Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

78 Az országgyűlés képviselőházának 311. miatt nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szél­sőbaloldalon. Szónokot többen üdvöslik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós a külügyminisztérium vezeté­sével megbízott miniszterelnök: T. Képviselő­ház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, nem hallottam Stitz János képviselőtársam beszédét, de az előttem felszólalt képviselő úr kritikája után engedjék meg, hogy utólag neki gratulációmat fejezzem ki. (Élénk derültség.) T. Képviselőház! A külügyi tárca költség­vetésének tárgyalása alkalmából az alkotmá­nyos szokásoknak megfelelően tájékoztatni kí­vánom a t. Házat à magyar kormány külpoli­tikai álláspontjáról. A sorsdöntő harc köze­pette természetesen csak nagy vonásokban te­lietem ezt, újból leszögezve azokat az alapelve­ket, amelyek több évtizedes külpolitikánkat mindenkor irányították. A Kormányzó Űr Ö Főméltósága a : közel­múltban az országgyűléshez intézett kéziratá­ban klasszikus tömörséggel és mélységes böl­eseséggel határozta meg feladatainkat történel­münknek ebben a sorsdöntő szakaszában. Azt mondta (olvassa): r »Ebben a harcban a becsü­let, a magyar hűség és az élet logikája irá­nyítsa magatartásunkat, fajunk és hazánk üdvére.« Ugyancsak a Kormányzó Úr Őfőméltósága mondotta ki azt a legfőbb kötelességünket is, hogy minden kérdésben és minden körülmé­nyek között úgy kell határozni és cselekedni, ahogyan azt a nemzet érdeke meg fogja kí­vánni. A magyar külpolitika természetesen mindig elsősorban az ország ügyét szolgálta, de a magyar nemzet érdekei sohasem állottak ellentétben az egyetemessel, így nyugodt lel­kiismerettel állapíthatjuk meg. hogy ha hűek maradunk magyar érdekeinkhez, hűséggel szolgáljuk Európa érdekeit! is. A magyar nemzet és az egész emberiség legfőbb érdeke a keresztény civilizáció megmentése. amely emberi és nemzeti létünknek a legbiztosabb alapja. Ez a keresztény civilizáció jelenleg veszélyben van, Kelet felől a bolsevizmus tá­madásai íenyegetik. (Ügy van! Ügy van!) Ha a keresztény civilizáció ebben a harcban elbukik, hazánkat és^ fajunkat pusztulás fe­nyegeti. (Ügy van! Ügy van!) Ezért f oly tat­juk az önvédelmi harcot, hűségesen támogatva szövetségeseinket. Mindenki tudja, hogy har­cunk önzetlen, semmiféle területi előnyt nem keresünk, hogy nem mások iránti gyűlöletből, hanem történelmi hagyományaink, nemzeti létünk és ezeresztendős keresztény örökségünk iránti törhetetlen ragaszkodásból és a minket ért támadás elhárítására fogtunk fegyvert. Nem gyűlölünk senkit, de szeretjük azt, amit értékesnek és igaznak tartunk. Németország ég\ Olaszország vállalták en­nek a harcnak oroszlán részét, az a Német­ország és Olaszország, amely a trianoni igaz­ságtalanságok elleni küzdelemben megértő és segítő támaszunk volt, amely nem zárkózott el az igazság követelményei elől, hanem a lehe­tőségek keretein belül érvényre iuttatt-a azo­kat. A történelmi múlt, a földrajzi helyzet és az igazságtalanságok ellen közösen folyta­tott harc Németország és Olaszország mellett jelölte ki helyünkét és a keleten folyó önvé­delmi harcban hagyományos becsülettel áll­juk meg ezt a helyet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A magyar kormány­zatnak, de az egész magyar nemzetnek is leg­főBb kötelessége, hogy a mostan folyó és egyre súlyosbodó báréban híven teljesítse feladatait, amelyeket egy ezeréves ország ér­ülése 1942 november 21-én, szombaton. dekei előírnak. Híveknek kell maradnunk ön­magunkhoz, mert csak Magyarországon át szolgálhatjuk az általános európai érdekeket is, csak akkor hihetünk Európa jövőjében, ha törhetetlenül hiszünk az ország jövőjében is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) A keresztény civilizáció védelme azt az elemi kötelességeit írja elő számunkra, hogy első­sorban országunkon bélül védjük meg ezt a keresztény civilizációt és országunkon belül szerezzünk érvényt a keresztény erkölcs örökké érvényes parancsainak. Ezért első feladatunk az ország védelme, felkészülni mindazokra a veszélyekre, amelyek világtörténelmi erők mérkőzése esetében min­denkit, így Magyarországot is fenyegetik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tudatában kell lennünk ezeknek a veszélyeknek, mert csak akkor védekezhetünk, ha ismerjük azokat. Hasonlóképpen ismernünk kell érdekeinket, mert csak a felismert érdeket tudja a gondol­kozó ember teljes odaadással és önfeláldozás­sal szolgálni. Biztosíthatom a t. Házat, hogy a magyar külpolitika és a magyar külügyi szolgálat tudatában van annak a rendkívüli felelősség­nek, amely a jelenlegi viszonyok között reá hárul. Híven teljesíti kötelességét és híven szolgálja azokat az érdekeket, amelyek szolga lata adja meg erkölcsi alapját. A magyar külpolitika azonban csak akkor érheti el céljait, ha az egész nemzet, felismerve a külpolitikai kérdések roppant jelentőségét és a közös magyar érdekeknek azt a feltétlen primátusát, amely külpolitikánk hagyományos irányát mindenkor megszabta, pártkülönbségre való tekintet nélkül egységesen támogatja azt­Nagyon remélem, hogy a hagyományos ma­gyar politikai érzék fogja a nemzetet a kül­politikai kérdésekben vezetni és az elenged­hetetlenül szükséges fegyelmet és egységet biztosítani. A magyar külpolitika az egész nemzet legfelsőbb érdekeit védi, ezért a kül­politikai kérdéseknek nem szabad a magyart a magyartól elválasztani, mert a legfőbb célok és a legfőbb érdekek tekintetében nem lehet­nek pártok, hanem csak &sy egységes, fegyel­mezett és áldozatkész magyar nemzet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Es amikor ezt az óhajomat kifejezem, még égy megállapítást is tehetek hozzá. Mind az a vitai amelyet mindkét Ház külügyi bizott­ságában végighallgatni szerencsém volt, mind­pedig az a vita, amelyet itt végighallgattam, meggyőzött arról, (hogy ez a fegyelemezettség, ez az együttérzés és együttgondolkozás meg­van ebben . a nemzetben és ezt tekintéim a magyar erő, a magyar szilárdság, a m'agyar jövő legerősebb, leghatalmasabb bázisának. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Nem szándékozom az egyes felszólalásokra külön válaszolni, mert hiszen a külügyi bizott­ságban alkalmam volt az egyes hozzám inté­zett kérdésekre ' behatóan, tőlem telhetőleg megfelelő. felvilágosításokat adni. Mégis egy­két kérdést, amely esetleg zavarólag hatna, igyekszem megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A külügyminiszteri tisztséget ma Európa leg­több országában a miniszterelnök viseli, mert hiszen a két feladatkör úgyszólván elválaszt­hatatlan. Elválaszthatatlan azért, mert nem lehetséges az, hogy a ma annyira domináns külpolitikai kérdések egész irányítása ne tökéletesen egységes legyen. (Ügy van! Ügy ' van! jobbfelől.)

Next

/
Thumbnails
Contents