyző urat, isizíveskiedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz a bányar niyug-bcrek felemelése tárgyábami. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nagybányai bányakerületben többezer legnagyobb nyomorban lévő bányanyugbéres él? 2. Van-e tudomása a. miniszter úrnak arról, hogy ezek mint többgyermekes szülők családjukkal együtt átílíagosiam 28—30—35 pelntgő ntyugbért kapnak havonta? •'• 3. Milyen intézkedéist szándékozik tenni a belügyminiszter úr a fenti nyugbéresek ügyében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó János: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halijuk!) Annakidején, amikor az erdélyi, keletmagyarországi területek hazakerültek, — emlékezzünk vissza' — ahogyan, a terület kirabolva, az utak tönkretevő kerültek haza, éppen úgy került haza az, a bányanyugbéres^ is, aki életének egyharmadát a bánya mélyében töltötte. Amikor elaggott, bizonyos járandóságot élvezett a bányanyugbéres a megszállás ideje alatt, havonta 400—500 leiit, ami annakidején, amikor még békés állapotok voltak, egy kis darabka kienyeret jelentett. A hazatérés után nemsokára egy nagy háborúba kerültünk bele, ugyanakkor miaradt ezeknek a bámyanyugbéresekinek megállapított nyugbére úgy, ahogyan átvettük, majd később, amikor a nagy drágulások megtörténtek, észrevettüki azt, hogy Nagybányán mintegy ' 1700 bányanyugbéres a legnagyobb nyomor közepette él, ezek közül kerül ki az utcasarkokon, a legtöbb koldus és ha akármelyiktől megkérdezi az, einher, hogy: »Kicsoda maga; ki volt maga«, azt mondjai: »Húsz évet töltöttem a föld belsejélben. bányanyugbéreis vagyok, a bányanyugbérből azonban megellni nem tudok.« (Pauó Imre: Elég szo

1morú!) Előrebocsátottam a mélyen t. belügyminiszter úrnak, amikor bejegyeztem az interpellációmat, hogy azzal a tudattal jegyeztem be: megértő jóindulattal fogunk erről a kérdésről beszélni és megtaláljuk a módját annak, hogy valamilyen alapon, valamilyen módon a mai illése 1943 november 10-en, szerdán. 191 f időnek megfellelően valamennyire felemeljük a j nyugbéreket, hogy eltávolítsuk az utcasarkok| ról ezeket a becsületes elaggott munkásokat, I akik valamikor azt énekelték: Szerencse fel, I mert ilyen a bányászélet! Ezek a bányászok többségükben silicosis, tüdőtágulás, szemrezgés, feziviaguias és más hasonló, a bányász; foglalkozással járó betegséggel vannak sújtva és ezeken az embereken már messziről, 3—4 méterről meg lehet ismerni, hogy kivénhedt bányászok. Ezeken segítenünk kell. Amikor látjuk, hogy a kormány minden tekintetben megteszi a szociális intézkedéseket, ugyanakkor kérem, hogy ezekre nézve is törteiijeü: valami intézkedés, valamilyen módom feltétlenül segítsük meg őíket és emeljük fel a bányászok nyugbérét. (Helyeslés.) A nyugbérek olyan emelését kérem, hogy a nyugbéresek megélhetése szűkösen a mai nehéz háborús időkben is biztosíttassák. (Helyeslés.) Ezek a bányia- és sóipari munkások annakidején a nemzeti közösségnek munkájukkal rendkívül uagy szolgálatot tettek, s ezért méltán elvárhatják, hogy nyugibérük ügyében olyan intéz. kedásek történjenek, amelyekben a nemzet egyetemes szolidaritása is kifejezésre jut. (Élénk helyeslés.) Amikor a körülbelül 1700 főnyi nagybányai fcányanyugbéresről beszélek, feilhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra. hogy az Erdélyben és Kelet-Magyarországon visszatért összes bányászok — 3000—4000 a létszámuk — szintén^ ilyen helyzetben vannak. Méltóztassék megtalálni azt a lehetőséget, hogy valamiképpen segítsünk rajtuk, mert segítenünk kel. A Ráz délelőtti tárgyalása folyamán hallottam, hogy az egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy korgó gyomorral a belső frontot fenntartani nem lehet. Én azt mondom, hogy ezek a nyugbéres bányászok a munkából ugyan kidőltek, de élnék és nemes munkása élek lakozik bennük. Ennélfogva kérem részükre a védelmet, a segítséget úgy, ahogy a munkából kidőlt, elaggott, ^ visszatért erdélyi bányamunkások a mai időkben megérdemlik. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: T. Ház! A képviselő úr interpellációjára a következőket vagyok bátor a Házzal közölni: ai bányamunkások nyugdíjbiztosításának kérdését, amely hosszú időkön át bizonyos elégedetlenséget okozott, mert a bányanyugbér nein volt arányban a bányászok által teljesített szolgáltatásokkal. 1942. évi március 31-én 800/1942. számú rendeletemmel új alapokra fektettem és rendeztem a bányamunkások kívánságának megfelelően, úgyhogy magát a rendszert illetőleg ma panasz nem hallható. Ezeket az akkor megállapított nyugbéreket az árszínvo^ nalban beállott változások köivetkeztében az idén először 20—30%-kall, majd ezidén július l-e után ismét 23°/o-kal felemeltem. Ennyi volt az, amit megtehettem a fennálló törvényes rendelkezések keretei között. A képviselő úr interpellációja tulajdonképpen olyain bány any ugbér esőkre vonatkozik, akik a román megszállás idején végeztéik bányamunkát, azután mentek nyugdíjba. (Ügy van! Ügy van!) A legnagyobb erőfeszítéssel sikerült többé-kevésbbé eaeknek az embereknek