Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.
Ülésnapok - 1939-334
158 Az országgyűlés képviselőházának 334 luxuriozusa'hb él: tét akarja ezzel alátámasztani. Az előadó úr Mécs Lászlónak egy versíOrával fejezte- be előadását. Azt mondta: »Áldott a nép, amely szenvedni tud.« Nékem is azt kell mondänem, ennél a 6. §-nál. amit • Nagy László i képviselőit áraam mondott: féléik, hogy ennek a szakasznak szigorú alkalmazásával éö a Büntetőtör vény könyv 92. §-a alkalmazásának tompításával szinte intézményesen tttefr szóik áldotta népünket, mert megtanítjuk szenvedni olyan dolgokért, amely elmeik elkövetésénél nem vezette őt sem illetéktelen nyerészkedési, sémi áruhalmozási, Rieim üzletszerű nyerészkedési szándék, hanem egyedül csak az, hogy gondloskodjéik családjának legminimálisabb megélhetéséről. (Radocsay László igazságügy miniszter : Ilyen félreértést miég nem hallottam!) Tudom, hogy az igaziságügy miniszter úrnak nem ez volt az intenciója és tudom. hogy ezzel a törvényjavaslattal gátat akar vetni a feketepiac elburjánzásának. Remélem, hogy mind a Megay t képviselő társam részéről, mind az én részemről felhozott kérdéseiknek az igaizíságügyminiszter úr által való megvizsgálása után a bizottság megfelelően módosítani fogja ezeket a bizonyos kritériumoikat és akkor hiszem, hogy valóban gátat fogunk vetni ezeknek a visszaéléseiknek. De ha ezt a gátat neim is tudjuk úgy felállítani, hogy átszávárgások ne forduljanak elő, mégis, hiszem, hogy nagymértékben csöktkenteini fogjuk a feketepiacot.. Hiszem azt is, hogy a fejketepia^nak a közhangulatot destmáló óriási és borzalmasan káros befolyásától is meg fogjuk tudni menteni a társadalmat. Elnök: Töblb vezérszónok nincs. Szólásra következik 1 ! 1 Szeder János jegyző: Szögi Géza. Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Ki a következő 1 ? Szeder János jegyző: Gr, Serényd Miklós Elnök: Gr. Serényi Miklós képviselő urat illeti a. szóGr. Serényi Miklós: T, Képviselőház! Bíró t. képviselőtársam azt mondotta, hogy feketepiac főleg azért van, mert nines áru. Nekem azonban éppen ellenkező a véleményem. A.rr a kérem a belügyminiszter! urat, hajtson végre Budapesten egy komoly razziát háromszázezer zsidónál; fogadni merek, hogy Budapest közellátása legalább is a zsír tekintetében egy évre biztosítva lesz., sőt az egész ország cipőellátását is lehetne ezen a módon egy évre*, biztosítani, mert minden egyes zsidó háztartásban sokszor egy egész fürdőkádra való zsírmennyiséget tárolnak, cipő pedig legalább 10—15 pár található minden családnál. Az előadó úr tegnap az,t mondotta, hogy ennek a törvénynefk a betartása és végrehajtása termelési, közellátási, de legfőképpen erkölcsi) kérdés. Ha .ezt az erkölcsiséget; az előadó úr a magyarországi zsidósággal kapcsolatban is feltételezi, akikor nagyon téved, mert a törvény végrehajtása ezeknél teljesem csődöt fog mondani. Magyarországon ugyanis egymillió zsidó nem az evangéliumi, hanem a talmudi eirkölosök alapján ál' 1 , azt viszont mindenki tudja, 'hogy azok az evangéliummal; teljesen ellentétben állnak. Míg ugyanis az evangéliumi a becsület, az erköl csiség és az igazság alapján áll, addig a talmud a becstelenséget, erkölcstelenséget és igazságtalanságot hirdeti minden nemzsidóval sziemben. A talmud szerint a csa'ás; loülése 1943 november 10 