Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-311
78 Az országgyűlés képviselőházának 311. miatt nem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvöslik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Kállay Miklós a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, nem hallottam Stitz János képviselőtársam beszédét, de az előttem felszólalt képviselő úr kritikája után engedjék meg, hogy utólag neki gratulációmat fejezzem ki. (Élénk derültség.) T. Képviselőház! A külügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából az alkotmányos szokásoknak megfelelően tájékoztatni kívánom a t. Házat à magyar kormány külpolitikai álláspontjáról. A sorsdöntő harc közepette természetesen csak nagy vonásokban telietem ezt, újból leszögezve azokat az alapelveket, amelyek több évtizedes külpolitikánkat mindenkor irányították. A Kormányzó Űr Ö Főméltósága a : közelmúltban az országgyűléshez intézett kéziratában klasszikus tömörséggel és mélységes böleseséggel határozta meg feladatainkat történelmünknek ebben a sorsdöntő szakaszában. Azt mondta (olvassa): r »Ebben a harcban a becsület, a magyar hűség és az élet logikája irányítsa magatartásunkat, fajunk és hazánk üdvére.« Ugyancsak a Kormányzó Úr Őfőméltósága mondotta ki azt a legfőbb kötelességünket is, hogy minden kérdésben és minden körülmények között úgy kell határozni és cselekedni, ahogyan azt a nemzet érdeke meg fogja kívánni. A magyar külpolitika természetesen mindig elsősorban az ország ügyét szolgálta, de a magyar nemzet érdekei sohasem állottak ellentétben az egyetemessel, így nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg. hogy ha hűek maradunk magyar érdekeinkhez, hűséggel szolgáljuk Európa érdekeit! is. A magyar nemzet és az egész emberiség legfőbb érdeke a keresztény civilizáció megmentése. amely emberi és nemzeti létünknek a legbiztosabb alapja. Ez a keresztény civilizáció jelenleg veszélyben van, Kelet felől a bolsevizmus támadásai íenyegetik. (Ügy van! Ügy van!) Ha a keresztény civilizáció ebben a harcban elbukik, hazánkat és^ fajunkat pusztulás fenyegeti. (Ügy van! Ügy van!) Ezért f oly tatjuk az önvédelmi harcot, hűségesen támogatva szövetségeseinket. Mindenki tudja, hogy harcunk önzetlen, semmiféle területi előnyt nem keresünk, hogy nem mások iránti gyűlöletből, hanem történelmi hagyományaink, nemzeti létünk és ezeresztendős keresztény örökségünk iránti törhetetlen ragaszkodásból és a minket ért támadás elhárítására fogtunk fegyvert. Nem gyűlölünk senkit, de szeretjük azt, amit értékesnek és igaznak tartunk. Németország ég\ Olaszország vállalták ennek a harcnak oroszlán részét, az a Németország és Olaszország, amely a trianoni igazságtalanságok elleni küzdelemben megértő és segítő támaszunk volt, amely nem zárkózott el az igazság követelményei elől, hanem a lehetőségek keretein belül érvényre iuttatt-a azokat. A történelmi múlt, a földrajzi helyzet és az igazságtalanságok ellen közösen folytatott harc Németország és Olaszország mellett jelölte ki helyünkét és a keleten folyó önvédelmi harcban hagyományos becsülettel álljuk meg ezt a helyet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) A magyar kormányzatnak, de az egész magyar nemzetnek is legfőBb kötelessége, hogy a mostan folyó és egyre súlyosbodó báréban híven teljesítse feladatait, amelyeket egy ezeréves ország érülése 1942 november 21-én, szombaton. dekei előírnak. Híveknek kell maradnunk önmagunkhoz, mert csak Magyarországon át szolgálhatjuk az általános európai érdekeket is, csak akkor hihetünk Európa jövőjében, ha törhetetlenül hiszünk az ország jövőjében is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) A keresztény civilizáció védelme azt az elemi kötelességeit írja elő számunkra, hogy elsősorban országunkon bélül védjük meg ezt a keresztény civilizációt és országunkon belül szerezzünk érvényt a keresztény erkölcs örökké érvényes parancsainak. Ezért első feladatunk az ország védelme, felkészülni mindazokra a veszélyekre, amelyek világtörténelmi erők mérkőzése esetében mindenkit, így Magyarországot is fenyegetik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tudatában kell lennünk ezeknek a veszélyeknek, mert csak akkor védekezhetünk, ha ismerjük azokat. Hasonlóképpen ismernünk kell érdekeinket, mert csak a felismert érdeket tudja a gondolkozó ember teljes odaadással és önfeláldozással szolgálni. Biztosíthatom a t. Házat, hogy a magyar külpolitika és a magyar külügyi szolgálat tudatában van annak a rendkívüli felelősségnek, amely a jelenlegi viszonyok között reá hárul. Híven teljesíti kötelességét és híven szolgálja azokat az érdekeket, amelyek szolga lata adja meg erkölcsi alapját. A magyar külpolitika azonban csak akkor érheti el céljait, ha az egész nemzet, felismerve a külpolitikai kérdések roppant jelentőségét és a közös magyar érdekeknek azt a feltétlen primátusát, amely külpolitikánk hagyományos irányát mindenkor megszabta, pártkülönbségre való tekintet nélkül egységesen támogatja aztNagyon remélem, hogy a hagyományos magyar politikai érzék fogja a nemzetet a külpolitikai kérdésekben vezetni és az elengedhetetlenül szükséges fegyelmet és egységet biztosítani. A magyar külpolitika az egész nemzet legfelsőbb érdekeit védi, ezért a külpolitikai kérdéseknek nem szabad a magyart a magyartól elválasztani, mert a legfőbb célok és a legfőbb érdekek tekintetében nem lehetnek pártok, hanem csak &sy egységes, fegyelmezett és áldozatkész magyar nemzet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Es amikor ezt az óhajomat kifejezem, még égy megállapítást is tehetek hozzá. Mind az a vitai amelyet mindkét Ház külügyi bizottságában végighallgatni szerencsém volt, mindpedig az a vita, amelyet itt végighallgattam, meggyőzött arról, (hogy ez a fegyelemezettség, ez az együttérzés és együttgondolkozás megvan ebben . a nemzetben és ezt tekintéim a magyar erő, a magyar szilárdság, a m'agyar jövő legerősebb, leghatalmasabb bázisának. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) Nem szándékozom az egyes felszólalásokra külön válaszolni, mert hiszen a külügyi bizottságban alkalmam volt az egyes hozzám intézett kérdésekre ' behatóan, tőlem telhetőleg megfelelő. felvilágosításokat adni. Mégis egykét kérdést, amely esetleg zavarólag hatna, igyekszem megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) A külügyminiszteri tisztséget ma Európa legtöbb országában a miniszterelnök viseli, mert hiszen a két feladatkör úgyszólván elválaszthatatlan. Elválaszthatatlan azért, mert nem lehetséges az, hogy a ma annyira domináns külpolitikai kérdések egész irányítása ne tökéletesen egységes legyen. (Ügy van! Ügy ' van! jobbfelől.)
