Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-333

122 Az országgyűlés képviselőházának 333 legfontosabbat, hogy legyen-e egyáltalán tanya, tovább építsük-e a tanyavilágot, avagy megszünlteJtésén, esetileg összébb szorításán, muiniká:l!kodj|uiník. Legelőször ezit a, kérdést kellene elvileg eldönteni és minekutána eldöntöttük ezt a kérdést, feltétlenül könnyű volna a közigazr gatási szükségleteiket ehhez hozzászabni. Tudniillik, ha a nemzet és elsősorban a termelés érdek eá azt kívánják, hogy a tanya világot öszszébb szorítsuk, a tanyát közelebb hoaznk a községhez és a tanyaközpontokhoz, akkor semmi akadálya sincsen annak, hogy akár kényszerítő rendszabály oktat is hozáson a törvényhozás arra, hogy a tanyabirtokon ne lehessen építeni, hanem ahelyett bent a tanyaközpomttban vagy a községben építkezzék az illető. Ha ellenben a nemzet és — ezt különösen hangsúlyozom — a termelés érdekei azt kívánják, hogy a gazda ott lakhass ék és ott munkálkodhassak a tanyabir tokon, a helyszínen, tehát; ott, ahol termelési eszközei vannak, akkor a törvényszabta korlátozások felállításával feltétlenül nagyon csínján kell bánni. Á belügyminiszter úr indokolásáibami nem ad feleletet arrai ai kérdésre, hogy tovább óhajtja-e éipíteni a tanyaviliágot, vágyj peidig összébb akarja vonni, egyszerűen a tanyiakérdés rendezésével foglalkozik Mondom, nem ad feleleteit erre a kérdésre, ta Iáin raielm is adhat, minthogy ez nem az ő resszortja: a tanyiakérdés több tárca körébe tartozik, elsős orblani a, földmívelésügyi tárca körébe. Minthogy a többi érdekelt tárca — úgy látszik — a tanyiakéirdés iszenipontjával meni foglalkozott, a belügyminiszter úr nincs tekintettel! a késlekedőknél, élénk jön. a maga javaslattá val és idehozza mindazt, amit a közigazgatás szempontjából szükségesnek lát. A mintiszter úr benyújtotta ezt a törvényjavaslatát és meg kelti állapi tanom, hogy ennek benyújtásával magnkat a« érdekképviseleteket is meglepte. Az utóbbi időben, tudniillik egyáltalán nem volit ^lanyakongreisszus, nem volt tanyaertekezletL Ügy látszik, a miniszter úr látva azt az indokolásban is enuített niagy irodialmat, amely száz ellenmondást tartalmaz és ai sok egymással! ellentétes hozzászólásig nem kért külön tanácsot az érdekképviseletektől, hanem benyújtotta javaslatait ésn, így keresztülvágtái a gioirdiusi csomót, mert úgy líátta, hogy hat a szakértőket mindi meghallgatta, volna, akkor még nehezebben született volna meg a törvényjavasltat. Véxiemémyem szerint azért, mielőtt a miniszter úr a törvéinyjavaslaitot benyújtotta, mégis jó lett volna az érdekképviseleteket meghallgatni és elsősorban jió lett volna a tanyai parasztságot megkérdezni az ő igényei és szükségletei felől. Mert merem állítani, hogy a tanyai parasztság felfogása a tanyakérdés rendezése szempontjaiból ma már egészen más, mint mondjuk, akár csak tíz esztendővel ezelőtt is volt. (Ügy van! a szélsőbalaldakm.) Amikor én a tanya'kérdést ilyen szempontból tárgyalom, akkor rá szeretnék) miutiatni, hogy a jövőben a termelési szempont a tanyákon! meg fontoisiabb lésa, mint eddig volt. Kétségtelent, hogy a népsűrűség további emelkedésével kell számolnunk és éppen ezért, véleményem szerint, nagyolni csiniyján kell törvényes korlátozásoalt' álkjal'maiziniunk. A 3. § részletes indokolása, arrig. mutat, hogy a belügyminiszter úr a tanyavilágot korlátozni szeretné, a tanyaközpon)tokba szeretné koncentrálni. Ismétlem,, ha a tanyaközpontból lehet olyan eredményesen gazdálkodni, mint