Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-együttes

Âz. országgyűlés:felsőházának' és képviselőházának t * vitéz Törs Tibor elnök: A• v

miniszterelnök • úr kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: Ezennel ünnepélyesen megállapítom, hogy báró Radvánszky Albert újonnan megválasztott koronaőr a korottLaiőri esküt a főméltóságú kormányzó úr kezébe az országgyűlés színe előtt letetta . . vitéz Törs Tibor elnök: Az eskütétel megtörténvén, az ülést elnöktátrsammal egyetértőtleg öt percre felfüggesztem, (vitéz nagybányai Horthy] Miklós, Magyarország Kormányzója, kíséretével elhagyja a kupolacsarnokot. — Lelkes felkiáltások: Éljen a Kormányzó! — Hosszamtartó Sénk éljenzés és taps.) (Szünet után.) \ vitéz Törs Tibor elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék megengedni, hogy az újonnan megválasztott koronaőr, aki az ősi szokásnak megfelelően szót kér, nyilatkozhassak. (Halljuk! Halljuk!) Báró RadvánSzky Albert: Nagyméltóságú Elnök Urak! Mélyen t. Országgyűlés! A Kormányzó Úr Őfőméltósága kezébe imént letett esküm, melynek az Országgyűlés két Házának itt egybegyűlt t. tagjai élő, az Országház e csarnokának falai pedig néma tanúi voltak, elhangzott. A szó elrepült, de az érzés, amelyből fakadt, tovább él és mindaddig élni is fog énbennem, amíg a reámruházott koronaőri tisztet betölteni szerencsés leszek Az első szó, mely esküm letétele után ebben a reám nézve ünnepélyes pillanatban ajkamat elhagyja, úgy érzem, nem lehet máa mint a Kormányzó TJr Őfőméltósága iránti mély hódolatnak és hálának kifejezése (Éljenzés.) Őfőméltósága azon magas elhatározásáért, hogy a megüresedett koronaőri állásra engem jelölni kegyes volt. Ehhez szeretném fűzni a köszönetnek mélyen átérzett kifejezését az országgyűlés i tagjaival szemben azért, hogy Őfőméltósága jelölésére engem megválasztani és ezáltal bizalmukkal megajándékozni szívesek voltak. Mélyen t. Onszággyülés ! A koronaőri tiszt közjogi méltóságaink között az egyedüli, amely az államfő és az országgyűlés, vagyis a törvényhozás mindkét tényezőjének együttes bizalmában gyökerezik. Ez a körülmény teszi azt számomra különösen értékessé, egyszersmind azonban felelősségteljessé is, annál is inkább, mert mélyen átérzem az erkölcsi felelősségnek súlyát, melyben a mai naptól kezdve nagyrabecsült koronaőrtársammal osztozni kötelességem lesz. Amikor az erkölcsi felelősség nagyságáról szólok^ annak a kegyelètérzésnek ápolására és elmélyítésére gondolok, amely a nemzet egyetemének érzés világában a Szent Korona körül évszázadokon át kifejlődött, azt ma is változatlanul körülveszi és kell, hogy a jövőben is körülvegye. Magának a Szent Koronához fűződő felette értékes és érdekes, más művelt nemzetek köz* jogának sorában is úgyszólván egyedülálló közjogi elméletnek részleteübe egyrészt az idő rövidségére való tekintettel, de másrészt azért sem kívánok elmélyedni, merít úgy érzem, hogy vannak* akik ezzel a kérdéssel tudományos alapon való foglalkozásira nálamnál hivatottabbak. Méltóztassék azonban megengedni, hogy legalább egészen röviden utalhassak a Szent Koronának több, mint kilenc évszázados, lüttes ülése Í9Í2. évi december hó 18.-án, pénteken- III egészen kivételes és rendkívüli őrszagfenntartó ós nemzetépítő erejére. Teszem i pedig ezt az emberi lélekneki azzal az elfogódott érzésével, amely erőt vesz rajtunk mindannyisizor, amidőn oly alkotással állunk szemben, amely jelentőség és időállás tekintetében messze túlnő a mának esi a szűkreszabott eraíberél étnek keretein. ' Komor a kor, amelyben élünk, nemzetünk ,fiai ismét a Ihlairctereken küzdenek, hogy megvédjék hazánk létét, a keresztyén hitet, a kultúrát és a családot a kelet felől fenyegető, nemzettipró, istentagadó és családromboló irányzattal szemben. Ez az idő, mélyen t. Országgyűlés, komoly . magunkbaszállásra int ós ha mai itt mégis ünnepi külsőségek között gyűltünk egybe, az ünnepi dísz és hangulat kizárólag annak a magasztos érzésnek megnyilvánulásai, amellyel a Szent Korona, mint nemzeti függetlenségünk, nemzeti öszetartozásunki, alkotmányos szabadságunk és területi egységünk szimbólumát jelentő, legfőbb nemzeti* kincsünk iránt viseltetünk. (Ügy van! Ügy van!) A valóság és a remény az a két hatalmas tényező, amely az ember életét betölti. Az előbbi egyenlő a múlttal és a jelennél, az utóbbi pedig — hitünk) szerint — a buldogabb jövendőt rajzolja lelki szemeink elé. A jövőnek a remény reflektorfényében minden magyar ember lelkiszeme előtt megjelenő képe pedig nem lehet más, mint az erős és boldog Magyarország (Ügy van! Űgy

x van! Élénk helyeslés), melynek jelképe a benne inkoirporált nemzeti erővel: a Magyar Szent Korona. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a reménynek megvalósulásán igyekszem én is, mint a. Szent Koronának egyik őre, gyenge erőmhöz képest közremunkálni, hogy a Szénit Korona Isten kegyelmiéből isimét a régi dicsőség fényével ragyoghassa be Szent István királyunk! birodalmát. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.)^ vitéz Törs Tibor elnök: T, Országgyűlés! A most megválasztott koronaőr ünnepélyes beiktatása ma délután 1 órakor fog a királyi Várpalotában megtörténni. n Felkérem aiz országgyűiósileg egybegyűlt felsőházi tagokait és képviselőket, hogy erre .- az ünnepélyre testületileg felvonulni méltóztassanak. • > Az együttes ülésnek most már legyét» teendője nincs, mint a jegyzőkönyv hátralévő részének hitelesítése. Felkérem gróf Bethlen Pál felsőházi jegyző urat, hogy a jegyzőkönyv, vonatkozó részét felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a jegyzőkönyv még nem hitelesített részét) vitéz Törs Tibor elnök: Van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvi résszel szemben? (Kállay Miklós miniszterelnök szólásra jelentkezik.) A miniszterelnök úr kíván, szólni. (Hulljuk! Halljuk!) Kállay Mikós miniszterelnök: Méltóságos felsőházi tag urak! Igen t. képviselő urak! A most felolvasott jegyzőkönyviben — nyilvánvaló tévedésből — az élhangzojtt eskü szövege nem pontosan adatott vissza. Tisztelettel javaslom a jegyzőkönyvi szövegnek az elhangzott esküszöveg szerint való kiigazítását. (Helyeslés.} 82*