Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

Az országgyűlés képviselőházának 333. Lettesem kiküszöbölni. Ennek a tör vény javaslat­nak is csak atz a feladata és hivatása, hogy a gazt gyomlálja, és 'hogy a, cselekmény elkövei­tésének körét a lehetőség szerint szűkebb körre* szorítsa. A büntetőjogi szabályok azon­ban a kérdést semimiesetrei sem oldják meg, mert mint voltam'bátoir rámutatni, ez terme­lési kérdés is. A feketepiac kinövéseit talán legjobban akkor tudnók megszüntetni, (Ras­saiy Károly: Ha adnámíák a jegyekre árut!) ha eleget tudnának termelni, ha, tehát elegendlő közszükségleti cikk állna rendelkezésünkre. (Rassay Károly: Április óta van tej ás jegy és nincs tojás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő' urak! Tornyos György előadó: De, mert a háborús állapot fokozottabb anyagfogyasiztással jár, nem tudunk annyit termelni, — nines is hozzá, elegendő nyersanyagunk — hogy a termelés útján elégítsük ki a szükségleteket és szüntes­sük meg a feketepiac kinövéseit. Mivel a; ter­mékekben hiányok mutatkoznak, nem tudunk eleget termelni, azzal mérsékelhetjük még a; közellátás hiányait, hogy a közszükségleti cik­kek elosztását racionálisan szervezzük meg. Ez azonban megint olyan kérdés, hogy ezt tökéle­tesen, azt hiszem, egy kormányzat sem tudná megoldani és nem is tudják sem nálunk, sem más hadviselő államokbaim az elosztás útján sem teljesen kielégítő módon megoldani a kér­désit. T. Képviselőház! Szerény nézetem szerint ez a kérdés elsősorban és legnagyobb mérték­ben erkölcsi kérdés. Mindnyájunknak rá kell eszmélnünk, az ország egész társadalmának rá kell eszmélnie, hogy háborús időkben nem elé­gíthetők ki az igények iái közszükségleti cikkek nagyobbmérvű fogyasztásával! (Rassay Károly: Erre már ráeszmél tünk!) a rendelkezésre álló nyersanyagok hiánya folytán, így tehát maga a társadalom tudja ezeket a visszaéléseket a leghatékonyabban kiirtani, ha a maga részéiről lemondó, áldozatos magatartást és elsősorban fegyelmezett magatartást tanúsít, fegyelme­zettséggel fogadja 'és magára nézve; is kötelező­nek isimeri el és alkalmazza a korlátozó szabá­lyokat (Ügy van! $obb felől.) Mélyein t. Képviselőház! Az én igénytelen nézetem szerint, ha a társadalom nem tud. vagy niem akar ebből erkölcsi kérdést csinálni, ak­kor ezzel a törvényjavaslattal is és más tör­vényalkotásokkal-is csiak enyhíthetjük, mérsé­kelhetjük a viaszaéléseik elkövetésének! körét, de megszűntetni nem tudjuk. Ezt csak lemon­dással, áldozatkészséggel és fegyelmezettség­gel tudjuk a legszűkebb körre szorítani. Mélyen t. Képviselőház! Talán ennek a bün­tetőjogi törvényjavaslatnak a keretébe nem il­lik bele a poézis, de én mégis szerény előadói beszédemet Mécs Lászlónak, a felvidéki papköl­tőnek! egy gyönyörű verssorával kívánnám be­fejezni. (Egy hang a széhöbahlda, on: Emikeid et!) mégpedig abból a verséből vett idézettel, amelyet a Felvidék és Kelet-Magyarország visszacsatolása után írt és amelyben az egyes strófákban vázolja azt a sok szenvedést, ame­lyet a megszállott területek magyarsága átélt. Azzal fejezi be ezeket a, strófákat, hogy: »Ál­dott a nép, amely szenvedni tud«. Mélyen t. Képviselőház! Ez a verssor el­mondható itt ezekkel az árdrágító visszaélések­kel kapcsolatban) is, amelyeknek kiirtása áldo­zatkészséget, lemondást, fegyelmezettséget, nél­külözést és talán elsősorban szenvedést jelent­Elmondható ezzel kapcsolatban is, hogy mi llése 1943 november 9-én, kedden. 