ahogyan a tanyán magám IteJnet» akkotr én ülése 1943 november 9-én, kedden; ennek semmi akadályát nem látom. Ha ellenben ennek elienkeziőije igaz, ha tehát a tanyán eredmétnyesebbien lehet gazdálkodni, akkor feltétlenül szükségesnek) tartanám;, hogy a szabadságot főképpen építkezési sziempontból ne korlátozzuk. Én niagyon nagy súlyt helyeztem annak megállapításaira), hogy a tainytalí lakosságnak erről a kérdésről mi a véleményei. Bevallom * őszintén, egéisizi csomó alkalommal a komoly, értedlmies tanyai és nem tanyai gazdákkal összeültem tárgyalni. Azt is beváltam, hogy egy osomó tiltott gyüléist kelUejtt tartanunk, mert nilacsi rá mód, hogy akár a, kerület képviselője is összejöjjön, mondjuk, 10—20 emberrel .és megbeszélje az ilyen kérdéseket, ha ezt bejelenti ai hatóságnak. De mondom, megbeszéltük ta kérd,ést és többszáz tanyai és más, városi gazdának! vélleményót összefogva, a következő képet tudom a t. Ház elé tárni. Általános vélemény, hogy a községből, a tanyaközpontból lehet galbonát termelni, lehet ta községbein nagy jószágot;, például lovat és szarvasmarhát tenyészteni, de ugyancsak általános véléméíniy szerint olyan aprójószágneveflést és olyaim sertéstenyésztést, mint! Q« tanyán, a közséigbőll és a tanyaközpontból egyáltalán nieni lejhet folytatni, (vitéz KeresztesFischen Ferenc belügyminiszter: Azért .vám a Dunántúl mégegyszer annyi állat, mint az Alföldön!) Éppen rá alkarok térni. Fekjegyezteim, belügyminiszter úr, a sváb községek példáját, mert ezt szokták ellentétképpen felhozni. Igenis elismerem, hogy a sváb községeikben évitez Keresztes-Fisicner Ferenc belügyminiszter: A magyarokban is!) a nagy jószágok, például a szarvasmarhái tenyésztése igen fejlett, de soha községi gazdaságból niem visznek be a piacra ko esi számnál aipnójóiszágot, pulykát, sertést, (vitéz Keresztes-Fischer-Ferenc belügyminiszter: Dehogy nemi!) úgyhogy ebből a szempontból a tanyai gazdálkodás érteke elérhetetlen a községben. A belügyminiszter úr eillenllimonid. Én a legkomolyabb sziakértőkkel tárgyaltam meg ezt a kérdést, magával azt érdekelt gazdatársadalltoimmal. Nekik ez a vélliöményük, én ezt köteleistségsízieirűetn hozom ide és meggyőződésem, hogy ha a belügyminiszter úr meghallgatta volniai a szakemberekiet, vagy előbb kialakította volna a vitát ebben a kérdésben, akkor talián más volna, a belügy miniszter úr mostani álláspontja. Egy kérésem van a belügymkiliszlter úrhoz ebben a kérdésben. Nem leheti kifogás az, ejUen, ha a belügyminiszter úmaki az a véleménye, hogy lehetőleg be akarja terelni a lakosságot a tanyaközpont okba, azonban kerüljük el a rendieillkezési kényszerítő^ jellegét. Ha tudniillik a tanyaközponti gazdálkodás helyes lesz és be fog válni, akkor kétségtelen, hogy ha a tanyaközpontok megalakulnak és az ottlakó gazdálkodók gazdálkodásai eredméniyeisiebb lesz. ez csábítaná fogja a többi gazdát is, azok önként is be fognak menni a tanyaközpontba, mihelyt látják ennek előnyeit. A magyar ember szí vesém halad a korral, csak azit nem szereti, ha kényszerítő rendszabályokat alkalmazunk vele szemben. Itt szeretnék hivailkozni^ az előadó úr igen szépen imteigiüdokolt beszédére, amelyben nagyon részletesen rámutatott a lélektani körülményekre. Éppen a magyar ember lélektanából következik az — és ezt hangsúlyozzák mindig — hogy individuum, individualista. Ha individlummj. ha individualista, akkor szeret &• maga birtokán lakni. Ha ezt szereti akikor hagyjuk meg neki ezt a lehetőséget. Viszont.,