Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-311

Az országgyűlés képviselőházának SÍI, elpareellázott ügyköröket ma keresztül-kasul szeldesi igen sok teljesen új és rendkívül komoly feladat, amelyek megkívánják a részjetekkel való igen gondos foglalkozást, az egész külügyi apparátus szervezetének javítását és bizonyos okok miatt, igen gondos ellenőrzését isA külügyminisztérium, mint teremtő és végrehajtó szerv, mint modern munkagépézet, éppen a mai időkben rendkívül gondos, vezetést igényeli az új összfhlang biztosítása és az administrativ teljesítmények emelése érdekében. A külügyminiszter úr egyben Magyarország miniszterelnöke, és ha érthető okok következtében nem ólhlajtja kiadni kezéből a külpolitikai vezetést, akkor állítson maga mellé politikai államtitkárt ollyan munkatársnak, aki az általános irányelveiket m részletekben gondosan megvalósítja és a mindennapi munka rendje fellett őrködik, mert ez semmi körülményeik között nem lehet rangidős tisztviselői alapon megoldott feladat. A miniszteriális ügykörök összevonásáról ugyanis nem éppen andalító -tapasztalatokkal rendelkezünk a belügyi és szociálpolitikai, az ipari és kereskedelemügyi, a pénzügyi és a gazdasági csúcsminiszteri megbízatások tömörítése terén. "T. Ház! Ennek aiz inkább szervezeti és; ügyintézési kérdésnek felvetése után röviden és szükségképpen csak vázlatosan foglalkozom a magyar külpolitikával, hogy megindokoljam, pártom és pártszövetségünk állásfoglalását ebben a megkezdett vitában. A legboldogabb emberek Magyarországon azok, akik kizárólag: a multtall foglalkoznak. Elég sokan vannak, (Derültség.) Minden nagy férfiútól minden helyzetre kivágnak egy idézetet, bebizonyítják, hogy semmi új nincs a nap alatt, megvetik a jelent, amely számukra nem elég tudományos, nem elég érett, nem elég méltóságteljes és nem elég nyugodt, már mint I egy telivér történésznek és alkotmányos embereknek. (Derültség a szélsőbaloldafyon.) Erre a tipusra is szükség vain a nemzet univerzális nagy kultúrájában, de csak azok az igazi vezetők, t. Ház, akik a jelen gyötrelmeiben fhlarcolnak és küldenek f üggetllenül attól, hogy melyik pártnak vagy melyük iránynak szolgálatábam állanak, akik célt Látnak és cselekedni mernek, hogy évszázadok múlva is legyen mit írni a történészeknek Magyarországról és a magyar jövőről. (Taps u szélsőhaloldalon.) Keserves, nehéz, súlyos, feladat eligazodni a jelenben, ezer tévedés, csalódás és egymással! ütköző erők között keresni a nemzet boldogulásához vezető utat, de csak ezért a végtelen nehéz, súlyos feladatért érdemes élni