én, szerdán, pás, uzsora, hatóságok félrevezetése, amennyiben ez neimzsidókkal szemben történik, megengedett! dolog, sőt erény. A zsidók szempontjaiból tehát ez a törvény olyan lesz, mintha nem is lett volna. Ami már most a feketepiacot iWeii, erat szeretik elsősorban a magyar gazdákra, a magyar parasztokra ráfogni. Mindenki tudja viszont azt- hogy ennefe is, mint sok minden másnak a zsidóság az oka. Tegyük fel ugyanis, hogy egy magyar paraszt elviszi a libáját a zsidóhoz és kér érte 50 pengőt. A zsidó nem 50 pengőt, hanem annak a háromszorosát, sőt négyszeresét fizeti a libáért, vagy malacért. Ezt három okból teszi. Az első ok az, hogy az árut kivonja a közellátásból. Ha ugyanis az egyik .paraszt meghallja, hogy a társa 150—200 pengőt kapott az árujáért, akkor az emberek természetesen tömegesen viszik a zsidóknak: az árut, aminek az lesz a kö vetikezménye-. hogy a magyar ember ebben az országban nem jut libához, vagy malachoz, mert az összies liba éis malac a zsidóság konyháiba vándorol. A zsidók szeretik azt híresztelni, hogy liba és egyéb áru azért nincs az országban, mert mi azt a nemieteknek szállítjuk. Az igazság viszont az, hogy nem a németek, hanem a zsidóság gyomrába vándorol ez az áru. A másik oka annak, hogy a zsidók ilyen óriási árakat fizetnek, az- hogy jól akarnak lakni. Köztudomású, hogy a zsidó soha sem lakott olyan jól, mint ina, sohasem ivott olyan sok pezsgőt a különböző partraszállások idején, mint ma. A ha.rmiadik ok pedig az, hogy a gazdát barátjává aikarja tenni. A helyzet ugyanis az, hogy az ia paraszt, aki még ezelőtt egy évvel antiszemita volt, ma már a zsidókról egészen tisztes eégtudóan beszél, mert a zsidó azzal a cselekedetével, hogy ilyen nagy árat fizetett neiki, őt bűntársává tette, tehát inkább hallgat és « zsidóról jobb hírt terjeszt, ami egyáltalában nem -kívánatos. Ami a többi üzleteket illeti, azokat a zsidó kereskedők a saját lakásukban kötik, tehát az ellemőrzés szinte lehetetlen. Az üzletben az árunak ugyanis, csiaki a. tíz százaléka fogy el, a többi forgalmat vagy éjjel, vagy a lakásukon bonyolítják" le. ott csináljá~k az adásvételi ügyeket. Ezeket tehát nem 1 lehet ellenőrizni, vagy büntetni. Ami a feljelentése^ feet illeti, azoknalk sajnos, igen' nagy) százaléka egyáltalában nem jut el az ügyészséghez, mert ahogyan Nagy László képviselő úr is mondta", a zsidóknak igen' nagy pro telt toraik vannak. Felolvasok itt egy levelet, amelyet egy Mészáros András, mevű munkás, váci lakos írt nekem, (Olvassa): »...Vácion a Széchenyi-utcában a 16. szám alatt van Neumann Manó élelmiszerüzleté, amelyet neje, Neumann Manóné, szüle-, tett Wachler Elza veziet. Ezeni üzlettel 1 szemben van Tömeg János festétkkereskedése, ahol! én allikalmiazásban vagyok.. A fentnevezett zsidó élelmiszerüzletét, 1943 február 15. • óta tartom megfigyelés alatt. Ezen üzlet a váci zsidóság Kánaánja, a tej, tejtermékek, tojás és baromfifeketepiac központja. Az áru a következőképpen kerül a zisidóasszonv üzletébe: Hetenként !ké+ezieir, kedden és pénteken sok falusi, érkezik Váera a hetipiacra, Ebbeni az időben sűrű sorokban igyekeznek a falusiak a piacra s ves'ztíükre énpen Neumanré. üzlete előtt visz ©1 az útink. Ilyenkor a zsidóaisszonv és még egy ismerőbe kiáli] az ajtóba, ahol hangos szóval érdeklődnek, bogy: »No, menyecske, tojás, ba-