137 csak akkor kerülhetünk ki ebből a világégésből épen, egészségesen és hiány tála nnl ha megta­nulunk lemondani, ha megtanulunk szenvedni, mert az áldásban, a sikerben, a győzelemben csak annak a népnek, annak a nemzetnek lesz és lehet része, amely megtanul szenvedni és amely szenvedni tud. T. Képviselőház! ^Tisztelettel kérem, ^ hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni méltóztassék. (Éljemaés és fops a jobbodálon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Porubszky Géza jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! Oszmten szólva, ahogy aa előadó úr előadását hallgattam, }fS­nagyobb részében az volt az impresszióm, hogy nem foglallfciotaom vele, mert a javaslat indokolásának ismertetésére szorítkozott; és amit azonkívül mondott, arra majd beszédem mieigfelélő helyén fogom elmondani észrevéte­leimet. Most azonban, beszéde végem két dol­got mondott, amelyekre elöljáróban mégis 'reflektálnom kell. A z egyik az, hogy ő maga ki­fejeizte azi előadói székből bizalmatlanságát a javaslattal szemben, amikor azt mondta, hogy a termelés, a közellátás és harmadsorban az er­kölcsi szempont — tehát nem ez a javaslat — fogja rendezni az országban a nemzeti gaz­dálkodást; a másik pedig az, hogy azt mondta: a népnek szenvednie! kell és a nép szenvedése hozhatja meg a győzelmet. Ez rendben lenne, ha nem ennél a javaslatnál, mondta volna. így azonban egy nagy félreértésre ad alkalmat. Kétségtelen, ha valakit ötévi börtönre leültet­nek, az szenved; ez a javaslat itt börtönt, fegyházat, stb.-t hoiz; tehát magában véve a szenvedésnek applikálása ennél a javas­latnál valahogy nem stimmel. (Derültség a szé sőbalotdalom.) Mert ha azt, amire ő gon­dölt, — lojálisán elismerem, hogy az előadó úr nem erre gondolt, hanem arra — hogy legyen közösségi szellem, legyem az egész magyarság­ban áldozatkészség', szenvedésre való készség, fogak összeszűritása a • győzelem érdekében. Ezt el lehetne érni, de egész biztosan nem ez­zel a javaslattal. (Tornyos György előadó: De erre szükség vani!) Ne legyen félreértés. Ünnepélyesen kijelen­tem, pártom és a magam nevében, hogy aki a neimizelti gazdálkodás rendjét zavarja, azt a legszigorúbban meg kell büntetni. (Ügy van! a szélsőbaloldalonl) Nemcsak börtönre, fegy­házra, hanem amire tetszik. (Egy hang a bal­oldalon: Akasztófára!) De legyen a büntetés olyan- amely világosan megkonstruált cselek­ményekért jár, legyen hatályos, tehát mindén­kire kiterjedjen, (Ügy van! a szélsőbalo dalon.) ne függjön »ha<;-tiól, mérlegeléstől, ügyészi jó­indulattól és így respektive kormányjóindulat­tól ; ne függjön bírói tévedési lehetőségektől, hanem legyen világos és mindenkire hatályos. Ha egy ilyen törvény jön, akikor pártom is, magam is, a legnagyobb örömmel meg fogjuk szavazni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélső­baloTdalon.) T. Ház! Ebben a kérdésben nyugodt a lelki­ismeretünk, mert ugyanez volt az «álláspontunk a z 1940:XVIII. te, majd az 1941 :X. te. tárgyalá­sakor is, sőt e javaslatok tárgyalása során szi­gorítást kértünk. Mi már e két javaslat tár-

Next

/
Thumbnails
Contents