y és ha kelll, meghalni. \Ügy van! Úgy vân! a szélsőbaloVdalon.) Hiszen még egy kis családnak az eltartása: és védelme is embertelenül nejhez gondokat okoz, hát még egy nemzet sorsáról valló gondoskodás, különösen az egész világra rázúdult óriási viharok idején. Mi magyarok a trianoni konszolidáció ideje alatt semmivel sem '-. járultunk hozzá a napjainkban tomiboló háborús vihar fellidézéïéhez. Kötelességeimnek tartom leszögezni ezt a perdöntő tényt. A magyar felelősség hiányzik a ibáborús kérdésben. Ártatlan volt nagyon a magyar revíziós szervezet és ártalmatlan vol It a honfibú húsz esztendőn keresztül. ÍKorláth Endre: Így van!) Bíztunk a nagyhatalmakban és hittünk az időkben: az idő nekünk dolgozik, suttogták szerteszéjjel ebben a félig elaltatott ülése 1942 november 21-én, szombaton. 59 magyar társadalomban a bölcsek, de mikor feltámadtak az idők, atklkor az időt Hitler Adolfnak ós Benito Mussolininak, nemzeti forradalmiaknak hívták. (Ügy van! Úgy van! Taps a jobboldalon.) Ezeknek a mozgalmaiknak és vezéreiknek ereje és barátsága segített bennünket örök történelmi céljaink félé és a revízió becsületes hitében felnőtt magyarok ezt a tényt solhla el) nem felejtik. Ha pedig ez a világháború önhibánkon kívül tört ki, ha nem vagyunk felelősek semmiképpen az első világháború győzteseinek önzéséből^ és vakságából támadt második világháborúért^ alkkor kiveheti tőlünk rossznéven, hogy védekezünk a szellem és a fegyver erejével egy második összeomlás és egy'még sokkal rosszabb Trianon ellen, a megnagyobbodott Magyarország szent megtartása érdekében? (Ügy van! úgy van! — Taps a szél'sőbaloldar Ion.) A levegőt sem érdemelné meg ez a nemzet, ha másképpen gondolkoznék. Es ami egyeseknek talán ennél is fontosabb: tudomásul kell vennünk, hogy a tétlenség és a meghunyászkodás, a lehetetlen semlegesség a világion semmit nem segítene a magyarságon, töHénelmi népi, faji és világnézeti halálos ellenségeink gyűrűjében. (Ügy van! Ügy van! a szélsobailoldalon.) Hiszen jó lenne, t. Ház, a naivak .álláspontja értelmében a holdban csinálni külpolitikát vagy pedig" bármely idegen csillaeczatom, ahol r eszményi álmodozó elképzeléseinket hatásirtk és ellenhatások nem zavarják meg. de ezen a földön, a megütköző erők sok évezredes csataterén nem adatott meg a szerencse a. magyarnak, hogy a jó és a rossz között választhasson f angyali egyszerűséggel. A nemzeti becsület és ai népi életfeltételek alánján csak a környező viláo? erői között kereshetjük elhelyezkedésünket. A külpolitika a környezethez való , alkalmaszkodás tudománya. A nemzet mint biológiai élőlény, azt keresi, kutatja, hogy milyen eszközökkel háríthatja el magától a súlyos veszedelmeket, hogyan választhat a nehéz "és a iárhptatlan út között, hog-yan választhat ái tűrhető. ÍI rossz és a rosszabb viszonyok között, az élet és a halál között, a külső erők ismeretében és azok okos Tem érésévelEz a választás nem is lehet pusztán alkalmi és erkölcstelenül önző, mert benne kell legyen ennek a nemzetnek évszázados törekvése, lényének a jellege, saját akaratának és életformájának vágya, amelyet a külpolitikában 'bátran szembeállít kibékíthetetlen élo< formákkal és összeköt más népeknek hasonló irányú törekvéseivel. Amelyik nép csak idegen koncot les és nem meri a világrendről alkotott sajátos felfogását élni a külpolitikában. az a történelemnek igen gyakori tapasztalata szerint hitelét és jövőjét mindenütt gyoirsan el

r veszíti. Minden államalkotó nén életvédő külpolitikáját elsősorban ellenségeinek szándéka határozza meg és erről feledkezik meg igen sokszor a magyar, ideálisnak és. eszményinek nevezett külpolitikai gondolkodás. Könnyű és laikus dolog felrajzolni a magyar nép tömegei elé a színes álmokat arról, hogy hogy szeretnénk élni. ha környezetünk ezt megengedné és igen sajnálatos jelenség*, hogy ezzel a buta játékkal különösen a zsidó intellektuielek és szövetségeseik pi saját destruktív céljaik érdekében nagy előszeretettel foglalkoztatják népünket. (Úqy van! Úay van! a szélsőbaluldalon.) Sajnálatos jelenség az ig, hogy érthetetlen