Képviselőházi napló, 1939. XVII. kötet • 1943. április 13. - 1943. november 19.

Ülésnapok - 1939-331

114 , Az országgyűlés képviselőházának 3S1. ülése 1943 október 22-én, pénteken. nek a megalkotását — miként a többi úgynever­vezett egyházpolitikai törvény megalkotását ^is — a magyar társadalom rendkívüli érdeklődés­sel és szokatlan'izgalommal kísérte, E törvény­javaslatok tárgyalásának több évre terjedő törvényhozási vitája túlcsapott a törvényhozás házának falain ég a. nemzet széles rétegeiben mély hullámokat vetett, sőt olyan ellentéteket keiltett fel, amelyeknek utórengései még a mai napig sem ültek el teljesen. Az 1894:XXXIL te. szerint a vegyes vallású szülőik házasságából származó gyermekek vallá­sára nézvei a szabály az, hogy a szülők házas­ságuk megkötése előtt a gyermekek vallására vonatkozóan másként érvényesen meg nem egyeztek, akkor a gyermekeik szülőik vallását nemük szerint követik. Ez a törvény azonban lehetővé tette azt is, hogy különböző vallásfele­kezeteikhez tartozó szülők házasságuk megkö­tése előtt egyszersmindenkorra megegyezzenek arra nézve, hogy gyermekeik val amen nyieini az atya, vagy valamennyien az anya vallását kö­vessék. A megegyezés, vagy másként a rever­zális lehetőségének biztasd/fása azt az alapgon­dolatot szolgálja, hogy a család vallási egysé­gét a gyermekek között lehetőleg biztosítani kell. A szóbanlevő törvényes' rendelkezés tehát olyan magasbbrendü célt hivatott szolgálni, amelynielc valláserkölcsi értékét és nevelési je­lentőségét kétséghevonmi nem lehet. A törvény­hozó miár annakidején ^ is számotvetett a&zálj hogy a gyermekek vallására vonatkozó meig.. egyezés bizonyos esetekben a felekezeti béke fenntartásához fűződő nagy nemzeti érdeket is érintheti. Ezért a felekezetek közű!ti súrlódás lehetőségét azzal óhajtotta a legszűkebb térre szorítani, hogy a megegyezést igen szigorú alakszerűségekhez, kötötte és annak megváltoz­tatását — az ide nem tartozó kivételes esetet nem tekintve — teljesen kizárta. A kormányhatlóságok az 1894: XXXII. te. megalkotása óta, tehát csaknem egy fél­évszázad ótaJ változatlanul arra törekedtek, hogy ,ezt a törvényt a felekezeti béke és az egy­házak közötti egyenlőség megóvása céljából a legszigorúbban értelmezzék. Minden olyan tö­rekvést — bármelyik oldalról jöjjön ig az, — amely a törvény rendel külsőinek figyelmen kívül hagyásával, vagy esetleg az azokkal való visszaélés útján a felekezeti béke, az egyhazak kölcsönössége és viszonyossága megbontására vezethet, a kormányhatóságok a törvény szi­gorú értelmezésével és következetes alkalmazá­sával igyekeztek meghiúsítani, A felekezeteik közötti béke és egyenlőség egyik törvényes biztosítéka az 1894:XXXII. te. Ennek a tör­vénynek a tartalmától való eltérés súlyom bo­nyodalmak forrása lehet és joggal hívhatja ki anliiakaz egyháznak a tiltakozását, amelynek erdekeit az eltérés sértaaé. w A szóbanlévő törvény most érintett jelen­tőségére való tekintettel aligha lehetne e tör­vény megváltoztatására gondolni annak a ve­szedelemnek szükségszerű felidézése nélkül hogy a gyermekek vallásának újabb szabályo­zása a nemzet egységében és vallás, békéjében ujabb zavarokat kelthet fel. Az egyházpolitikai törvényeket a magyar törvényhozás hosszú, békés korszaknak arány­lag legnyugodtabb korszakában tárgyalta, de meg ez a biztos állapot sem volt elég erős alap ai tárgyalással járó megrázkódtatások nyom­talan elviseléséhez. A legkevésbbé lenne cél­szerű ezeket az alapvető elvi kérdéseket ma' gyökerükig megbolygatni akkor, amikor a nemzeti erők egyesítésére és az ország egysé­ges erőkifejtésére oly nagy szükség van. Most a nemzeti lét vagy nemlét kérdése forog koc­kán és ezért ebben a pillanatban kerülnünk kell minden olyan kérdést, amely a nemzeti társadalomiban újabb nyugtalanságokat kelt­het, magyar embereket egymással szembeállít­hat és nemzeti erőinket szétforgácsolhatja. Jól tudom,» hogy a felekezeti bake fenntar­tása nem csupán a törvényektől és pártatlan kormány ható sági intézkedésektől függ. Sokkal inkább függ az a kölcsönös megbecsüléstől, a megértéstől és a türelemtől. Ezt kérem ezekben a nehéz órákban azoktól, akik ai felekezet éle­tét irányítják. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszo­mat tudomásul venni szíveskedjék. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tisztele­tem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1943. évi február hó lfl-én. Szinyei Merse Jenő s. k., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a vá­laszt tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr válasza Palló Imre képviselő úr­" nak Szerb Antal értékromboló irodalom törté­nete tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a miniszteri vá­laszt felolvasni szíveskedjék, Mocsáry Ödön jegyző (oivassa): »Szerb An­talnak az interpelláló képviselő úr által ki­fogásolt irodalomtÖrténietét magam is be­hatóan tanulmányoztam és átnéztem azokat az irodalmi bírálatokat is, amelyek ezzel a könyv­vel kapcsolatban a könyv megjelenése óta a sajtóban napvilágot láttak. Tény az — amit az interpelláló képviselő úr is állított — hogy Szerb Antalnak ezt a könyvét a bírálatok egy résziében megnyilatkozott közvélemény felhá­borodással fogadta és meg kell állapítanom azt is, hogy ez a magyar irodalomtörténet stílusá­nál, valamint szerzőjének szellemi beállított­ságánál fogva kellően taiem tájékozott rétegek számára valóban értékromboló hatású lelhet. Szerb Antalt az a törekvése, hogy elsősor­ban mindig valami újat akar mondani, sokszor helyt elem megállapításokra és egyoldalú szej­lemeskedéisre indította. Ennekfolytán könyve valóban alkalmas arra, hogy a felületes vagy nem eléggé képzett olvasót megtévessze. E meggondolások alapján máris intézkedtem Szerb Antal magyar irodalomtörténetének a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fennha­tósága alá tartozó mindazon könyvtárakból való kivonása iránt, amely könyvtáraknak meg­felelő kritikával nem rendelkező olvasóközön­ségét ez a mű félrevezethetnél Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszo­mat tudomásulvenni szíveskedjék. Budapest, 1943. évi március hó 2-áinl Szinyei Mersie Jenő s. k. m, kir. vallás- és közoktatás­ügyi miniszter.« Elnök:,Méltóztatnak az írásbeli miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a vá­laszt tudomásul veszi. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszteir úr válasza ugyancsak Palló Imre kép­viselő úrnak a .képzőművészetben uralkodó ide­gen szellem kiirtása és a magyar képzőművé­szet korszerű átszervezése tárgyában hozzá in­tézett inteirpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents